Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

150 n78. országos ülés 1913 Méltóztassék megengedni, hogy a franezia forradalmat megelőző kor történetéből egy iskolai példára hivatkozzam, (Halljuk!) Azt hiszem, mindnyájunk előtt ismeretes a franezia forradalmat megelőző időből az a történet, amidőn egy franezia nemesi társaság vadászatáról hazatérve egy háztetőn békésen dolgozó cserepesmunkást fedezett fel és' merő kotnyeleskedésből, merő mulatnivágyásból lelőtték azt a szerencsétlen munkást csak azért, hogy a kalimpálásán mulassanak. .Nem mondhatjuk-e ma szintén azt, hogy nagyon sokan ki vannak téve annak, békés cserepesmunkások, akik a közélet egyik vagy másik épületének tetején teljes odaadással és szorgalommal dolgoznak, hogy egy a vadászatról hazatérő, vagy vadászatra induló sajtónemesi társaság őket minden igaz ok nélkül arról a háztetőről lelövi, csak azért, hogy vergődését végignézhesse s azon mulasson ? (Helyeslés

r jobbfelöl.) És csodálatos: ha én a XVIII. század 90-es éveiben egy kiváltságos osztály kiváltságainak visszaélései ellen, valahol talán a Palais Royal udvarán, egy beszédet mondtam, akkor a liberalizmus és demokratizmus szent nevében tapsolnának ; és ma, mikor egy kiváltságos osztály kiváltságait nem csökkenteni akarjuk, — mert hiszen meg akarjuk hagyni azokat a kiváltságokat, amelyek szerepük tökéletes teljesítésére szükségeseit — de mikor küzdünk az ellen, hogy ezek túlzásba ne csapjanak át, mert e túlzások folytán visszaélések is történnek, (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl.) akkor a demokratizmus és liberalizmus nevében támadnak bennünket, elfeledve, hogy azok, akikre nézve ez a javaslat talán kellemetlenséget tartalmaz, vannak egy pár ezren, de azok, akikre a sajtó indokolatlan kiváltságai bajjal járhatnak, vannak ebben az országban huszmilliónyian, mert ennyi a száma azoknak, akik nemcsak azt követelhetik, hogy róluk valóságot Írjanak, hanem azt is, hogy nekik a valóságot irják. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondták erre a javaslatra, hogy ez magában foglalja a középkori rendőrállamok minden brutalitását. Méltóztassék megengedni, hogy egy kissé visszatérjek, ha nem is a közép- • kori rendőrállamoknak, (Zaj.) mert a középkor sajtót nem ismert, hanem azon időknek rendészeti szabályaira, amikor a sajtó a nyilvánosság terén szerepet kezd játszani. (Halljuk! Halljuk I) A régi rendőr államoknak törvényhozása és a jelen törvényhozás, valamint ezen törvényjavaslat között számos különbség van. Méltóztatnak tudni, hogy a régi időkben a sajtórendészet alapja teljesen a prevenczió volt. Nem azt kérdezték, hogy ki és milyen bűncselekményt követett el, hanem szupponált sajtóvétségeket büntettek. Továbbá, mielőtt akármit is elkövetett volna, megakadályozták az illetőt, hogy megírhassa és közzétehesse azt, amit akar. Ugy-e bár, mindenki tisztában van a czenzura lényegével. Ez a prevencziónak legtipikunovember 2h-én, hétfőn. sabb esete. Ez valóban a sajtószabadság megölése, mert hiszen a sajtószabadság abban áll, hogy megírhassam ós közzétehessem azt, amit akarok. Ellenben, hogy az esetleg elkövetett bűncselekményért büntetőjogilag felelős legyek-e, s hogy mily mértékben legyek az, ez legfeljebb a sajtószabadságnak kisebb vagy nagyobb mértékét vonhatja maga után, de ha meg lehet azt irnom ós közzé lehet azt tennem, ami nekem tetszik, akkor a sajtószabadság megöléséről nem lehet beszélni. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztatnak tudni, hogy a régi időben az időszaki lapok kiadása és szerkesztése engedélyhez volt kötve, sőt a Bourbonok második uralkodása idejében negyedévenként megújítandó engedélyhez. Ez is prevenczió. Ez is megakadályoz valaminek a megírásában és közzétételében csak azért, mert feltóteleztetik, hogy olyasmit irok meg és teszek közzé, ami bizonyos magasabb akarattal ellenkezik. Méltóztatnak bizonyára ismerni az Avertissement intézményét, amely szerint, kétszeri megintés után, a rendőrhatóság megakadályozhatta valamely lap kiadását, szintén abban a szuppoziczióban, hogy bűncselekmény fog elkövettetni. Es régen volt bár igaz, de legyen szabad megemlítenem, hogy egy német államban büntetést mértek az úgynevezett gunyiratok vevőire is. Ez is tökéletes prevenczió : megírhatom, de közzé nem tehetem gondolataimat, mert furcsa közzététel az, ha megbüntetik azt, aki a sajtóterméket megveszi; ez esetben t. i. azt a sajtóterméket senki sem meri megvenni. Voltam bátor említeni, hogy a sajtójog lényegét abban látom, hogy jjreventiv intézkedések ne legyenek. Amint nincs beállítva preventív intézkedés valamely törvényhozásba, abban a perezben jogom lévén azt irni és közzé tenni, amit akarok, a sajtószabadság a maga egészében véve fennáll, megsemmisítve nincs. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha tehát a sajtónak ezt a szabadságot megadom, a sajtószabadsággal csak nem ellenkezhetik az, hogy felelőssé teszem az egyes egyéneket azért, hogyha ők e szabadság felhasználásával bűncselekményeket követnek el. Hiszen szabadság és felelősség együtt jár. Szabadság felelősség nélkül nem lehet, mert felelőtlenség csak ott lehet, ahol szabadság nincs. (Ugy van! a jobboldalon?) Ha már most azt állítjuk, hogy a prevenczió elmellőzésével a sajtószabadság exisztál, nem akarom ezzel azt a tételt felállítani, hogy a sajtószabadság a maga teljes egészében be van hozva, hanem igenis a represszió mértéke, a represzió szigora szerint a sajtószabadságnak is nagyobb vagy kisebb mértéke van valamely törvényhozásban lefektetve. Ebből a szempontból leszek bátor a lehetőséghez képest röviden a javaslat egyes intézkedéseit szóvátenni. Ha mi ennek a sajtószabadságnak a lényegét a represszióban, tehát a felelősségben látjuk, akkor talán indokolt, hogy legelőször a javas-