Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

204 í79. országos ülés 1913 óvadékot oly nagy mértékben felemeljük? A nagy góczpontok, a nagyvárosok, a nagyobb lapok tekintetében ez sokkal kisebb baj, mint a kisvárosok szempontjából. A kisvárosokban a kormány nagyon könnyen ad óvadékot azon lapnak, amelyet czéljaira fel akar liasználni. De vájjon az a kis vidéki lap, amely arra az egypár előfizetésre van alapítva, tud-e a maga erejéből óvadékot nyújtani, tudja-e az óvadékot letenni? Kétségtelenül nem. Meg van tehát bénítva annak a vidéki lapnak szereplése és működése, amely ellenzéki irányt akar szolgálni, mert a törvény egyenesen lehetetlenné teszi, hogy elbírja azokat az anyagi áldozatokat és terheket, amelyeket a törvény tőle megkíván. (Igaz ! Ugy van! balfelöl,) Ellenben büntetésekkel igen szépen szolgál a törvényjavaslat és nagyon szépen felállítja itt is a fokozatosság elvét: 15 nap, egy hónap, egy év, amint épen a fokozatosság szempontjából a legdrákóibb intézkedéseket jónak látták elővenni. De ha vizsgáljuk ezeket a pontokat, amelyek vétségnek vannak megállapítva, méltóztassék megengedni, hogy én is egyjDár kérdést vessek fel és megkérdezzem, hogy ennek gyakorlati kivitele hogyan fog törtéimi. Magam is azt kérdezem, hogy a 24. § 6. pontjának szempontjából mi lesz az álláspont és az eljárás? Azt mondja a 24. § 6. pontja (olvassa): »az, aki fenyegető, vagy tolakodó megtartással a maga vagy más részére bárkitől pénzt, vagy más előnyt kér, vagy kieszközöl azért, hogy a sajtóban valamit elhallgat, helyreigazit, vagy az ellenértékkel arányban nem álló dijért egyébként valamit közzé tesz«. Ebből csak az utolsó résszel kívánok foglalkozni. Ha azt mondjuk, hogy valaki valamit az ellenértékkel arányban nem álló dijért egyébként közzétesz, akkor az életnek minden viszonyait felölelő tarifát kellene ehhez csatolni. Mert kérdezem azt, hogy ha pl. valaki közzétesz egy arczképet 75 K-ért, (Zaj. Elnök csenget.) ki fogja megállapítani azt, hogy ez a dijszabástételnek megfelel-e, vagy nem aránytalan-e ? Ki fogja megállapítani, ha ez alá a kép alá valamit aláírnak, pl. azt, hogy »magyar Orom-' well«, (Derültség a bal- és a szélsőbäloldalon.) hogy megéri-e akkor a 75 koronát, vagy hogy akkor drágább lesz-e a tarifa. (Derültség balfelöl.) Azt gondolom, ezeket a dolgokat mégis szabályozni kellene, mert ha nincsenek törvényben szabályozva, akkor annyi mindenféle különböző felfogásnak van helye, hogy ezek lehetetlenné teszik a törvény helyes alkalmazását. Ez akkor nem lesz más, mint tarifakérdés. Tessék a tarifát megcsinálni minden életviszonyra, minden foglalkozásra nézve és hogyha ennyi rendelkezést veszünk be a törvénybe, amely törvény mindent vétségnek ismer el, egy csomó kihágást statuál, amellett meghagyja a politikai hatóságoknak azt a- jogot, hogy egy csomó kihágást november 25-én, kedden. ők is statuáljanak, akkor talán bizonyos életviszonyokat jobban kellene szabályozni. Ajánlom akkor a régi egyiptomi mintát; (Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mely szerint azok, akik jogosulatlanul értékeket távolítottak el, bizonyos czéhet alkottak (Derültség a bal- és a szélsőbäloldalon.) és annak, aki vissza akarta kapni a maga értékét, ott kellett hagynia az érték 25°/o-át és ily módon meg lehetett egyezni. Hogyha bizonyos életviszonyokat, bizonyos magasabbrendü értékeltávolitásokat tárgyalunk, akkor mégsem szabad a sajtót kitenni folytonos támadásoknak, (Ugy van 1 a bal- és a szélsőbäloldalon.) hiszen ezt az értékeltávolitást, amit tagadtak, később kénytelenek voltak mégis beismerni. (Ugy van

I a bál- és a szélsőbäloldalon.) Rakovszky Iván t. képviselőtársam összehasonlítja ezt az esetet azzal, ami a franczia forradalom előtti időben történt, hogy egy gentry-társaság — nem tudom, Rakovszky képviselő ur miért oly ellensége a gentry-társaságnak, — elment vadászni és mikor visszajöttek a vadászok, megláttak egy cserepest a házfedelen és csupa passzióból lelőtték, hogy gyönyörködjenek abban, hogyan bukfenczezik. Ezt összehasonlítja a sajtóval. Én, t. ház, nem tudom megtalálni a teljes hasonlatosságot a sajtóval és összefüggést e példával. Mert én e példát egészen máskép látom. (Halljuk a bal- és a szélsőbäloldalon.) Akit a sajtó ott lelőtt, — ez az az eset, amely bizonyosan Rakovszky Iván kéj>viselő ur agyát izgatja — akit •— mondom — a sajtó lelőtt, az nem nyugodtan cserepezett a f házon. (Derültség a bal és a szélsőbäloldalon.) Én ugy tudom, hogy az kéményseprő volt, aki be volt szorulva a kéménybe és csak azért jött ki, mert alája fűtöttek. (Derültség a bal és a szélsőbäloldalon.) Én mikor kint volt a háztetőn, akkor nagyon természetesnek találom, hogy a sajtó lepuskázta. De azért a sajtónak nem. ily javaslatokkal kell fizetni, hanem meg kell köszönni, hogy így segít a közélet tisztázásában, segit ily elemeket a közéletből kiakolbólitani. (Ugy van! a bal- és a szélsőbäloldalon.) Mert ezek a közélet mételyei. Ha a sajtót eltiltjuk attól, hogy ily dolgokra rámutathasson, ne méltóztassék csodálkozni, hogy akkor ez a rendszer elterjed az egész országban és majd a képviselőtestületek tagjai, a jegyzők, a bírák minden üzletet ugy fognak majd megcsinálni, hogy erre az alapra, vagy arra az alapra bizonyos összeget kell befizetni, s akkor ne méltóztassék azon se csodálkozni, ha beveszi ez a rendszer máshová is magát és mintj a rákfene fog pusztítani; ha beveszi magát olyan helyre is, hogy amikor külső ellenséggel állunk szemben, nem leszünk majd biztosak benne, vájjon annak a külső ellenségnek vezérkara nem tartja-e tarsolyában összes terveinket. (Ugy van! a baloldalon.) Ezek nagyon szomorú dolgok, amelyek