Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

fí8. országos ülés 1913 november 2í-én, hétfőn. 149 rossz volt, akkor a szemrehányást sem vállalom el, hanem visszautasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Végül tetézte a t. képviselő ur vádjait azzal a hatásra számító kijelentéssel, hogy ennek a memorandumnak az lett a következménye, hogy én a következő hónapban a kamarai választáson megbuktam, amivel természetesen azt akarja a t. képviselő ur mondani, hogy nem tudom én. mi minden, de többek között az ügyvédi kar ellen is vétettem. Akik abban az időben a kamarai választmány tagjai voltak és résztvettek a választás előkészítésében, megmondhatják a t. képviselő urnak, hogy az ügyvédi karnak e memorandum ellen semmi kifogása sem volt, sőt azt dicsérettel emiitették. És amit szintén tudnia kellene a t. képviselő urnak, az az, hogy én akkor nem buktam meg a szó ezen értelmében, de ha megbuktam volna, abban sem volna semmi, és azt sem volna szabad ugy feltüntetni, amint a képviselő ur feltüntette, t. i. személy elleni éllel, mert azt hiszem, t. képviselőtársain is megbukott már egyszer vagy többször valahol. Ez az alkotmányos élettel jár, nincs tehát benne semmi különös. (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbal-oldalon.) Én azonban akkor magam fejeztem ki azt az óhajtásomat, hogy a választmányból hagyjanak ki. Akik kijelöltek, azoknak külön is megmondtam, hogy töröljenek, mert, azt hiszem, elég eredményes munka után, a magam dolgaival kellett foglalkoznom és akkor nem maradt időm arra, hogy a kamara dolgait végezzem. Azok közül, akik erről a kívánságomról nem értesültek • sokan, azok közül pedig, akik nem akarták meghallani, elegen mégis csak reám szavaztak, de mivel ez csak a kisebbség lehetett, végre is elértem azt a kívánságomat, hogy a kamara választmányából kimaradjak. (Zaj és derültség balfelöl. Halljuk! HaUjulc!) Egyébiránt arról, hogy a budapesti ügyvédi kamarában ma más szelek fújnak, igazán nem tehetek. Ezt én magam is sajnálom, de tudom azt is, hogy azon a helyen hézagot magam után nem hagytam, mert azután helyemre nálam fiatalabb, tehetségesebb és talán szebb választmányi tagot választottak Vázsonyi Vilmos t. képviselő ur személyében. (Derültség és helyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Beöthy Pál foglalja el.) Elnök: A felfüggesztett ülést újból megnyitom. Szólásra ki következik? Hoványi Géza jegyző: Rakovszky Iván! (Halljuk!) Rakovszky Iván: T. ház ! (Halljuk! Halljuk!) A középkori arisztokratikus monarchiákban volt egy társadalmi rend, amelynek az állam kormányzata, az állam igazgatása és a , hadügyek terén különösen fontos szerepe volt. Ennek a társadalmi rendnek ezen különösen fontos szerepnek és hivatásnak megfelelően nagyobb hatalma és nagyobb befolyása volt, mint a többi rendnek és ezzel a nagyobb hatalommal és nagyobb befolyással kiváltságok és előjogok is jártak. De ilyen kiváltságos foglalkozási ágak nemcsak a középkori arisztokratikus monarchiákban voltak; a mai közéletben és a mai társadalmi életben is vannak olyan osztályok és olyan foglalkozások, amelyek minthogy egy, a közéletben és a társadalmi életben nagyobb fontossággal biró szerepet töltenek be, ennek megfelelően nagyobb hatalommal, nagyobb befolyással bírnak, kiváltságokat és előjogokat élveznek. A mai közéletnek és a mai társadalmi berendezkedésnek egy ilyen kiváltságos osztálya a sajtó, (ügy van! Ugy van! jobb felöl.) Nem akarom ezzel azt mondani, hogy ez a kiváltságos helyzet talán jogosulatlan, méltánytalan, vagy igazságtalan, sőt ellenkezőleg, én vagyok az első, aki elismerem, hogy a sajtónak clZ ti fontos és nagy szerepe, amely őt a közélet ellenőrzésének, a közvélemény irányításának és a kultúrának terén megilleti, joggal vonja maga után azt, hogy ez az osztály nagyobb hatalomhoz és nagyobi) befolyáshoz jusson, sőt joggal vonja maga után azt is, hogy a maga hivatásának tökéletesebb teljesítésére juivilégiumokat és előnyöket is nyerjen. Azokban a középkori arisztokrata államokban szintén voltak az arisztokrácziának olyan tagjai, akik tisztában voltak azzal, hogy a maguk kiváltságait a társadalomtól azon czélra nyerik, hogy a maguk szerepét és hivatását tökéletesebben teljesíthessék; azért nyerik, mert biztosítani akarják bennük azokat a magasabb lelki, szellemi és jellembeli tulajdonságokat, amelyekre szükségük van, hogy hivatásukat teljesítsék. De azokban az arisztokrácziákban voltak olyanok is, akik nem a maguk fontosahb szerepét és hivatását tartották elsősorban szem előtt, hanem csak élvezni akarták a kiváltságokat GS aZ előjogokat. Nos hát, t. ház, a mai társadalmi rend kiváltságos osztályaiban és igy a sajtó munkásai sorában is igen is vannak arisztokraták, akik érzik és tudják annak a szerelmek fontosságát és magasztosságát, amelyet betöltenek, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) és akik ezért azokat a kiváltságokat csak addig élvezik, amig szükségük van rá, hogy nagyobb függetlenségük, nagyobb bátorságuk legyen, mint a többi társadalmi rendnek. Azonban ezekben a foglalkozási ágakban; ezekben a kiváltságos osztályokban is vannak olyanok, akik kiváltságukat nem arra használják, hogy szerepüket tökéletesebben teljesítsék, hanem használják arra, hogy visszaéljenek velük azoknak a rovására, akik kiváltságokban, előjogokban nem részesülnek. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.)