Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

200 Í79. országos ülés 1913 november 20-én, kedden. tásoknál és ezzel beleviszik a mérget a népbe, kiölve belőle a törvénytiszteletet és az erkölcs iránti minden érzéket. Tehát tovább fog forogni a világ kereke a sajtótörvény ellenére és meg fog halni az a beteg, aki lejárta, kiélte magát! Én a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik ? Szász Pál jegyző: Csermák Ernő! Csermák Ernő: T. képviselőház! A parlamenti elveknek, illetőleg helyesebben . . . (Zaj és felkiáltások : Helyre ! Helyre!) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Csermák Ernő: . . . a parlamenti szokásnak megfelelően bizonyos reflexiókat kell tennem azokra a nyilatkozatokra, amelyeket az előttem szólt Pop Os. István képviselő úrtól hallottunk. De kell ezt tennem azért is, mert meggyőződésemnek megfelelően nem hagyhatom szó nélkül azokat a rágalmakat, amelyeknek az ország arról az oldalról többször tanúja volt. Mert ha hozzájárulok is sok tekintetben azokhoz a fejtegetésekhez, amelyeket tőle hallottunk, s a melyek a sajtójavaslat tárgyilagos birálatára vonatkoznak, semmi esetre sem járulhatok hozzá ahhoz a felfogásához, amellyel minket, Magyarország minden pártját azzal vádolt meg hogy a román népet elnyomjuk. (Helyeslés a baloldalon.) Felhívom a t. képviselő ur figyelmét arra, hogy amig mi a sajtó terén is azt kívánjuk, hogy az ország minden lakosa egyenlő jogokat élvezhessen, addig viszont Románia példájából be tudom bizonyítani, hogy Magyarországon a románok sokkal nagyobb jogokat élveznek, mint... Bakonyi Samu: Amilyeneket a magyarok élveznek. Csermák Ernő: . . . mint amilyeneket a magyarok élveznek Romániában. (Ugy van!) Csak pár szóval utalok arra, hogy milyen ott a magyarok sajtójoga, mert hogy itt milyen a románoké, azt látjuk. Hivatkozom három romániai magyar ember panaszára, amelyet alkalmam volt meghallgatni. Előadták, hogy ők egy 5—6000 lakosú tiszta magyar községben élnek és abban a községben mindössze három magyar ábc-és könyv van, amelyből titokban tanulhatják csak a magyar nyelvet; magyarul prédikálni, vagy magyar istentiszteletet tartani peclig nem szabad. Ezt az ügy megvilágítására szükségesnek láttam megjegyezni, mert a felszólaló urnak bizonyos tendenciája is volt az, hogy oly mellékvágányra terelje ezt a vitát, amelyen azonban én őt követni nem kivánom. (Helyeslés balfelöl.) Visszatérek arra, ami minket itt ma a legnagyobb mértékben érdekel, t. i. a sajtójavaslat tárgyalására, abból a szempontból, amelyből én azt a magam lelke és meggyőződése szerint felfogom. Különös véletlen játéka a sorsnak, hogy hallottunk munkapárti oldalról egy felszólalást, Krolopp Hugó képviselő úrét, amely ugyan csak igen kis keretben mutatja be a kérdést, de amely nagyon jellemzi ezt az egész sajtó javaslatot. O a műtrágya kérdésével foglalkozott, ennek szempontjából mutatta ki, hogy ez a javaslat milyen káros. (Derültség.) Azonban arnig aláírom azt, hogy neki ez a műtrágya-teóriája bizonyos vérvizsgálat jellegével bír, amely kimutatja az egész javaslatnak vérét és szerkezetét, rá kell mutatnom arra is, hogy ez a vérvizsgálat nem mutatja meg, amire törekszik ma a tudomány, hogy a vérvizsgálatból megállajűtsák az apát, vagy talán a jelen esetben az apákat, akik ezt a törvénytelen gyermeket létrehozták, akik azonban az apaságot elvállalni igen nehezen akarják, ugy hogy a t. igazságügyminister úrra hárul az a feladat, hogy ennek az apaságnak egész súlyát elvállalja, pedig látjuk, hogy a minister ur sem szívesen vállalja ezt a torzszülöttet. Ha Krolopp t. képviselő ur azt a vérvizsgálatot tovább folytatta volna, talán rájött volna, hogy nemcsak az egy csepp vér romlott, amely a műtrágyára, a gazdasági gépekre és a szaklapokra vonatkozik, hanem romlott ennek az egész javaslatnak vére, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) romlott pedig azért, mert nem az igazságból, nem a sajtóra vonatkozó és a nemzeteknek életében élő elvekből következett és született, hanem született a politikai hatalomnak túltengéséből. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Szinte különös dolog, amikor tekintem azt a pártértekezletet, amely a munkapártban lefolyt és nézem Kozma Andor t. képviselőtársunk beszédét. »Az Ujság«-nak szövege áll ugyan előttem, ebben sincs meg teljes szövegében a beszéde, de annyit mégis kiveszek belőle, hogy ezeket mondja (olvassa) : »Az újságírók támadása bizonyára jóhiszemű volt, de rosszhiszemű volt az a forrás, amelyből eredt, az ellenzéki pártok ösztönzéséből és az egésznek nincs nagyobb értéke, mint amikor az obstrukezió letörésénél azt mondták, hogy a ház elnöke a szólásszabadságot tette tönkre«. Szinte csodálkozom és kérdem, vájjon már ennyire vagyunk, hogy komoly meggyőződésként lehet hirdetni ilyen elveket, amikor pl. én a legnagyobb lelkiismerettel, nyugodt lélekkel kiállíthatom a bizonyítványt, hogy én a sajtót pl. a magam részéről semmi tekintetben nem befolyásoltam, de igenis befolyásolt engem is a sajtó azon általános érdekű követelmények tekintetében, amelyek minden embernek szivében és lelkében élnek. (Ugy van! balfelöl.) Épen a kormányt legnagyobb mértékben támogató sajtó-