Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

&80. országos ülés Í913 november 26-án, szerdán. 235 igaz és őszinte meggyőződésének belső kifolyása, akkor azt a véleményt én tiszteletben tartom, mint ellenvéleményt. És ha az illetőt áthatja az a meggyőződés, az a jóhiszemű gondolat, hogy nézete a hazának, a nemzetnek válik üdvére, elő­nyére, akkor bennem fölébred az a kétség, hogy hátha neki van igaza, nem nekem, mert emberek vagyunk és csalódhat mindenki. Én sohasem vittem bele a magánéletbe az ilyen nézetkülönb­ségeket és a politikai nézet miatt való üldözést soha helyesnek nem tartottam. Amikor a koalicziós kormány alatt a magyar társadalom egy része, megengedem, jóhiszemű túlzásból, megengedem : nemes intenczióból, nemes forrásból . . . (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Kérem Gueth képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot za­varni. Benedek János: Mondom, amikor üldözőbe vették azokat, akik valamely más politikai véle­ményt vallottak, azt az eljárást helyesnek nem tartottam. Volt alkalmam ezt be is bizonyítani. Mint az akkori koaliezió tagi ház akkori jegyzője, egy ilyen méltatlanul üldözött királyi r gyászt magam is oltalmamba vettem és ha akkor nem is tudtam megmenteni, de később mégis ki tudtam keresni mind a nemzet egyeteme, mind az ő saját társadalma előtt a teljes igazát. (Helyeslés a jobboldalon.) Sümegi VilmoS: Minden embert megfoszta­nak az exisztencziájától. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek 1 Benedek János: A t. minister ur visszauta­sította azt, hogy őt a kinevezésekben más szem­pont vezérelné, mint az érdem méltánylása és azoknak a tárgyilagos szempontoknak legszigo­rúbb mértékkel való mérlegelése, amelyeket az igazságügyministernek, főként az igazság szem­pontjából kötelessége szem előtt tartani. Szívesen tudomásul veszem ezt a kijelentést, de az a mód, amellyel visszautasította Mezőssy Béla t. kép­viselőtársam egy esetre vonatkozólag előadott nyilatkozatát, egyáltalán nem felel meg annak a módszernek és eljárásnak, amelyet az igazság­ügyminister ur szokott mindenkor tanúsítani és szem előtt tartani. Azt mondja, hogy mert nem nevezte ki azt a birót, aki az ellenzéknek tetsző Ítéletet hozott, azért stb., stb. Meg vagyok róla győződve, hogy a minister ur maga is talán helyre fogja igazítani ezt, mert nem hiszem, hogy ugy értelmezte volna, hogy valamely biró, pláne előkelő, nagy állást betöltő biró azért hozott volna valamely ítéletet, mert ezzel az ellenzék tetszését akarta keresni. (Mozgás.) Nem szeretném, ha a minister ur ily példát adna az ellenzéknek, vagy másoknak, akik nem szoktak esetleg tárgyilagos szempontokra fel­emelkedni, hogy : ha az ellenzéknek tetsző vala­mely ítéletet hoz a biró, akkor azt mondhassák : ellenzéki biró és kedvében akar járni az ellenzék­nek, ha pedig oly Ítéletet hoz, amely a kormányra kedvező, akkor az ellenzék rontson neki a bíró­nak és gyanúsítsa meg őt. (Helyeslés.) Mondom, ezt igazán nem tartanám helyesnek és meg is vagyok győződve, hogy ez a minister ur inten­oziójától is távol áll és hogy találni is fog alkal­mat és módot, hogy ha mások is igy értelmezték e kijelentését, azt helyreigazítsa. Azonban mél­tánylom, és nemcsak én, hanem összes elvbará­taim is szívesen tudomásul veszik, amit a minister ur szinte emfázissal mondott, hogy politikai üldözést nem tür. Hát ne is tűrjön az igazságügyminister ur. Ezt jól teszi. Ha pedig még ráadásul valóra is váltja, ez még jobb, bár én jobb szeretném, ha nem volna rá alkalma soha, hogy valóra váltsa, mert én kívá­nom, hogy mielőbb hagyja el azt a helyet, amelyet elfoglal. De, hogy ebből a szempontból ne kelljen soha elhagynia, t. i., ha politikai üldözést tapasz­tal — amire nézve azt mondotta, hogy inkább fel­veti magára nézve a kabinetkérdést, de politikai üldözést nem tűr — azt őszintén kívánom. Ezt tehát én szívesen nyugtázom és kérem is az igazságügyminister urat, maradjon meg emellett az álláspontja mellett és őszintén kívánom is neki, hogy ne emiatt az álláspont miatt kelljen minis­teri székét otthagynia, hanem egészen más okok miatt. ­Amire most áttérni kívánok, az már belevág magába a sajtójogba '•». A t. minister ur hivatkozott gróf Apponyi Al­bert t. képviselőtársamnak ama kijelentésére, amelylyel az 1913 : XXXIV. t.-czikket tette meg­jegyzés tárgyává. Gróf Apponyi Albert itt is igen szelid megjegyzést engedett meg magának, midőn azt mondotta, hogy a királyság intézményé­nek és a monarhikus államformának s járulékai­nak megoltalmazására hozott törvény tulaj don­képen kompromittálja a királyság intézményét. Ezt a t. minister ur visszautasította s nagy lelkesedéssel kelt sikra e mellett a törvény mellett, mondván, hogy nemcsak a törvényhozás szine előtt — amire eddig alkalma nem volt, mert csak a saját pártja volt itt akkor, amikor ezt a tör­vényt hozták — hanem az egész ország közvéle­ménye előtt, sőt mint buzgó vallásos ember, Isten előtt is vállalja érte a felelősséget. Förster Aurél: Erre mindenki hivatkozik. Ez a legjobb tanú a világon. (Derültség.) Benedek János : Érdekes, hogy a t. minister ur erre a törvényre olyan különös súlyt helyez, hogy alkotásai közt ezt kiváltképen kiemeli, olyannak tartja, hogy nemcsak a parlamenti felelősséget vállalja érte, hanem az Isten előtti felelősséget is szükségesnek tartja hangoztatni. Nekem van szerencsém a t. minister urnak nagyon sok alkotását ismerni, hisz jóformán gyer­mekkora óta kisérem őt figyelemmel, ifjúkori ba­rátság köt minket össze, nekem volt szerencsém figyelemmel kisérni az ő szinte szédületes karrier­jét, amely nyomról nyomra kisérte őt az egyetemi kathedrára, a Tudományos Akadémiába, most pedig a kormányszékbe s amely karrier nekem 30*

Next

/
Thumbnails
Contents