Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-479

fí9. országos ülés lü!3 IU de ha nem is kapott itt e házban, mindenkinek, aki elfogulatlanul ismeri a magyar sajtóviszonyokat, legalább is annyit kell e kijelentés után konstatálnia, hogy nem volt szép Kenedi Géza képviselő úrtól, a magyar Írótól, a saját fészkébe ennyire belepiszkolni. (Ugy van ! Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) És ha a t. képviselő ur haramiákat és zsiványokat lát a magyar sajtó terén, kérdem, hogy kiket lát : a kis tolvajokat, vagy a nagy zsiványokat ? (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert van e beszédben egy olyan érdekes rész, amely egyáltalában elüt attól a kátói hangtól, amely Kenedi Géza képviselő urnak egész beszédén végigvonul. Ö ódát zeng a pausálénak; azt mondja, hogy a pausálé tulaj donképen a publiczitásnak megfizetett ára, ez egészen természetes és ő ebben semmi kifogásolni valót nem talál. Én sem találok az esetre, ha ezt a pausálét magánemberek, üzletek vagy vállalatok fizetik. Semmi esetre sem találok abban semmi kivetendőt és semmi kifogásolni valót, ha egy nagy lap azért, amiért a maga hasábjait X vagy Y vállalatnak rendelkezésre bocsátja és ennek a vállalatnak érdekében hangulatot teremt, ezért a tevékenységért, azért, mert munkát, időt és teret ad az illető vállalatnak vagy magánfélnek, magának ellenértéket köt ki. De, bocsánatot kérek, egészen más beszámitás alá esik az a pausálé, amelyet a magyar állam fizet, az a pausálé, amelyet a magyar államtól függő viszonyban álló vállalatok egyes lapoknak adnak. És ha az én t. képviselőtársam meglátja azokat a kis sajtó-revolverzsurnalisztákat, akik X vagy Y tulajdonát képező harmadrendű boltokban vagy vállalatokban maguknak szerény exisztencziájuk lehetőségét teremtik meg ; ha nem akad fenn t. képviselőtársam szeme azokon a sajtóviharágyukon, amelyek néha százezrekig vágják meg a rendelkezési alajsot, ugy hogy nincs meg aztán a lehetőség arra, hogy bizonyos másfélmilliós szolgáltatásokat a játékbanknak vissza lehessen fizetni (Ugy ban! balfelől.) és ha olyan szigorúan méltóztatnak őrködni a sajtó erkölcse felett : — én utoljára is a sajtó rejtélyeit és titkait nem ismerem — de hogyan lehet azt a publik dolgot összhangzásba hozni azzal a nagy szigorúsággal és nagy kátói jellemmel, hogy pl. a földmivelésügyi ministerium szocziális tétele alatt megszavaztatik egy bizonyos összeg és ezen a czimen előfizetnek egy lapra száz és százra rugó mennyiségben a gazdasági szaktudósitók részére, előfizetnek akkor, amikor a magyarositás, a gazdasági kultúra fejlesztése terén nagy érdemeket szerzett szegény tanítóknak száz koronás segélyeit sem tudják kifizetni, (Ugy van! Ugy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) előfizetnek akkor, amikor egész vidékek nyomorának enyhitésére jsár ezer koronát tudnak csak folyósitani. Bocsánatot kérek, az ilyen sajtókátóskodás, amely meglátja azokon az útszéli revolverzsurnalisztákon a szálkát, akik maguknak nyomorúságos ouember 25-én, kedden. 181 pár száz koronákat szereznek, de nem látja meg a gerendát, ahol százezreket fizetnek el a kormányt támogató lapok pausáléja alapkjában, (Felkiáltások balfelől: A »Budapesti Hirlap« !) ez a Catomorál rám azt a benyomást teszi, mint hogyha egy utczai leány ódát szaval az erényről. (Taps balfelől.) Herczeg Ferencz: Kenedinek sohasem volt köze semmiféle üzlethez ! (Igaz ! Ugy van ! jobb felől. Zaj és közbekiáltások balfelől.) Hegyi Árpád; De tudja, hogy ezek megvannak ! Bakonyi Samu : De Kenedi kritikát gyakorol ! (Zaj. Elnök csenget.) Herczeg Ferencz: Kenedi becsületes és szegény ember volt egész életében ! Színtiszta ember ! (Felkiáltások a jobboldalon : Éljen Kenedi!) Bakonyi Samu : Jobban ügyelhetne a Figyelő ! Mezőssy Béla: Ne méltóztassék azt, amit én mondtam, szándékosan félremagyarázni. Én egy szóval sem állítottam azt és nem is állitom, hogy Kenedi Géza képviselő ur bármilyen czimen is a kormánnyal anyagi összeköttetésben állana, hanem igenis állitom és ezt a leghatározottabban fentartom, hogy olyan lapok, amelyek a kormány politikáját támogatják, nem ezen a czimen, hanem más czimeken olyan nagy összegekre rugó pausálékat, előfizetési dijakat kapnak, amelyeket én nem tartok az egyenlő elbánás elvével összeegyeztethetőnek. (Helyeslés balfelől. Zaj és ellenmondások jobbról és a középen. Nagy Sándor közbeszól.) A koaliczióra czéloz megint a t. képviselő ur. Egyetlen egy olyan intézkedésem sincs, amelyért a teljes felelősséget a legnagyobb készséggel ne vállalnám. (Zaj a középen. Nagy Sándor közbeszól.) Elnök : Nagy Sándor képviselő urat kérem, ne méltóztassék minduntalan közbeszólni. Mezőssy Béla: Nagyon jól tudom, hogy a koaliczió idején is folyósittattak pausá'ék, de ez felfogásom szerint azt jelenti. . . (Felkiáltások jobbfelöl: Áh Nohát! Zaj a középen. Derültség jőbbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! Zlinszky István : Csak a hibát követitek a koaliczióban? Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak itt párbeszédeket folytatni. Most Mezőssy képviselő urat illeti a_ szó. Mezőssy Béla : En kénytelen vagyok a közbeszólásokra reflektálni. Nem valami szívesen teszem, mert eltérek beszédem fonalától, de akár hiszik, akár nem, nem nagy fáradságomba kerül ezekre az észrevételekre válaszolni. Hogyha én megállapítok bizonyos bajokat, amelyek a mi közéletünkre tartoznak, és amelyeket én azzal a kifejezéssel illetek, hogy a zsurnalisztikái pausálénak túltengése, ezzel én egy közismert bajt jellemeztem és ezzel szemben szeretnék valamelyes üdvös orvoslást. Méltóztassék megnézni a külföldi nagy lapokat. Mi szegény állam vagyunk ezekhez képest. Méltóztassék csak megnézni a porosz lapo-