Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-480

4§ö. országos ülés 1913 november 26-án, szerdán. 223 is hivott tanácskozmányt, hogy elő fogj a készíteni . a sajtóreformot, majd elmondja, hogy tüzetes meg­fontolás tárgyává fogja tenni, hog}>" az előzetes lefoglalást fentartsa-e vagy sem és arra a konklú­zióra jut, hogy igenis a lefoglalásra vonatkozó szakasz — ha jól értettem a t. képviselő ur beszé­dének azt a passzusát, amely az 54. lapon olvas­ható — »helytelenül szövegezett, liberálisan szö­vegezett paragrafus«, amiből én azt merem követ­keztetni, hogy a t. képviselő ur a lefoglalás kér­dését szigorúbban óhajtotta szabályozni. Polónyi Géza: Feltétlenül! (Helyeslés jobb­felől.) De becsületesen és igazságosan ! Balogh Jenő igazságügyminister: Ezt a beve­zetést követte, t.ház, az hogy Günther Antal mélyen t. igazságügyminister ur egy sajtótanácskozmányt hivott össze és akkor megbízta a t. túloldal egyik akkori tagját, akit mint kiváló jogászt egy más ankéten ismertem meg, a javaslat szerkesztésével. Günther igazságügyminister ur elküldötte ezt a tervezetet a különböző igazságügyi hatóságoknak, közvetlen elődöm szintén méltóztatott azt külön­böző hatóságoknak és egyes szakférfiaknak ki­adni . . . (Zaj.) Székely Ferencz : Nem adtam ki! (Zaj.) ÍV' Balogh Jenő igazságügyminister: És ez a javaslat ennél a napirenden lévő javaslat szerkesz­tésénél alapul szolgált és legnagyobb részében fel is használtatott. Én nem tagadom, hogy vannak ezen igen lényeges változások, a sajtóval szemben megszorító változások is, de nyomatékosan ki kell emelnem, vannak nagyon messzemenő enyhítések is, pl. az is, amelyért eszem ágában sincs az akkori kormányt felelőssé tenni, mert hiszen csak előadói munkálatról volt még szó, hogy e javaslat értelmé­ben lehetett egy egész év tartamára egy lap meg­jelenését betiltani, ugyancsak egy egész évre el lehetett tiltani a terjesztést. (Zaj. Halljuk! Hall­juk !) Én azonban ezen messzemenő megszorításokat nem tartottam helyeseknek, ugy hogy ezeket a javaslat nem tartalmazza. Ebben a vonatkozásban tehát ez a javaslat, ha méltóztatnak megengedni ezt a kifejezést, liberálisabb, mint a hoaliczió alatt készült javaslat. (Helyeslés jobb felől.) Ami pedig ennek a javaslatnak előkészítését és egyes részleteit illeti, én a legnagyobb megnyug­vással állithatom, hogy most, több mint egy hónap­pal a javaslat benyújtása után, ép ugy járnék el a javaslat közlésénél és az arról való tárgyalásban, amint eljártam a javaslat benyújtásakor. Akkor volt szerencsém azt a hivatott ujságirói egyesületek­nek megküldeni. Meggyőződtem, hogy olyan ujság­irói közvélemény, amely a javaslatra vonatkozólag figyelembe vehető, egy irányban igenis kialakult abban, hogy egyáltalában ne történjék semmi. Ha tehát valamelyik későbbi igazságügyminister abból akar kiindulni, hogy ne reformáljon a sajtó­jog terén semmit, akkor hívjon össze sajtótanács­kozmányt minél gyakrabban és minél nagyobb számú tagokkal. Ez nagyon sikeres és biztos mód­szer. (Élénk derültség a jobboldalon.) Tanácslom ezt utódomnak is. Ha azonban valaki meg akarja csinálni ez;t a reformot, teljes tudatában annak, hogy politikai vesszőfutásnak lesz szenvedő tárgya, amit én egyébként mosolyogva és jó egészségben tűrök, (Élénk éljenzés a jobboldalon.) akkor ne tessék mást tenni, mint a részletekre nézve meghallgatni az igen t. érdekelt köröket. Ezek ma összesen kilencz egyesületben vannak az országban szer­vezve. Ha az ember meghallgatja a Budapesti Újságírók Egyesületét, órákon keresztül tárgyal velük, kap egy ilyen véleményt, ha az Otthon­klubbal tárgyal, kap olyan véleményt, hogy ők nem a részletekben akarnak módosítani, hanem uj ellen javaslatot helyeznek kilátásba nyolcz napon belül, amelyet azonban nem küldenek meg, (Derültség a jobboldalon.) ha a vidéki hírlapírók egyesületével tárgyal, kialakul egy csoport, amely helyesli a javaslat bizonyos rendelkezéseit (Zaj a baloldalon.), de nyolcz nap múlva alakul egy másik csoport, amely azt mondja : a vezetőség álhirlapirókból áll, mi vagyunk az igaziak, a mi javaslatunkat tessék elfogadni. És igy megy ez tovább a szakíróknál, a nyomdatulajdonosoknál stb. Sümegi Vilmos : Egyetlen egy se helyeselte. (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem Sümegi képviselő urat, ne tessék folytonosan közbeszólni. Balogh Jenő igazságügyminister: Az újság­írók azt mondják, méltóztassék ebben a javas­latban különösen a kiadó felelősségét állítani elő­térbe, mert voltakép mindig az a gonosz kiadó a felbujtó, aki e szörnyűséges czikkeket megren­deli ; a kiadók inkább a nyomdatulajdonosok­ról beszélnek ; ha pedig az ember a nyomdatulaj­donosokkal tárgyal, azt mondják, csak a nyomda­tulajdonos felelősségét tessék mellőzni, a többi nem tartozik ránk. (Elénk derültség a jobboldalon. Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Természetesen itt egymással szemben álló érdekek küzdelméről van szó és ezek között a kompromisszum lehetetlen. Ennek folytán csak arról lehet szó, hogy a kormány saját felelősségé­nek tudatában vállalja a javaslatnak ilyen vagy olyan szövegezését, amelyet érett megfontolás után a leghelyesebbnek vél. Horváth Gyula: A minister nem érti! (De­rültség a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Baiogh Jenő igazságügyminister: A javaslat benyújtásánál az volt a czélom és ezt különösen egyik t. képviselőtársammal szemben kell kiemel­nem, aki tegnap kifogásolta, hogy javításokba és módosításokba belemegyek, hogy ebben a parla­mentben az érdemleges és normális tárgyalás biztosittassék. Talán cselfogásnak minősítették ezt, de méltóztassék megengedni, ez egy hazafias óhaj és kérelem volt. Nagyon köszönöm és nagyon örvendek rajta, hogy méltóztattak teljesíteni. Ha pedig igy belementünk a részletes tárgyalásba,

Next

/
Thumbnails
Contents