Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-479
Í79. országos ülés 1913 november 25-én, kedden. 187 László a kolportázsjog gyakorlásának lehetőségét ugy értelmezte magára nézve, hogy elvonta »Az Est« kolportázsjogát. Megjavult talán huszonnégy óra alatt »Az Est*, hogy Tisza István helyesen, ugyanazt a jogot visszaadni kötelességének ismerte ? Ez mit jelent ? Azt jelenti, hogy itt a kolportázsjog mikénti kezelése a mindenkori közigazgatási hatóságok és belügyminister tetszésének és önkényének van kitéve. (Ügy van ! ügy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Jobb példa nincs! Mezőssy Béla: Ez a legveszélyesebb része ennek a javaslatnak. Veszélyes most is, de oly beláthatatlan bonyodalmakat és oly veszélyeket rejthet ez magában nehéz időkben a nemzetre, hogy megbéníthatja az egész sajtónak a szabadságát. Hallom a túloldalról azt az érvet, hogy a sajtó az utóbbi időkben, — a múlt évre mondják leginkább — olyan modort tanúsított, amely egyenesen kompromittálta Magyarországot a külföld előtt. (Derültség balfelól.) Mit tett a magyar sajtó ? Leleplezett egynéhány kijár ót és kisebb-nagyobb mértékű panamákat. Ez, kérem, kötelessége volt. Megirta az igazat! (Igaz ! ügy van ! balfelól.) Az lett volna tisztességtelen dolog, ha ezeket a panamákat elleplezni segitett volna. Fernbach Károly: De csendesek mostan! (Zaj. Elnök csenget.) Mezőssy Béla : És hogyha most a legközelebbi ülések egyikén, — gondolom október 28-án (Zaj.) — a kétségtelenül felfakadt fekélyek utófájdalmaként a ministerelnök ur azt mondta — és mintegy felhívást intézett mihozzánk,—hogy szívesen közreműködik velünk a magyar közélet megtisztításának munkájában. Erre én neki azt válaszolom, hogy ne mihozzánk fordulj on (Igaz ! ügy van ! balfelól.) és nem kell az inkompatibilitási törvényt revideálni, hanem méltóztassék azt végrehajtani (Helyeslés balfelöl.) s a ministerelnök ur, ha annyira szivén ekszik a magyar közélet tisztasága, oldja fel a köztisztviselőket a hivatalos titoktartás kötelezettsége alól és akkor megtisztul a magyar közélet. (Helyeslés balfelól.) De addig, mig megvan a lehetőség arra nézve, hogy a magyar közélet terén, — legyenek azok képviselőházi tagok ^agy köztisztviselők, nem kutatok senkinek anyagi és egyéb dolgai után — erejükön felül éljenek, vagyis bekövetkezhessek az az eset, hogy quasi politikai Eledelekként szaladgáljanak szanaszét Magyarországon, befolyásos kijárok, mint akiknek árfolyama csaknem börzei kurzusokban van kifejezve, akkor nem elég, ha a ministerelnök ur itt egy hazafias szólamot intéz mihozzánk és azt mondja, hogy tisztítsuk meg a közéletet, mert ez nem a mi kötelességünk, hanem a kormány kötelessége, amely ott ül. (Igaz! ügy van! balfelól.) Mi szívesen fogunk segédkezet nyújtani ebben a nehéz munkában, de ha komoly a ministerelnök ur felhívása, akkor ne méltóztassék lakatot tenni annak a sajtónak a szájára, amely a magyar közélet megtisztításának leghivatottabb közremunkálója. (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egyik t. képviselőtársam angol példa iránt is érdeklődött; a ministerelnök urnak is bizonyos mértékben Steckenpférdje az angol példa. Én az angol parlamentarizmus történetében láttam egy olyan korszakot, amely veszedelmesen hasonlít ahhoz a sajtóanimozitáshoz, amely most a t. többséget annyira eltölti. Igaz, hogy ez régen : 1772ben volt.... Egy hang (balfelól) : Hát Cromwell ? Mezőssy Béla: Hagyjuk Cromwellt, mert elvonja tőlem az elnök ur a szót. (Derültség.) Ebben az időben nem volt szokásban a parlamenti tárgyalásoknak az angol sajtókban való közzététele. Ez crimen számban ment. Akkor Georges Onslowot nem valami megtisztelő kifejezéssel illette az akkori angol sajtó, elnevezte nyomorúságos féregnek és kis gazembernek. Ezek középkori tájszólások, de ez az ur emiatt túlságosan megharagudott és az angol parlamentben azt az indítványt tette, hogy e lapok szerkesztőit tartóztassák le. Nagyon jellemző, hogy ebből az alkalomból volt az első obstrukczió az angol parlamentben, t. i. a kisebbség elleneszegült teljes erejével ennek a letartóztatási indítványnak. Permanens ülések voltak, és az ülés éjfélutáni 4 óráig tartott. Talán nekünk is lesz szerencsénk nemsokára ilyen angol preczedenshez. (Zaj.) Sümegi Vilmos (közbeszól). Elnök: Kérem Sümegi képviselő urat, ne méltóztassék minduntalan zavarni a szónokot. Mezőssy Béla: Egyetlen parlamenti ülésen a többség huszonháromszor szavazott. A végén is a kisebbség nem volt képes akaratát keresztülvinni és a parlament elhatározta, hogy ezek a szerkesztők elfogassanak és letartóztassanak, sőt jutalmat is tűzött ki fejükre. Akkor következett az az érdekes és nagyon jellemző jelenet, hogy a Lordmayor, akinek ehhez joga volt, megtagadta a parlament határozatának végrehajtását. A nép formálisan fellázadt, a ministerelnököt, Horthot, ha megcsípték volna, a Themzébe dobták volna bele, a királyt, III. Györgyöt kifütyülték, — szóval valóságos lázadás tört ki London utczáin. A vers vége az lett, hogy az angol parlament nem volt képes érvényesíteni határozatát, szabadon eresztette a Lordmayort, nem fogták el a szerkesztőket és ettől a percztől datálódik az angol sajtó szabadsága. Most áttérek ismét Magyarországra. Bródy Ernő : Vigyázva ! Mezőssy Béla : Ha látom azokat a szimpatikus jeleneteket, amelyeknek a sajtó iránti gyengéd jóindulat volt az okozója és értelmi forrása, amelyek lefolytak a bizottságban és különösen a munkapárt tárgyalásai során, akkor azt hiszem, hogy Angliában, a középkorban vagyunk. Mert miről volt szó ? És itt most kénytelen vagyok a minister ur személyével is kissé foglalkozni. A minister ur, egész jóhiszemüleg, mikor látta azt 24*
