Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

234 4S0. országos ülés 1913 november 26-án, szerdán. vagyok erről győződve — bog)' ő a lehetőség szerint, amennyire az ő hatásköre kiterjed, csakugyan igy fog eljárni . . . Hantos Elemér (közbeszól). Héderváry Lehel: Halljuk a finánczjogászt, Hantos urat! Benedek János : . . . azonban meg vagyok győződve arról is, ismerve az igazságügyminister ur koncziliáns egyéniségét . . . Hédervári Lehel: Leszavazzák a pártban! (Zaj. Elnök csenget.) Benedek János: . . . hogy ő nemcsak azoknak észrevételét szokta figyelembe venni, akik egy benyújtott törvényjavaslat tárgyalásánál ellenészrevételeket tesznek, hanem figyelembe szokta venni saját ministertársainak észrevételeit is, meg szokta hallgatni saját ministertársäit, sőt talán meghallgatja magát a ministerelnök urat is. Sümegi Vilmos: Csak azt! Czézárt! Benedek János: Sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy elismerhessem, hogy a t. igazságügyminister úrral egészen egy véleményen, ugyanegy állásponton lesz majd az igen t. ministerelnök ur is . . . Förster Aurél: Az egyik majd enged. De melyik ? Benedek János : . . . mert hiszen volt alkalmunk tapasztalni, hogy az egyes hivatalok státusát érintő kérdésekben nem járt el hasonló rigorozitással a t. kormány egy-egy választás rossz kimenetele után, vagy pedig olyan esetben, amikor tisztviselői nem viselték magukat ugy, amint azt a szubordináczió s különösen a kormány tőlük megkövetelte volna. Sümegi Vilmos: Az aradi vasutasok! Benedek János: Tudom, t. képviselőház, hogy ez nem tartozik ehhez a tárgyhoz ; mivel azonban az igazságügyminister ur felhozta, s mert ő éppen ezzel akarta megczáfolni gróf Apponyi Albertnek állítását, kénytelen voltam visszhangot adni rá. Mert bár becses reánk nézve az igazságügyminister ur kijelentése, azonban ilyen dolgoknál nekünk nem a ministerek egyéni, szubjektív kijelentései kellenek, hanem intézményes garancziák. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Sümegi Vilmos: Az aradi vasutasokat miért helyezték el ? Benedek János : Azért a magunk részéről elleneztük is mindig a törvényjavaslatnak ezen intézkedését és ha a törvényjavaslatnak tervezői és megalkotói ugyanabban a véleményben voltak, mint az igen t. igazságügyminister ur és ugyanúgy fogják azt végrehajtani, ha az intenczióban ugyanolyan őszinteség és tárgyilagosság nyilvánul meg, mint amilyen fog megnyilvánulni a végrehajtásban, nem lesz ellene kifogásunk. Azonban, sajnos, a múltból voltak már keserves tapasztalataink. (Igaz Ugy van ! balfelől.) Szemére lobbantja az igazságügyminister ur gróf Apponyi Albertnek, hogy a koalicziós kormány miként értelmezte a bírói függetlenséget. Nekem nem tartozhatik hivatáskörömbe a koalicziós kormány bármi módon való megvédelmezése, hiszen én csak igen rövid ideig voltam az akkori koaliczióellenes lapok gúnyjának czéltáblája, amikor koalicziós Jánosnak neveztek; ez a koalicziós János-időszakom igen rövid idő alatt befagyott. Csak rövid pár hónapig lehettem azon szerencsés helyzetben, hogy a koakcziót támogassam és vissza kellett térnem azon alapelvemhez, a melyet már tizenhárom évvel ezelőtt mondtam el legelső képviselőválasztási programmbeszédem alkalmával, amikor azt mondtam a választóknak: Barátaim, én ellenzéki leszek s ha Kossuth lesz valaha kormányon, akkor is ellenzéki leszek. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt csakugyan sikerült beváltanom, mert ellenzéki voltam a koaliczió alatt is. (Zaj a középen.) Vázsonyi Vilmos (a jobboldal felé): Ti meg mindig kormánypártiak lesztek ! Hédervári Lehel: Mindig kormánypártiak voltatok ! (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Förster Aurél: Ezeknek a szerelme állandó, csak a tárgya változik. Benedek János : Mondom, már ezen szempontból sem tartozhatik hivatáskörömbe a koalicziós kormány megoltalmazása, de különben is itt ülnek a volt koalicziós kormányzatnak a tagjai, —' ha maga a ministerelnök ur nem is — és bizonyára meg fogják tudni védelmezni magukat és álláspontjukat. (Igaz! ügy van! balfelől.) Azonban hivatkoznom kell arra, hogy tudtommal a koaliczió idejében sem történt bíróval semmiféle méltatlanság. Ügyészekkel történt méltatlanság, erről magamnak is van tudomásom. Erre most részletesen kitérni nem akarok, csak konstatálni akarom, hogy — és megerősítem magam is azt, hogy ebben igaza van az ig n t. igazságügyminister urnak — történt méltatlanság Azonban ezzel szemben hivatkozhatom én és hivatkozhatik a volt koalicziós kormány az igazságügyminister urnak most hangoztatott arra az elvi álláspontjára, hog}^ az ügyészi állás bizalmi állás és minden kormány ugy tekinti ügyészeit, legyenek akár éjjeliek, akár nappaliak, (Derültség a baloldalon.) mint a maga bizalmi embereit, elvárja tőlük, hogy a kormányt minden körülmények között támogassák, mert amennyiben nem támogatják, akkor a bizalmi állást elfoglaló ilyen királyi ügyésznek első kötelessége azt a bizalmi állást a kormány rendelkezésére bocsátani. (Zaj a baloldalon.) T. képviselőház ! Ezt az okfejtést és elmefuttatást továbbfolytatni nem is kívánom, mert hiszen teljesen egy véleményen vagyok az igen tisztelt igazságügyinmister úrral épen abban az egy tekintetben: politikai meggyőződése miatt magánúton üldözőbe venni valakit és magánúton, a magánéletben éreztetni vele a haragot vagy megvetést, ez különösen ebben a mi hazánkban nagyon áldatlan, keserves állapot (Igaz! Ugy van ! balfelől.) és nem volna egyáltalában helyes. Bármilyen ellentétes véleménye legyen is (Zaj a szélsőbaloldalon.) valaki másnak, ha az