Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

194 i79. országos ülés Í9Í3 november 25-én, kedden. a vitába, hogy a strohmann-rendszer nálunk divatos. Emlékezzenek vissza nemrég múlt időkre, amikor az anonimitás és a strohmann-rendszer a magyaroknál sem volt nagyon idegen. A szabadságbarcz lezajlása után igen sok kiváló ember menekült azáltal, hogy más vállalta a felelősséget és a hurkolt feljajdulás, amelyet önök annyira kifogásolnak, Tompa verseiben is megtalálható, amely burkolt versek mind az önkény és a hatalom ellen irányultak. Sohasem szabad egy magasztos, nagy intézményt abból a távlatból megítélni, amelyet különösen a mai idők mizériái tárnak elénk. Nem vagyok barátja annak, hogy az emberek becsületében gázoljanak; utálom a közszemérem elleni bűncselekményeket és a pornográfiát és lángostorral tudnám üldözni ezeket, de az a meggyőződésem, hogy ez a nagy intézmény önmagában kell, hogy végezze a szelekcziót. Sokkal nagyobb, sokkal erőteljesebb ez, hogysem törvénynyel a mai viszonyok között megfékezhető lenne. A maga nagy erejéből kell, hogy önmaga dobja ki azokat az elemeket, amelyek nem odavalók. Valamint a nagy tengert sem lehet a piszoktól kikotrással megtisztítani, hanem önmaga dobja ki azokat az elemeket, amelyek nem odavalók, ezt a feladatot is kell, hogy önmaga végezze el a sajtó szelekczió utján. így kell ennek lennie és ez csak igy lehetséges Emiitettem, hogy óriási áldozatokat hoztunk a sajtószabadság oltárán. Rövid időn belül, körülbelül 1884-től 1894-ig izgatási perekben 59 évi és 15 napi börtön és több mint 30.000 koronányi pénzbüntetés szabatott ki. — Csak 1888-ban több mint hét nagy perünk volt, amely hét nagy perhez tartozik a Doda Traján-féle per is, amelyben Magyarország legelső kriminalistája, Eötvös Károly volt a védő, aki akkor is és mindvégig megbotránkozásának adott kifejezést, hogy ilyen ember a vádlottak padjára vihető. 1897 október 6-ától 1906. évig 44 év, 149 nap és 50.000 korona pénzbírság szabatott ki újságjainkra. A koaliczió, hogy megadjam mindenkinek a magáét, hogy beigazoljam, hogy mi sem a kormány, sem a koaliczió tényeit sohasem szoktuk eltakarni, tündökölt e téren, amennyiben rövid két éven belül, 1906 április 20-ától 1908 augusztus 27-éig 124 évet és három hónapot és talán 100.000 korona pénzbírságot rótt ki; igaz, hogy ebben részt vettek a többi nemzetségiek is. Ha ilyesmi történik, holott Ausztriában, ahol az a szerencsétlen paragrafus a nemzetiségi gyülölségre való izgatás ellen szintén megvan, talán 50 év alatt sem történik meg az, ami nálunk egy és fél év alatt törtónt, akkor indokoltnak fogják találni t. képviselőtársaim azon állításomat, hogy a sajtóreformot a büntetőtörvénykönyv reformja előtt nem lehet megvalósítani, mert ez Julius ante patrem lenne és folytatása azoknak az üldöztetéseknek, amelyek következtében a nemzetiségek a magyarságtól elfordultak. Valótlan, hogy azokban a czikkekben a magyarok ellen sértések, igaztalan támadások voltak. Ezek a czikkek csak a kormányok szervei ellen irányultak, de azok az urak mindig azonosították magukat a magyarság egyetemével és igy történt aztán, hogy pl. a koaliczió alatt két évi államfogházat kapott a Lupta szerkesztője, aki Apponyi személyét kifigurázta, csak azért, mert nem esett térdre Apponyi nagysága előtt. Hantos Elemér: Azok más idők voltak! (Elnök csenget.) Pop Cs. István: Adná Isten, hogy most más idők legyenek! T. képviselőház! Kellemetlen dolgok ezek és talán azzal fognak vádolni, hogy megint pellengérre állítom Magyarországot a külföld előtt, de ugy látszik, hogy nemcsak mi fordulunk a külföldhöz, hanem mások is, sőt Vázsonyi t. barátom (Felkiáltások jobbfélol: Barátja? Derültség.) határozottan mondotta, hogy ez a nagy per, amely a pártok között folyik, a művelt európai közvélemény elé is tartozik. Igenis, ugy van. De ha önök nem akarják, hogy ezen ügyek a művelt világ Ítélőszéke elé kerüljenek, akkor fojtsák el ezeket a dolgokat csirájukban és ne állítsák mindazt, akinek arcza nem tetszik egy főispánnak vagy királyi ügyésznek, vagy akármelyik nagy vagy kis hatalmasságnak, azonnal a vérbíróság, az esküdtszók elé, ahol alig lehetséges csak egy esetben is részünkre felmentés. Hogy milyen óriási kihatása van ennek a népre, azt talán felesleges fejtegetni. Hogy egy Slavici, egy Román Sándor, egy Russu Sirianu (Mozgás és derültség.) Igenis, Russu Sirianu. bár egyszerű ember, népszerű irásai révén általánosan ismert író, és egyik börtönből a másikba vándorolt, ott hagyta az egészségét, és ezt nem lehet elfelejteni! Azt mondja egy igen t. képviselőtársam, hogy ne izgassanak! Az a feneség, (Derültség.) hogy nagyon nehéz megállapítani a határt izgatás és bírálat között, mert ebbe a latitude-be a mindenkori kormányok igen sok mindent el tudnak helyezni. Egy kellemetlen embert még a Miatyánkért is el tudnak Ítélni, mert az van benne »Ments meg minket a gonosztól« s erre ők azt mondják, »tőlünk akar valakit megmenteni«. (Derültség. Zaj.) A törvényjavaslat, amint bátorkodtam kimutatni, reakczionárius. Czitáltam a minister ur szavait, aki azt mondta, hogy ő szintén forradalmár, (Derültség.) illetőleg nem ezt mondta, hanem hogy elvben az ő törvényjavaslata forradalmi alapokon nyugszik. Ezzel szemben leszek bátor a javaslatot röviden szemügyre venni és az emiitett szempontokból megvilágítani. A terjesztésről szól a 10. szakasz. Hogy a terjesztés fogalmát ki miképen magyarázza, az