Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-479
188 kl9. országos ülés 1913 november '25-én, kedden. a nagy és szerintem jogos felzúdulást, amely ezzel a javaslattal szemben országszerte mutatkozott. . . Balogh Jenő igazságügyminister: Helytelenül! Mezőssy Bála: Higyje meg a minister ur, ha nem lenne ez a meggyőződésem, bogy helyesen, nem is mondanám. Mikor az ellenszenv mutatkozott, akkor a ministerelnök úrban meg lett volna a javítási készség, de sajnos hiányzott a javítási képesség. A javaslatnak a nemzeti munkapártban való tárgyalása egyenesen komikumszámba ment. Két képviselő szólalt fel a sajtó érdekében, akiknek arravalóságát, hivatottságát és jóindulatát, remélem, nem méltóztatnak kétségbevonni. Az egyik volt Herczeg Ferencz, a másik Kenedi Géza. Bródy Ernő: Kozma ! Mezőssy Béla : Mindegy, sőt Kozma még sokkal tekintélyesebb a túloldal szemében, mint, tegyük fel, Kenedi. Az igazságügyministerben a háta megett ülő államtitkárral együtt meg volt a szándék, hogy a javaslatnak legalább a legdurvább darabosságait lesimítsa. És mi történt ? Felállott báró Tallián Béla, mint sajtóvezérszónok. Hallottam t. képviselőtársamat egyszer beszélni a delegáczióban, egy katonai kérdésről. Mikor ott hallottam őt, azonnal meg voltam győződve, hogy ő kiváló földmüvelésügyi tehetség. Később hallottam földmüvelésügyi kérdésekről beszélni. Akkor kezdtem ingadozni, hogy vájjon nem jó közjogász-e ? Hanem most már tudom, hogy mihez ért báró Tallián Béla. ö sajtószakértő. (Derültség a baloldalon.) És ő mint sajtószakértő képviselte a többség élő lelkiismeretét, párosulva egy másik kiváló és a szakirodalom terén nagy és fényes eredményeket elért férfiúval, báró Solymosy Ödönnel. (Zaj a jobboldalon.) B. Podmaniczky Géza: Nem Ödön volt! (Zaj. Elnök csenget.) Mezőssy Béla : Hát hogy hivják ! (Felkiáltások : Lajos !) Hát nem Solymosy Ödönnel, hanem Solymosy Lajossal. Ök ketten kifejtették aggodalmaikat és bocsánatot kérek, ilyen előzmények után — és azt csodálom a ministerelnök úrtól, mert neki egyáltalán nem szokása a megalkuvás és nem is fér hozzá, olyan, nem sértő vonatkozásban mondom, sem alatta, sem felette, bizonytalan politikai magatartás — ő egyszerűen a legkényesebb kérdéseket nyilt kérdésnek hagyta. Mit jelent ez jogászi kérdésben, ahol maga az igazságügyi minister és a párt szakemberei a reform módosítását és korrigálását tartják szükségesnek ? Azt, hogy a nemzeti munkapárt és az ott megnyilatkozó hangulat a sajtóval szemben annyira ellenséges volt, hogy nem merték ezt a kérdést pártkérdéssé tenni. Pető Sándor: Tárcza-kérdéssé kellene tennie a minister urnak. Elnök (csenget.) : Kérem Pető képviselő urat, ne szóljon közbe. (Halljuk / Halljuk!) Mezőssy Béla: Nem tudom, nem fognak-e fellázadni megint, mint az előbb, egy ártatlan viccz miatt, melyet nem mondhattam el. de éu egy időben egy fedél alatt laktam az igazságügyministeriummal és akkor hallottam azt, hogy a minister urnak volt egy előde, aki, mikor az aktákat kiadta, becses előnevének szignaturáján kívül mindig két rejtélyes betűt tett az aktákra : »N. 0.« Mikor a sok N. 0. felszaporodott, akkor egy referens azt kérdezte az illető ministertől, hogy miként óhajt exczellencziád tulaj donképen ezzel a sok N. O.-val rendelkezni ? A minister igy felelt : »Én nem óhajtok rendelkezni, csak azt jelzem, hogy nem olvastam, de kiadtam.« (Élénk derültség a baloldalon.) Mikor én láttam a minister ur nevét a törvényjavaslat alatt, bennem az az impresszió keletkezett, hogy az is egyike azoknak az aktáknak, amelyeket szignált a minister ur, de nem olvasott el. (Elénk derültség és taps a baloldalon. Zajos felkiáltások jobbról: Ez épen Baloghra illik!) Mert, ha ezt a minister ur a köteles gondossággal elolvasta volna, azzal a gondossággal, amely a törvénykészités nehéz és fáradságos munkájához szükséges, akkor, bármint méltóztassék is az én kis gúnyos közbeszurásomat egyszerűen komikusnak tekinteni, nem fordulhatott volna elő az, hogy mindjárt az első rohamra a minister urnak 20 vagy 30 módositást kellett azonnal konczedálni. Hát amelyik törvénnyelőkészitési osztály nekem egy ilyen törvényjavaslatot küld vagy ad, és amely törvényjavaslathoz én igy nagyjában hirtelen hozzájárulok, akkor ez legalább is azt jelenti, hogy ezen törvényjavaslat benyújtásánál és megszerkesztésénél nem követtetett azon köteles, gondos és rigorózus eljárás, amely a törvényjavaslat előkészitésénél, főleg hogy ha ilyen nagyfontosságú alkotmányjogi kérdésnek szabályozásáról van szó, szükségszerüleg kell, hogy követtessék. (TJgy van ! JJgy van ! balfélől.) Es bocsánatot kérek, hogy ha már ez a sok hiba bekövetkezett és ha már a minister ur a nyilvánosság előtt Ígéretet tett és ezt az Ígéretét a sajtó munkásai készséggel honorálták, hogy legalább a legdurvább nehézségek el lesznek simítva, akkor a minister urnak nem volt szabad ahhoz hozzájárulni, hogy ez nyilt kérdés maradjon. A minister urnak igenis tárczáját kell hozzá kötni (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) és higyje el a t. minister ur, hogy ha ezt az utat követte volna, akkor mind az a suttogás, mind az a nyugtalan fészkelődés, amely a munkapárti fiatal óriások és nagyságok lelkében kvázi a sajtó elleni nagy rokonszenvnek tanúbizonyságaként jelentkezett, elcsitult volna, mert én a t. munkapárti sajtószaktekintélyeket ismerem : nincs a világon olyan sajtóparagrafus, amelyért ők valaha abból a pártból kilépnének. (Éljenzés és taps balfélől.) AndriCS Tivadar: Cserben hagyta a 48-as zászlót, aztán minket támad ! (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem Andrics képviselő urat, szíveskedjék csendben lenni. Sümegi Vilmos: Ö hagyta ott! Andrics! (Zaj a jobb- és a baloldalon.)
