Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

Í79. országos ülés 1913 november 25-én. kedden. 199 bizönyitékok bejelentése a főtárgyaláson minden körülmények közt megengedtessék. Ezek nagyjában szerény észrevételeim. Volt több is, de nálamnál sokkal szakávatottabbak már nyilatkoztak e tekintetben. A minister ur hivatkozott azokra a fényes vívmányokra, azokra a szabadságintézményekre, amelyeket a franczia forradalom megteremtett. A minister ur e kijelentése ellen azok az intézmények mind tiltakoznak és kérve kérik, hogy legalább a kegyelet szempontjából ne hasonlítsák össze velük ezt a szerencsétlen törvényjavaslatot. A francziák voltak különösen azok, akik a sajtó nagy jelentőségét felismerték, szabadságáért küzdöttek és áldoztak, a francziák minden törvényt, mely a sajtó ellen irányul, a legnagyobb barbárságnak bélyegeztek. Ohateaubriand, a kereszténység nagy glorifikátora, aki oly gyönyörű müvet irt a kereszténységről, mint soha előtte és utána senki sem és akit talán maga a minister ur sem fog demokratának vagy világfelforgatónak nevezni, azt mondotta, hogy az a törvény, amely a sajtószabadság ellen hozatik, egyúttal az oltárnak és a trónnak legerősebb támasztékát támadja meg. Mirabeau ezeket mondta a sajtószabadságról : »A sajtószabadság minden bajnak legjobb orvossága, elpusztíthatatlan kincsesháza az emberi ismereteknek, a bölcs ember vigasza, a népek mécsese, a zsarnokoknak azonban a réme. Sajtószabadság nélkül nem képzelhető sem alkotmány, sem szabadság«. Talán nem volt utolsó ember Hugó Viktor sem. Az ő irataiból csak néhány idézetet leszek bátor felolvasni. Szóljon ez annak a sajtónak, amelyet szívvel-lélekkel tisztelek és amelynek igazi szabadságáért küzdünk és küzdeni fogunk, hogy ők fogadják meg Hugó Viktornak tanácsait, vezessék be a testvériséget, mert Hugó elve szerint a testvériség, mielőtt az emberek gondolata lett volna, Isten gondolata volt, és ez fogja vezetni a népeket arra, hogy hozzanak becsületes, lojális, tisztességes törvényeket. Ezek az elvek vezéreljék önöket, és amikor mindenféle békó foglaltatik ebben a törvényjavaslatban, akkor ne méltóztassék azt mondani, hogy a sajtót meg kell rendszabályozni. Ugyancsak Hugó Viktor mondotta, hogy az országgyűlés szabadságának legerősebb biztositéka a sajtószabadság. Ezek mind tekintélyek, akikre hivatkozom, azt hiszem, helyes lesz, ha megszívlelik szavaikat, különösen a mai viszonyok között, mert én is osztozom abban a fölfogásban, hogy ilyen korszakalkotó törvényt a mai viszonyok között nem lett volna szabad az országgyűlés elé terjeszteni. Nem csupán a pártok közötti viszálykodást értem, amely miatt egy képviselőtársamtól tudom, hogy ő nem köszönti a jobboldalon ülő és ministeri tárczát viselt nagybátyját, annyira kiélesedett az ellentét; de nemcsak ezt értem, hanem az országban az állapotok olyan piáltak, mint soha, a gazdasági tönk szélén állunk és most akarják megrendszabályozni azt a sajtót, amelynek révén reméljük, hogy ezt a nyomort némileg enyhíteni tudjuk! Valaki azt mondotta most az érveimre, hogy gyengék. (Zaj.) Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem fogadhatom el az önök elveit, de, nem lelkesedem a koaliczió munkájáért sem. Én valami olyant szeretnék, hogy a koaliczió volt tagjai is, meg önök is tanulnának a_ múltból, hogy ne halmozódjanak a hibák. Én nem vagyok hivatva megmondani önöknek, hogy miben van az orvoslás. Azt azonban merem állítani, hogy igenis joggal illetik önöket azzal a váddal, hogy ezt a javaslatot tárgyaltatják, amikor az országban a legnagyobb izgalom van és amikor az éhség és a nyomorúság kopogtat ajtóinkon. T. ház! Beszédét mindenki egy-egy hangzatos szólammal szokta befejezni. Mezőssy Béla tisztelt barátom azt mondotta, hogy ez a kísérlet a sajtót nem fogja megsemmisíteni. És önök, t. képviselőtársaim itt a jobboldalon, tapsoltak azzal, hogy akkor kár ellene beszélni. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a sajtó megreformálja összes intézményeinket. Nem a mai sajtó. A mai sajtó csak alakulóban van, csak most fejlődik, csak most szelektálódik és azt hiszem, hogyha a tisztességtelen konkurrencziából eredő erkölcsrontő közlemények kivétetnének az esküdtszéki intézmény alól és szakbiróság súlyosan büntetné őket, amint mindnyájan kívántuk, akkor óriási tehertől menekülne maga a tisztességes sajtó. Én ezen jövendő sajtóról ugy vélekedem, amint vélekedett róla egy. nagy elme, Olivier, aki azt mondotta, hogy a sajtó szabadsága ellen hozott törvények olyanok, mint az ablak alá szórt szalma; ez a szétszórt szalma nem fogja megakadályozni a kocsikat, hogy tovább zörögjenek, de nem fogja megállítani azt a természetes proczesszust sem, hogy a beteg meghalljon. Én így értelmezem e magasztos nagy szavakat. A sajtó ellen intézett támadás nem akarja megállítani a sajtót világtörténelmi nagy funkcziójának, hivatásának teljesítésében. Semmi körülmények között sem fogja egy ilyen intézkedés megmenteni azt a beteget, akinek megmentésére oda dobták a szalmát, mert annak a betegnek, akit ostoroz a sajtó, el kell pusztulnia, mert el kell hogy pusztuljanak azon rothadt intézmények, amelyek a régi időből maradtak, s amelyek helyet kell hogy engedjenek egy uj virágzó Magyarországnak. De el fog pusztulni az a beteg, amelyet korrupcziónak hivnak és eljön az az idő, amikor tényleg nemcsak szólamokkal és frázisokkal, de valójában átviszszük az életbe a köztisztaságot és a közbecsületet. Akkor nem fognak panaszkodni a sajtó fattyú hajtásairól, amikor a kormányok nem fognak százezreket közpénzből áldozni az ilyen sajtó fentartására és amikor a kormányok majd nem adják nyíltan a lakosságoknak a pénzt válasz-