Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

224 4-80. országos ülés Í9Í3 nooember 26-án, szerdán. akkor, bocsánatot kérek, nem terjeszthetek elő olyan javaslatot, amelynek minden betűjéhez ragaszkodom, mert hiszen akkor komoly módosításokra nincs mód, akkor visszaélek azoknak az uraknak a türelmével, akiket' felkértem, hogy a javaslatot megbirálják és velem megtárgyalják, akkor én őket dupirozom és komikussá teszem! (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon.) Igenis, belementem a részletes tárgyalásba és ha akár hirlapirókkal, akár másutt kilátásba helyeztem, hogy itt a házban az általános és részletes vita folyamán megbeszélem óhajaikat, akkor nem szegezhetem le magam ilyen vagy olyan állásponthoz, hanem azt kellett mondanom, hogy a részletekben, amennyiben a javaslat alapelveit nem érintik, módosítások elfogadására hajlandó vagyok. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Vállalom ezt a felelősséget Mezőssy Béla igen tisztelt képviselő úrral szemben is, aki méltóztatott tegnap engem felelőssé tenni, hogy a munkapárt értekezletén miért nem vetettem fel a kabinet-kérdést amiatt, hogy a javaslat 40. §-a ilyen vagy olyan szövegben fogadtassék el. Bocsánatot kérek, azért nem vetettem fel, mert a javaslatnak a kártérítésre vonatkozó szakaszait, amelyekre lesz szerencsém rátérni, kétségkívül a javaslat legnehezebb és a jövőben legkevésbé kiszámítható sorsú szakaszainak tekintem. Mert azokat a szakaszokat felelősségem teljes tudatában és minden vonatkozásukban megfontolni és újra meg újra konszideráczió tárgyává óhajtom tenni, mert azt kívánom és azt remélem a t. túloldal bölcsességétől, hiszen kiváló jogászok ülnek ott, olyanok is, akik a magánjogi judikaturát nálamnál sokkal hivatottabbak képviselni, hogy ezek az urak bizonyára el fogják az általános vita folyamán is, a részleteknél is mondani a maguk véleményét és én csak azután akarom a konklúziót levonni. Tehát nemcsak könnyelműség, hanem egyenes lelkiismeretlenség lett volna, ha annak tudatában, abban az óhajban, hogy itt igenis, részletes, beható, tüzetes kritika induljon meg, olyan javaslatot vigyek be a pártértekezletre, amelyhez minden vonatkozásában kötöm magam és amelyből nem vagyok hajlandó engedni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) T. ház ! Méltóztassék megengedni, hogy most rátérjek egyes oly kérdésekre, amelyek a javaslat érdemét illetik. Mindenekelőtt kritika tárgyává tétetett a javaslat 20. szakasza a helyreigazitási jogról. Előre is ki kell jelentenem, hogy azon érdemleges és beható bírálat alapján, amely ebben a vonatkozásban elhangzott, én, mint a pártértekezleten is bejelentettem, habár a javaslat általam beterjesztett szövegét sem tartom sem képtelennek, sem felületesnek, sem olyan alantas jogászi munkának, ahogy azt jellemezni méltóztatik, mégis hajlandó vagyok különösen két irányban módosítást elfogadni. Helyesnek tartom ma is elvileg a javaslat álláspontját, de mondom, azért hajlandó vagyok módosítást elfogadni. Helyesnek tartom azt, hogy a hatóság korlát nélkül gyakorolhassa a helyreigazítás jogát. Ez nagyon gyakran szükségessé válhatik, ha olyan közérdekű tényről van szó, amelynek közzététele az országnak áll érdekében. Hogy csak néhánj^at említsek az esetek végtelen sorozatában, például azt írja valamelyik lap, hogy a kolera eb ben vagy abban a városban igen nagy mérveket öltött, pedig ez valótlan, vagy hogy tűz volt, amely ekkora meg ekkora károkat okozott és ez nem igaz. A hatóság részéről, habár meg sem volt említve, vagy nem is volt érintve, nagyon indokolt a helyreigazítás. A javaslat rendelkezése tehát korántsem képtelenség és korántsem felületesség. Minthogy azonban a t. túloldal attól fél, hogy a javaslatnak ez a rendelkezése visszaélésre vezethet, hogy minden kicsi vidéki hatóság, községi elöljáróság helyreigazításokat fog beküldeni, pedig dehogy fog, azok örülnek, ha nem kell irniok, nemhogy helyreigazítsanak és vezérczikkeket Írjanak. (Derültség a jobboldalon.) A 20. §. eredeti szövegét ma is helyesnek tartom, ma is ragaszkodom álláspontomhoz, de hogy bemutassam teljes lojalitásomat és azt, hogy engem meg lehet győzni érvekkel, amelyeket a t. túloldal bizonyára a legjobb hiszemben hozott fel, én hajlandó vagyok, akár erről az oldalról, akár a túloldalról jöjjön a javaslat, elfogadni ugyanazt a korlátozást, amely a 24. szakaszban a magánegyénekre nézve fennáll, hogyt. i. a hatóságnak is csak akkor adassék meg a helyreigazitási j og, ha az illető hatóságról valótlan tényeket közölt vagy való tényeket hamis színben tüntetett fel a lap. Másodsorban tegnap is, tegnapelőtt is a túloldalról felemlítették azt a lehetőséget, hogy a helyreigazító fogja elkövetni a visszaélést, olyan egyén, akinek nincs igaza, a legnagyobb merészséggel, amely bizonyos iparlovagokat jellemezhet, állhat oda és kéri a helyreigazítást. Hajlandó vagyok az ilyen visszaélések elkerülésére megfelelő módosítást a részletes tárgyalásnál elfogadni. (Élénk helyeslés jobbjelől.) Tegnap Krolopp Hugó t. barátom az Omge, a Hangya és több más agrár érdekeltség nevében azt az aggodalmát fejezte ki, hogy ez a javaslat a szakszerű kritikát meg fogja nehezíteni bizonyos gazdasági szakkérdésekben. Nem ezek voltak a szavai, beszédét nem tudtam elolvasni, csak ma reggel jutottam hozzá. Felhozta példának okáért — nagy óvatossággal fogok nyilatkozni, mert a mezőgazdasági kémiában nagyon kevéssé vagyok járatos — hogy azt irják a Vulkán műtrágyáról, hogy kevés nitrogént tartalmaz és ennélfogva óvatosságra intik a gazdaközönséget e műtrágya használatára nézve. Ebből az illető gyárosnak, még pedig német gyárosról van szój kára lehet, helyreigazítást fog kérni, kártérítést is követelhet. Itt, t. képviselőház, kontradisztingválni kell. Azt hiszem, hogy abban az esetben, ahogy azt a t. képviselő ur elmondta, semmi baj sincs, semmiféle