Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-478
158 í78. országos ülés Í9ÍS november 2i-én, hétfőn. Egy kis optikai hibában szenved az én t. képviselőtársam: Vázsonyi Vilmos t. barátom ezt a javaslatot és annak intézkedéseit akarta kigúnyolni és ennek a sajtójavaslatnak gyarlóságait ne akarják fedezni a dicső múlt nagy alakjaira való hivatkozással és az azokkal való hangulatcsinálással! (ÉlénJc helyeslés a baloldalon.) Ha már mostan szemügyre akarom venni ennek a sajtóügyi javaslatnak legfőbb diszpoziezioit, akkor nem akarom követni előttem felszólalt ellenzéki képviselőtársaimat a részletezés azon munkájában, amelyet ök olyan szaktudással végeztek, amilyennel én nem dicsekedhetem. Én csak azokat a mozzanatokat akarom kiemelni, amelyeket én politikai szempontból a sajtószabadságnak alkotmánybiztositéki és közszabadsági jelentőségénél fogva kiemelkedőknek tartok és ezeket akarom tőlem telhetőleg helyes világításba helyezni, tartózkodva minden túlzástól és minden színezéstől. Csak az intézkedéseket, ugy amint azok a törvénybe le vannak téve és amint az indokolás azt nekünk kiegészítve megmagyarázza: ezeket akarom bírálatom kiindulópontjául venni. És itt, követve a javaslat szisztematikáját, aszerint elindulva, mindjárt beleütközöm a kolportázs-sajtóra vonatkozó intézkedések egész sorozatába. A kolportázs-sajtó nem kedvencz gyermeke e javaslatnak, és nem kedvencz gyermeke e javaslat támogatóinak. Az bizonyos, hogy a kolportázs-sajtó termékei egy részének színvonala nagyon sok kívánni valót hagyott az utolsó időben. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) De azért maga a kolportázs-sajtó és annak a kellő felelősség fentartása melletti szabadsága és szabadságának biztositása egy igen lényeges ága & sajtószabadság intézményes fentartásának. A kolportázs-sajtó, hogy ugy mondjam, a demokratikus irányt képviseli a sajtó nagy arisztokratáinak társaságában. Hiszen manapság a nagy sajtóvállalatok óriási kiterjedést nyertek és olyan óriási befektetést igényelnek, hogy ha tisztán azokra szorítkoznék a sajtónak szabadsága, akkor azt a gondolatot és azt az elvet, hogy gondolatait a sajtó utján mindenki szabadon terjesztheti, talán ugy lehetne módosítani, hogy hozzá kell tenni: — feltéve, hogy rendelkezik ahhoz elég pénzzel és elég befektetési tőkével. Épen a kolportázs-sajtónak termékei azok, amelyek azt a mozgékonyságot képviselik, amelyek a sajtóban lábrakapott kapitalisztikus irányzattal szemben kevés befektetéssel, kevés anyagi eszközzel képes a gondolatokat terjeszteni, képes a közönséghez hozzáfórkőzni. A kolportázs-sajtónak szabad mozgását pedig ez a törvényjavaslat teljesen megöli. (ÉlénJc helyeslés balfelöl.) Nem akarok most afelett vitatkozni, hogy egyáltalában elvileg helyes-e az engedélyezési rendszer, de még erre az álláspontra helyezkedve is, méltóztassék meghallgatni két szakaszt, amelyek a kolportázs-sajtóra vonatkoznak és amelyek végtelenül jellemzők arra az egész szellemre, amely ezt a sajtójogi javaslatot megtölti. (Halljuh! Halljuk!) A 11. §. megállapítja, hogy minő sajtótermékek azok, amelyeknek utczai terjesztését engedélyezni nem szabad. Tehát az engedélyezésnek pozitive meg vannak vonva törvényes korlátai, annak azonban semmi törvényes korlátja nincs megállapítva, kivéve a közrendre és a közerkölcsiségre való általános hivatkozást, hogy mely esetekben szabad megtagadni az engedélyezést. Ez teljesen a hatóságok önkényére van bízva. (Ugy van! balfelöl.) Ha pedig időszaki sajtótermék az, amelynek utczán való árusítási engedélyezéséről van szó, akkor a törvényjavaslat 12. §-a kimondja, hogy a terjesztés megkezdésével egyidőben kell az időszaki lap kiadásának helye szerint illetékes törvényhatósági első tisztviselőnél egy számot bemutatni, hogy az rögtön intézkedhessek. Amint ennek a számnak tartalma neki meg nem felel, rögtön megtagadja vagy visszavonhatja a terjesztési engedélyt. Nos hát, ha ez nem jelenti a sajtónak legmozgékonyabb, legdemokratikusabb részével, a legkevésbbé kapitalisztikus sajtóval szemben, a czenzurának bevitelét, akkor nem tudom, hogy a czenzura fogalma alatt mit kell érteni, mert ez hatósági közigazgatási czenzura. (Helyeslés balfelöl.) És ez a szigorú elbánás, ez az előzetes hatósági engedély ki van terjesztve a plakátokra is. Minden plakátra, amely bármely érdemleges tartalommal bir, amely nem tisztán üzleti jelentőségű vagy pedig választásokkal összefüggőleg a választásnál szükséges tehnikumoknak közlése. Hát, t. képviselőház, ez annyit jelent, hogy ha én választóimmal plakát utján akarok érintkezni, hogyha ott akarok keresni kárpótlást a választóközönséggel való érintkezésnek azon számtalan megnehezítéséért, mely a választásoknak büntetőjogi védelméről szóló törvényben és a választótörvényben megvan (Igaz! Ugy van! bal felöl.), akkor ezt csak akkor tehetem, ha az a tisztviselő, aki ott intézkedni illetékes és aki nekem esetleg politikai ellenfelem, — sőt, a legtöbb esetben minden ellenzéki embernek politikai ellenfele (Felkiáltások balfelöl: Ugy van! Hz a ezél!), — azt jónak látja megengedni, mert ha ő engem meg akar gátolni ebben a tevékenységemben, akkor a közrend tág köpenyege alá vonhatja a tilalom megindokolását, mellyel engem és bárkit is — mert municzipális választásoknál épenséggel az ő újból való megválasztásáról lesz szó — eltilthat a választóközönséggel való érintkezéstől. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ennyit a kolportázs-sajtóról és az azzal rokon termékekről. Konstatálhatjuk, hogy itt nem a felelősség szigorú megállapításáról, hanem
