Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

480. országos ülés 1913 Balogh Jenő igazságügyminister: Shakespearenek képe jut eszembe, amelyet szimbólumnak telei ntek ebben a kérdésben is. A »Szeget szeggel<< czimü szinműben történik, hogy Claudió felkeresi a börtönben barátját, Luciót, aki addig dorbézolt, addig garázdálkodott, addig féktelenkedett, mig végre is letartóztatták. És Claudió azt kérdi a rabtól: »Mondd csak, mi tett rabbá ?« És Lucio azt feleli: >>A nagy szabadság, a sok szabadság, mely hogyha túlozod, rabságba fordul . . .« (Tetszés jobbfelől.) Ez a javaslat és ez a párt, amelyhez tartozni szerencsém van. a magyar sajtót sohasem fogja rabságba vinni. (Tetszés és helyeslés jobbfelől.) De ha a magyar sajtó meg nem értve azt az intelmet és figyelmeztetést, amely a felelősség és a kötelességteljesítés érzésének növekedését vonhatja maga után, jövőre is ugyanazt a durvaságot, azt a féktelenséget, bizonyos esetekben, pl. a pénzintézetekkel szemben, azokat a meg nem engedett eszközöket fogná alkalmazni, amelyeket ma alkalmaz, akkor nagyon félek, hogy valamikor, esetleg olyankor, mikor mi már nem leszünk az élők sorában, jönni fog egy kormány — mert valami rendet csak kell tartani — amely szigorúbb rendszabályokkal fog a sajtószabadság életébe és vérébe vágni. (Ugy van! jobbfelől.) Én azt óhajtom, hogy ennek a javaslatnak ne repressziv, hanem preventív hatása legyen. (Helyeslés.) Én azt kivánom, hogy azok a rendelkezések, amelyek, mint büntető intézkedések, felvétetnek, ne is jöjjenek alkalmazásba, de legyen a sajtó hangja finomabb, tónusa emelkedettebb, kötelességérzése élénkebb és ezekkel a fegyverekkel és eszközökkel küzdjön azon czélokért, amelyekért épen az ország és nemzet előbbre vitele és haladása érdekében küzdenie kell. (Helyeslés jobbfelől.) Az erről a részből hallható egyes kifakadásokat, vagy egyesek animozitását a sajtóval szemben nem lehet általánosítani, mert azok sohasem az egész sajtót, hanem annak csak egyes részeit érinti, mert egészében erről a részről is a sajtó a legnagyobb szimpátiával és teljes nagyrabecsüléssel találkozik ' ügy van ! a jobboldalim.) és éjjen a sajtó érdekében kivánom, hogy az a maga szokásait bizonyos irányban megváltoztassa. Más irányban kérjük a sajtónak ellenőrző legszigorúbb bírálatát és mi a magunk igazának tudatában bátran állunk szembe ezután is a sajtó támadásaival. (Élénk helyeslés a, jobboldalon.) * ' Én előre is bejelenteni, hogy szives engedelmökkel néhány napi ülésezést bevárva, szándékom van a vitában ezentúl is élénken résztvenni és hogy ezentúl normális és rendes vita biztositása végett, tartózkodom äz általánosságoktól és inkább az egyes szakaszokra tett megjegyzésekre fogok reflektálni. (Élénk helyeslés.) Ezért bátor vagyok kérni, hogy a t. túloldal is méltóztassék talán az általános szólamoktól eltérve, inkább a részletes bírálatba bocsátkozni, mert meg vagyok győződve, hogy az a megvilágítás, amelyben ez a tárgyilagos és lojális birálat ezt a javaslatot részesíteni fogja, wember 26-án, szerdán. 229 sokkal kedvezőbb sziliben fogja azt feltüntetni az önök szemében is, mint aminőnek az általánosságban elhangzott frázisok után Ítélve eleinte feltűnt. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök .' Az ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik ? Gr. Draskovich János jegyző: Benedek János! Benedek János: T. képviselőház! Azzal a tárgyilagossággal kivánok hozzászólni a szőnyegen levő törvényjavaslathoz, amelyet ama tizenhárom év alatt, amióta tagja vagyok ennek a háznak, mindig szem előtt tartottam és szem elől soha nem tévesztettem. Ebből kifolyólag szeretnék mindjárt rátérni a részletes tárgyalásra, szeretnék mindjárt belemenni a dolog érdemébe, de mint meglehetősen régi parlamenti ember, kell hogy szem előtt tartsam azt a régi jiarlamenti szokást, hogy illik az előttünk szólt beszédére visszhangot adni, különösen akkor, amikor a törvényjavaslat benyújtója, az igazságügyminister ur, szólal fel. (Halljuk! Halljuk !) Beszéde elején az igazságügyminister ur kigúnyolta az ellenzéket. Azt mondta, hogy az ellenzék fennen hangoztatta, akárcsak Poe Edgár hollója, hogy soha, de sohasem jön be és ime beadta a derekát, megadta magát, ime itt van és ismét normális tárgyalások vannak. Ha ez valóban örömmel tölti el az igazságügyminister urat, akkor nincs jogosultsága a gúnyolódásnak. (Igás I Ugy van ! balfelóí.) És ha az egész beszédén végig vonuló koncziliáns hang, az az engedékenység, amellyel bejelenti, hogy a törvényjavaslat részleteinél kellő indokolás esetén talán még további módosítások is várhatók, mondom, ha ez a koncziliáns hang őszinte, amit azon régi tiszteletnél, sőt mondhatnám igaz barátságnál fogva, amellyel a magánéletben az igazságügyminister ur iránt évtizedek óta, szinte gyermekkorom óta viseltetem, ' szeretnék feltételezni, akkor nem értem ezt a gúnyolódást. Mi nem azért jöttünk vissza, nem azért foglalunk helyet és veszünk részt a tárgyalásokban, mintha teljesültek volna azok az előfeltételek, amelyek mellett az ellenzék igenis, . . . Egy hang (balfelől) : Semmi sem teljesedett be ! Benedek János : . . . nemcsak hajlandó újra visszajönni, teljesíteni a maga ellenzéki hivatását és parlamenti kötelességét, valamint gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam múltkori kijelentését az egész ellenzék nevében tette meg, ug)^ én a függetlenségi párt nevében voltam bátor megtenni azon kijelentést, hogy igenis ha azok az előfeltételek bekövetkeznek, semmiféle akadálya nem lesz a normális tárgyalások ujrafelvételének. Minket olyan képviselőházba küldtek, amely birt a tanácskozási szabadság minden kellékével; (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szHsőbaloldalon.) minket olyan