Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

232 £80. országos ülés 1913 november 26-án, szerdán. Iván t. képviselőtársamnak, aki azt mondotta, hogy a sajtó tulaj donképen kiváltság és csodálkozik azokon a demokratikus felfogású embereken, akik, ime, egy kiváltságnak kelnek a védelmére. Ez ferde beállitása a dolognak. A sajtónak a közönséges dolgoktól eltérő másképen való elbírálása, jogi helyzetének másképen való beállitása nem kiváltság. Nem azért történik, mint hogyha a sajtó számára valami privilégiumot akarnánk feállitani, sőt ellenkezőleg, azért kell külön szabályozva lennie a sajtónak, mert ezt igy hozza magával a sajtó természete. Ha nem ebben az elbírálásban részesednék a sajtó, hanem a sajtót is csak ugy tekintenénk, mint egyéb közönséges dolgot, akkor talán igazsága volna Rakovszky Iván t. képviselőtársamnak. De a sajtót a maga hivatása, a maga természete szerint kívánja szabályozni minden művelt, előrehaladott országnak a törvényhozása; épen ezért ezt a szempontot nekünk is szem előtt kell tartanunk és ennek a szempontnak a figyelembevétele nem egy kiváltságnak a dédelgetése, nem egy uj privilégiumnak a statuálása, hanem megértése annak, hogy a sajtót természete, a maga hivatása szerint kell jogilag is intézményesen biztositani, megvédelmezni. (Ügy van I a baloldalon.) Mik állnak itt egymással szemben í Szemben áll egymással és a világtörténelem tanulságai szerint, mióta sajtóról szó van, szemben áll egymással két dolog : a sajtószabadság és ennek ellentéte : a sajtóczenzura. Czenzura az, amikor preventív intézkedések vannak, amikor először bíróságnál, rendőrségnél, közigazgatási hatóságnál kell engedélyt kérni arra, hogy valamely sajtótermék megjelenjen és annak a közigazgatási hatóságnak, rendőrhatóságnak vagy bíróságnak joga van megbírálni azt, hogy vájjon nem lesz-e a sajtótermék veszedelmes akár a rend, akár a közerköícsiség, akár valamely magasabb állami érdek, de legfőképen a saját hatalma és pozicziója szempontjából. (Ugy van ! a baloldalon.) Mert elvégre . . . Lévay Mihály: Minden szentnek maga felé hajlik a keze! Benedek János: Illetékes helyről jött ez a kijelentés, tehát akczeptálom. (Derültség.) Bizonyos, hogy a kormányszékeken is ülhetnek némelykor olyan szent emberek, akiknek maguk felé hajlik a kezük. Én ezt azfal sem akarnám konfundálni, hogy ezt a szent jelleget, amelyről Eekegaray darabot is irt, amelynek az volt a czime : »Locura o santitad«, a másikkal cseréljem fel. Szent dolog kétségtelenül a sajtó megoltalmazása, s a sajtó saját külön specziális helyzete hozza magával annak külön szabályozását is. És hogyha egyszer igy szabályozzák a sajtót, ha előzetesen módot, alkalmat adtak a hatóságoknak a sajtóba való beavatkozásra, ha a kolportázsengedélyt a közrendészeti vagy közigazgatási hatóságtól kell kérni, ha az utczán elárusított lapok egy példányát mindennap be kell mutatni az illető közigazgatási hatóságnak és ez csak aztán adja meg az engedélyt, vagy esetleg rögtön beszünteti az engedélyt, akkor ez nem egyéb, mint a czenzura legmerevebb és legsötétebb formában való visszaállítása. (Igaz! Ugy van I a baloldalon.) Ezzel ellentétben áll a sajtót méltán megillető, azt hivatása szerint méltányló jogalkalmazás, amelyet nem sajtótörvénynek, hanem sajtószabadságnak kell neveznünk. Mert a sajtó csak akkor felelhet meg a hozzáfűzött várakozásoknak, ha szabad mozgásában semmi sem akadályozza annak röptét, szárnyalását, ha a lenyűgöző akadályokat igyekezünk eltávolítani, ahelyett, hogy még jobban lekötöznénk. Elvégre a sajtó nagy hivatást töltött be a múltban, nagy hivatást tölt be a jelenben, nagy hivatást töltött be az emberiség történetében, de talán soha, sehol szebb hivatást nem töltött be, mint épen a mi hazánk történetében. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. képviselőház! Mikor fejlődött vájjon a mi országunk ? Nemzeti államunk gondolata mikor alakult ki ? Mikor kezdtük magunka szedni az emberiességi nagy eszméket, a szabadságot ? Az emberi egyenlőség, a testvériség igéi mikor terjedtek el Magyarországon % Szóval mikor kezdett modernné lenni Magyarország % Akkor, amikor a sajtó felébresztette őt a maga álmából, abból a mélységes álomból, amely nagyon hasonlított a lethargiához, ahhoz a mélységes álomhoz, amelyhez csak egy szemhunyorítás vagy a szempillák integzivebb összecsukódása kell és már bekövetkezik a halál. A vis inertiae-ből, a tétlenség erejéből amellyel a magyar nemzet költője szatirikusán aposztrofálva jellemezte azt a korszakot, ebből a vis inertiae-éből, a tétlenség erejéből mi ébresztette fel a mi hazánkat ? A sajtó, a nagy gondolkodóknak a művei, amelyek nyilvánosságot látva, elhintették a magot és ez utón mihozzánk is eljutottak a czivilizáczió eszméi. (Elénk éljenzés és taps abaloldalon.) Eljöttek anélkül, hogy ismétlődtek volna azok a borzalmas események, amelyek például a franczia forradalmat olyan véresen nagyszerűvé tették. A magyar talajban gyökeret tud verni minden olyan idegenből importált jó anyag, amefyben benne rejlik az emberiség ügyének, a czivilizáczió fejlődésének a csirája. Nincsen olyan eszme a világtörténelemben, nincsen olyan fejlődési fokozat az emberiség művelődése történetében, amelyet ez a mi hazánk ne reczipiált volna. Talán későbben valamivel, talán kicsit kullogva, talán lassúbb temj)óban haladva a többi boldogabb, műveltebb, gazdagabb nyugoti államoknál, de mindezeket bevettük, mindezeket beolvasztottuk saját nemzeti jellegünkbe, aklimatizálódtak az idegenből ide importált nagy és szép kultureszmék és a hazai talajban gyökeret vertek, úgyhogy ma már nemcsak Francziaországból, nemcsak a nyugatról importált dolognak kell tartanunk a sajtószabadságot meg a többi szabadságeszmét, hanem épen a sajtószabadságra, mint saját édes csemeténkre, hazai talajunkban elültetett, itt üdvös gyümölcsöt termő saját dédelgetett, felnevelt növényünkre kell tekintenünk, amelyet annak idején vérrel