Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

180 í7y. országos ülés Í913 Hegyi Árpád: Halljuk az adomát ! A ház kívánja. Elnök : Kérem, t. képviselő ur, meg kell jegyeznem, hogy én nem abból a szempontból nézem a dolgot, hogy ártatlan-e az adoma, vagy nem ? Engem nem izgat a képviselő ur beszéde, de nekem kötelességemet kell teljesítenem a tárgyalás vezetésében, fHelyeslés jobbfelől. Zaj a baloldalon .) Sümegi Vilmos : Gratulálunk. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Palugyay Móricz (közbeszól. Nagy zaj). Elnök : Palugyay képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Felkiáltások jobbfelől: A mentelmihez !) Hegyi Árpád : Ez csak a harmadik után jön ! Ezt már tudjuk. (Nagy zaj.) Mezőssy Béla: Azoknak a t. képviselő uraknak és t. képviselőtársamnak, Rakovszky képviselő urnak, akit megvallom őszintén, egy kicsit ferde világításba akartam helyezni, ha érdeklődnek az adoma iránt, majd a folyosón elmondom, (Derültség) de nem akarok a t. ház elnökével esetleg kollhióba jutni és nem akarom beszédem komoly részét, amelyben a javaslattal kívánok foglalkozni, e réven esetleg veszélyeztetni. (Helyeslés a bál- és a szélsőbaloldalon.) Ennek az inczidensnek daczára azonban igyekezem megőrizni nyugalmamat, higgadtságomat és kell, hogy foglalkozzam Kenedi Géza t. képviselőtársam beszédével és egészen őszintén elmondom, hogy ez volt az a beszéd, amely reám nézve nem a legnagyobb hatással, de a legkellemetlenebb benyomással járt. Sümegi Vilmos: ügy van, ez igaz ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Mezőssy Béla: Kenedi Géza a sajtónak évtizedeken át hűséges munkása volt, a sajtó terén magának tekintélyt, nevet és pozicziót szerzett, és igy joggal lehetett róla feltételezni azt, hogy ha oly javaslatról van szó, amely a sajtót úgyszólván életgyökerében érinti, akkor ő leveti magáról a pártember jellegét és ugy fog beszélni, ugy fogja körvonalazni a maga nézetét, hogy e réven szolgálatot tegyen nem annak a pártnak, amelynek tagja, hanem annak a sajtónak, amelynek révén évtizedeken át kereste a maga kenyerét. Cserny Károly: Kivonult a sajtó, mielőtt megkezdte volna beszédét. Elnök: Kérem Cserny Károly képviselő urat, ne méltóztassék zavarni a szónokot. Mezőssy Béla: Nem hallottam Kenedi képviselő ur beszédét; nem tudom, hogy ki vonult ki, ki nem vonult ki, azonban figyelemmel olvastam el felszólalását, kétszer is, és épen ezért láttam, hogy az nem volt improvizált beszéd, mert ha improvizált beszéd lett volna, akkor ez bizonyos mentségszámba mehetett volna. A t. képviselő ur egyenesen azon kezdte, hogy kötelességének tartja felszólalni azért, mert az ellenzék részéről Tisza István annyi gúnnyal, annyi rágalommal és annyi szennyel árasztatik el, november 25-én, kedden. hogy ő hivatásának, kötelességének ismeri, hogy ebből a gúnyból és ebből a szennyből bizonyos részt kérjen magának. Ez mindenesetre nemes önfeláldozás, és amikor ő ilyen modern Széchy Dezső szerepében tetszeleg magának, — miután Vázsonyi Vilmos t. barátomat ugyanezen hasonlatért teljesen leszólta —, mondom, mikor ő egy ilyen modern szennyplasztronnak kínálja fel a mellét, (Derültség balfelől.) akkor én neki azt vagyok bátor figyelmébe ajánlani — és itt megint a t. többségre kellemetlen húrokat leszek kénytelen pengetni —, hogy ha nem is kérné, hát ebből a szenyből neki feltétlenül kidukál.. . (Tetszés és taps a baloldalon.) Herczeg Ferencz: Ez kitüntetés! Ez megtisztelés! (Mozgás a szélsóbaloldalon.) Mezőssy Béla : . . . nemcsak neki, hanem mindazoknak, akik a magyar többség soraiban ülnek, (Ugy van ! a baloldalon.) és akik azokból a különböző üzletekből szerzett 6—15—20 millióból választási költséget kaptak. (Ugy van ! a szélsóbaloldalon.) Mert csodálatos, hogy a becsületre különben a végletekig érzékeny férfiak, akik a kaszinó társadalmának minden szabályait magukra kötelezőnek ismerik el és ezek szerint élnek, rendezik be a maguk életét, abban semmiféle megütközésre szolgáló okot sem látnak, sőt azt egészen természetesnek, egészen logikusnak találják, hogy az ilyen pénzeket választási czélokra elfogadják. Elnök: Kénytelen vagyok a képviselő urat másodszor is figyelmeztetni, hogy méltóztassék fejtegetéseiben a napirendi tárgynál maradni. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj és felkiáltások a baloldalon : Uj fin ! Éljen az elnök !) Mezőssy Béla: Azt észreveheti a t. többség, hogy én tudok ugy is beszélni, ha akarok, hogy a t. elnök urnak figyelmeztetését nem vonom magamra. Egy hang (a jobboldalon) : Tessék ugy beszélni! Mezőssy Béla : Én ugy beszélek, ahogy nekem tetszik. (Ellenmondások és felkiáltások a jobboldalon : Ahogy a házszabályok megengedik! Elnök csenget.) Minden képviselő, onnan vagy innen, ugy beszél, ahogy neki tetszik (Félkiáltások a jobboldalon : Amint a házszabályok megengedik!) és ha sérti a parlamenti illemet, vagy olyat mond, ami a tárgygyal kapcsolatban nincs, itt van az elnök ur ; ő nagyon is jól tudja a maga kötelességét, tehát ne méltóztassék neki támogatására sietni. Ha én ezt megemlitettem, okom volt rá, mert annak, aki Cato szerepében akar tetszelegni, mint Kenedi Géza képviselő ur, azt hiszem, legalább annyira függetlennek kell lennie a kormánytól, hogy nyugodt lélekkel mondhassa el, hogy neki ezekhez a pénzekhez abszolúte semmi köze. (Ugy van ! a baloldalon.) Mert mit mond Kenedi képviselő ur ? Ö ugy látja, hogy a magyar sajtó romokban hever és hogy ezen romok közé mindenféle haramiák és zsiványok vonultak be, veszélyeztetve az ország forgalmának közbiztonságát. Ezért Kenedi Géza nem kapott elnöki rendreutasitást,