Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

i8ü. országos ülés 1913 november 26-án, szerdán. 233 öntöztek meg azok, akik ide importálták, akik az 1848 márezius 15-én kivívott sajtószabadságnak voltak vértanúi. Czenzurák akkor is voltak, azonban azok alól 1848 márczius 15-én felszabadultunk és azóta is megtanított bennünket hazánk történelme arra, hogy nekünk az idegenből átvett, a hazai talajba átültetett és itt meggyökeresedett eszméket igenis lángoló szeretettel kell ápolnunk, szeretnünk és amidőn ezt ártalom érheti, ezt igyekezzünk védeni, óvni minden tőlünk telhető igyekezettel. (Ugy van ! ügy van ! halj elől.) Mert bármennyire méltányoljam is az igen t. igazságügyminister urnak e téren való kertészeti tudományát, azonban még sem tartom helyesnek és nem tartom jó kertészeti műveletnek, amikor azért, mert ennek a csemetének egy-két vad hajtása van, nem pusztán azt az egy-két vadhajtást igyekszik lenyesni az illető kertész, hanem talán olyan műveletet, olyan csapást idéz, a fürészt ugy mélyíti bele ennek a csemetének, fának a törzsébe, vagy pláne olyan baltacsapást intéz annak magának a gyökerére, amellyel talán az egészet elpusztítja, terméketlenné teszi, amely többé üdvös gyümölcsöket érlelni, táplálni nem fog a mi számunkra, azon intézmények számára, amelyeket istápolni hivatva van. Azért, mert volt esetleg a kristálytiszta velenczei tükrön egy folt, nem ugy fogom letisztítani, hogy vasdarabot, súlyos követ dobok azon részére, amelyezenvelenczeil ris'ály isz a tükröt el .omálycsitctta, hanem van egyéb módja a kitisztogatásnak, mert az ilyen radikális módszerrel maga a tükör fog teljesen megsemmisülni, értéktelenné válni, (ügy van! Ügy van! bal felől.) Én is azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat túllőtt a czélon és ez a szempont az, amely engem és velem együtt barátaimat arra indit, hogy a törvényjavaslattal szemben tőlünk telhető erővel igyekezzünk mindent megtenni, ami csak módunkban van, hogy vagy visszatartsuk, illetve megakadályozzuk a kormányzatot a sajtónak ilyen módon való szabályozásában, vagy ha szabályozás történik, figyelembe vétessenek mindazon szempontok, amelyek kell, hogy érvényesüljenek egy helyes, okos sajtótörvény megalkotásánál, amelyeknek • gyeimen kívül hagyásával a sajtótörvény nemcsak hogy czélját nem éri el, hanem ellenkezőleg, magának a sajtószabadságnak, a sajtó lényegének átkává lesz. (Helyeslés balfelől.) Mint mondottam, t. ház, legszívesebben mennék akár rögtön a részletekbe, de a parlamenti szokást akarom honorálni és nem akarok adós maradni sokáig azokkal, amiket most a javaslat védelmezése alkalmából felhozni méltóztatott. Azt hiszem, nem kell a ház engedélyét kérnem arra, hogy azokra, amiket az igazságügyminister ur mondott, válaszomat megadhassam, mert hiszen a lefolyt vitában mélt'ztatott mondani, arra visszhangot adni tehát természetes kötelességem. (Helyeslés. Az igazságügyminister ur a rendes parlamenti tárgyalások visszatérését üdvözölte azon jelenségben, hogy mi itt megjelentünk. Hátha KÉPVH. HAPLÓ. 1910 1915. XX. KÖTET. annyira kívánatosnak tartja ezt a t. minister ur, akkor a t. kormánynak és a mögötte ülő túloldalnak más magatartást kellene tanusitani, mint amelyet tegnap Bécsben a delegáczió tárgyalása alkalmával tanúsítottak. Mert ha óhajtja t. munkapárt és a t. elnökség — nincs iránta kétségem . . . (Zaj a halóidalon.) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassanak közbeszólni Benedek János : . . . volt szerencsém t. elnök urnak nézeteit e tekintetben hallani, aki szintén kívánatosnak tartja, hogy helyreálljon a rendes parlamenti tárgyalás, akkor, t. túloldal, nem ily módon nyújtanak arra alkalmat, nem ily módon kell, hogy eljárjon, amint tegnap Bécsben a delegáczióban cselekedte. Nem tartozik az én hivatáskörömbe, különben is most a sajtótörvény van tárgyalás alatt, — erre a dologra tehát nem is akarok hosszabban kiterjeszkedni, ezt csak inczidentaliter hoztam fel, épen abból az. ötletből, melyet a minister ur felvetett. Hiszen lesznek, akik erre annak helyén meg fogják adni a kellő feleletet, (ügy van ! balfelől.) Az igen t. igazságügyminister ur polemizál gróf Apponyi Albert t. képviselő úrral és helyteleníti gróf Apponyinak azt a kijelentését, hogy ő a sajtóról készült törvényjavaslatot nem tekinti egyébnek, mint azon tervezett törvényjavaslat egyikének, melyek mind a szabadságjogok ellen vannak irányítva. És amikor gróf Apponyi Albert ezt mondta és az igazságügyminister ur erre hivatkozik, akkor kiemelte gróf Apponyi Albert az 1912 : VII. t.-czikket is, amely megengedi az alsófokon levő b ráknak két éven belül való áthelyezését. T. képviselőház ! Amint én megfigyeltem — pedig erősen odafigyeltem gróf Apponyi Albert t. képviselő urnak akkori előadására, — ez annak a beszédnek igazán egy olyan elmosódó kis részlete volt, amelyet nem azért vett fel ő beszéde keretébe, mintha ezt is vádképen hozná fel, vagy, mintha azt akarta volna ezzel jelezni, hogy ez is a szabadságjogoknak megnyirbálása, hanem az én mélyen t. képviselőtársam csak azt mondotta, hogy ez, ;

gen's, érinti a biiói függetlenséget, amelyet mi az alkotmány egyik biztositékának tekintettünk a múltban, annak tekintünk a jelenben és szeretnénk annak tekinteni a jövőben is. (Igaz! ügy van a. bal- és a i z Isőbalo dalon.) Hogy ez tényleg érinti a birói függetlenséget, azt senki elvitatni nem fogja. (Igaz! ügy van! balfelől.) Hogy az igazságügyminister ur saját személyére nézve olyan kötelező kijelentést tesz, hogy, amennyiben esetleg ő abban a helyzetben lesz, hogy a polgári perrendtartást életbeléptetheti, őt semmi más szempont, mint egyedül az igazság fogja a kérdésnél vezetni, ezt mi szives készséggel ad notam vesszük, vagy amint szokták mondani, igen szívesen leszögezzük. Azonban t. képviselőház, ez a törvénynek még nem garancziája. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Mert én ugyan felteI szem a t. igazságügyminister úrról — sőt meg 30