Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-480
480. országos ütés 1913 sajtójavaslatra adott véleménynyilvánítása alkal- l mából azzal, hogy a kamara tagjait forradalmi tendenczia vezette. Nevezetesen azt mondja Cserny t. képviselőtársam, hogy (Olvassa) : »a másik érdek, hogy ami a budapesti ügyvédi kamarát illeti, arról történjék a lehetőség szerint valamelyes gondoskodás, hogy a legképzettebb, legtapasztaltabb és legmegbízhatóbb elemek kerüljenek be a vizsgálóbizottságba* és hogy ne adjon az ügyvédi kamara olyan véleményt, amilyent a budapesti ügyvédi kamara is adott, amely az igazságügyminister ur javaslatát rendkívül leszólta és igen erős kifejezésekkel aposztrofálta. A képviselő ur apprehendálja az ügyvédi kamarának a sajtójavaslatra vonatkozó feliratában a sajtójavaslatra vonatkozólag foglalt azt a mondatot, hogy : »A javaslat nem egyéb, mint a külföldi rendőrállamok legrosszabb sajtó-korából kiszedett legrosszabb megszorító intézkedések gyűjteménye. Intézkedései elárulják, hogy a javaslat szerzője egyformán járatlan az irodalomban, a hirlapirás technikájában, miként magában a sajtójogban«. Egyik további felolvasott passzusa a feiratnak azt mondja: »Rendelkezései véres gunynyá változtatják át a javaslatnak az 1848. évi XVIII. t.-cz. 1. §-ából átvett, de megrontott stílusú rendelkezéseit. Alig volt a kamara előtt javaslat, mely a közszabadságnak ilyen mélyreható, súlyos és állandó veszedelmeztetését és amellett a jogbiztonság teljes megrövidítését annyira lett volna alkalmas előidézni. Azután még beszél a kamara lelkiismeretéről és a jogászi meggyőződésnek parancsáról, mely lépéseit irányitja«. Tovább is igy gúnyolja a kamarát és azt mondja, hogy ott a forradalmi elemek léptek túlsúlyba. Cserny Károly t. képviselőtársamnak ez az állítása teljesen rokonságban van azzal a másik állításával, amelyet ugyanezen javaslatnak igazságügyi bizottsági tárgyalása alkalmával mondott, — mert ugylátszik, neki egyáltalában kedvencz vesszőparipája különösen a budapesti ügyvédi kamara, szeret rajta nyargalni — amikor azt álli totta, hogy a budapesti ügyvédi kamarát a maga intézkedéseiben, például az ügyvédvizsgáló-bizottsági tagok kiszemelésében is bizonyos szeparatisztikus tendencziák vezetik. Sümegi Vilmos: Öt vezetik! Benedek János: Nincs ugyan rá mandátumom, de mint a budapesti ügyvédi kamarának ez idő szerint igénytelen titkára, (Éljenzés bal felől.) nem megbízásból, hanem a magam egyéni tapasztalásából jó lélekkel mondhatom, hogy Cserny igen t. képviselő urnak ez az inszinuácziója minden alapot teljesen nélkülöz, (Ugy van! balfelél.) A budapesti ügyvédi kamara választmányában mindenféle pártálláshoz tartozó férfiak ülnek, akik nem egyoldalú pártpolitikai szempontból szokták a hozzájuk kerülő ügyeket megítélni, hanem akiket egy-egy javaslat véleményezésénél csakis a legtisztább jogászi szempontok szokták vezérelni. Ezért fordul minber 26-án. szerdán. 231 j dig minden igazságügyminister és maga az igazságügyminister ur is elsősorban az ügyvédi kamarához, különösen akkor, midőn az igazságügyet közelebbről érintő javaslatot akar beterjesztem, mert onnan nemcsak tárgyilagosságot, hanem alaposságot vár, mert ott mindig ezt tapasztalta, nem rólam van szó, hiszen csak nemrégiben kerültem oda, hanem a kamara által évek óta tett javaslatokról, amelyeknek sokszor magam is, bár csak hallgatólag, tanúja voltam. A kamara véleményes jelentéseit mindenkor ez a tárgyilagosság és alaposság jellemzi. Amikor ennélfogva az igazságügyminister ur ezt Cserny t. képviselőtársam felszólalására adott válaszában elismerte, válasza méltó volt ahhoz, aki Magyarország igazságügyministeri székét foglalja el. (Helyeslés balfelől.) Az ügyvédi kamarát sohasem vezeti pártelfogultság és ott is, ahol jog és igazság, vagy politikai szempontok kerülnek egymással szembe, mindig meg tudta találni az elválasztó vonalat, azt az emelkedettebb szempontot, mely az egyes párttaktikai vagy más szempontok fölé helyezte őt, mert mindenkor a legtisztább jogászi felfogás irányította a kamarát, ugy hogy elmondhatjuk, hogy midőn ott véleményeket adunk, nem politizálunk, hanem paulo majora canamus ! (Helyeslés balfelől.) T. képviselőház ! Maga a sajtójog sem örök érvényű, változhatatlan, bármily magasztos is a hivatása. A sajtójog sem egyéb, mint a viszonyok, a társadalmi életkörülmények szabályozója és külső rendje ; ha változnak az életkörülmények, változnia kell magának a jognak is, amelynek a társadalom és a nemzet élő organizmusához kell alkalmazkodnia ugy, mint a ruhának a testhez. Ha férfira gyermekruhát adunk, kikaczagják. Ep olyan komikus és erőszakos dolog az is, amikor a kínaiak a női lábat gyermekkorában fa- vagy vasczipőbe szorítják s ezáltal nem fejlődhetik ki annak szépsége a maga teljes bájában, pedig e testrész organikus fejlődését lehetetlenné teszik; a női lábnál szebb dolog alig van a világon. (Helyeslés és derültség.) Ha kinai faczipőbe szorított női lábat hallunk kipegmkopogni a budapesti aszfalton, csak mosolygunk és sajnálkozunk rajta, akármennyire gyönyörködjenek is az ilyesmiben a kínaiak. Ugyanez áll a társadalmi igazságokra és evolueziókra is. A jognak alkalmazkodnia keü a viszonyokhoz. A sajtójognak is lépést kell tartania azon viszonyok fejlődésével, amelyek körében alkalmazni kívánják. A törvényjavaslat indokolásában az foglaltatik, hogy a sajtót nem kényszeritik a közönséges jog merev korlátai közé, hanem biztosítani igyekeznek részére, a természetének megfelelő jogi helyzetet. Abban igazsága van a javaslatnak, hogy nem lehet a közönséges jog merev korlátai közé szorítani a sajtót, mert akkor épen nem felelhetne meg annak a hivatásnak, melyet az emberiség fejlődése, a kultúra előmozdítása terén eddig teljesített. Viszont azonban nincs igazsága Rakovszky
