Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

144 4-78. országos üíés 19Í3 november 2'i-én, hétfőn. miatt előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság csak külföldiek ellen, valamint, tekintet nélkül az állampolgárságra, akkor rendelhető el, ha a bűnvádi perrendtartás 141. §-ának 2. vagy 3. pontját kell alkalmazni, vagy ha a vádlott a főtárgyaláson birói idézés daczára, elfogadható ok nélkül nem jelent meg.« Már most méltóztassék megengedni, hogy a bűnvádi perrendtartás 141. §-ának 2. és 3. pontját idézzem emlékezetükbe. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Azt mondja ez a szakasz, hogy (olvassa): »Előzetes letartóztatás rendelhető el, ha a terhelt megszökött, vagy azzal a czéllal, hogy magát a bűnvádi eljárás alól elvonja, elrejtőzött és utóbb a hatóságnál önként nem jelentkezett, továbbá ha bizonyíték forog fenn arra nézve, hogy a terhelt a szökésre előkészületeket tett, végre ha megszokásétól azért, mert állandó tartózkodóhelye vagy rendes keresetforrása nincs, vagy mert ismeretlen és magát igazolni nem tudja, vagy az alkalmazandó büntetés előrelátható nagyságánál fogva, alaposan lehet tartani«. (Zaj és felkiáltások bal felöl.) Elnök: Csendet kérek! Pető Sándor: Kérnék egy kis világosságot, mert valóban nem tudok olvasni. (Zaj jobbfelöl.) Bocsánatot kérek, de kénytelen vagyok egy pillanatra feltartóztatni a házat, mert egyrészt a szemem is gyönge, másrészt a homályban különben sem tudnók olvasni. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások balfelöl: Kérünk világosságot!) Elnök : Csendet kérek! Pető Sándor: A bűnvádi perrendtartás 141. §-ának 3. pontja, akkor engedi meg az előzetes letartóztatást (olvassa) : »ha bizonyiték forog fenn arra nézve, hogy a terhelt valamely tettestársat, részest, orgazdát, bűnpártolót, vagy tanút hamis vallomástételre vagy vallomásmegtagadásra, illetőleg szakértőt hamis véleményadásra birni vagy a bűncselekmény nyomait megsemmisíteni, megváltoztatni vagy elrejteni törekedett vagy törekszik«. Ezen törvénypontoz átokból engem leginkább az a rész érdekel és erről kívánok igen röviden beszélni, hogy ha az alkalmazandó büntetés előrelátható nagyságánál fogva a szökéstől alaposan lehet tartani, ezen esetben is van helye előzetes letartóztatásnak. Hogy milyen kevés őszinteséggel méltóztatik az indokokat keresni az előzetes letartóztatás lehetőségéhez és hogy mennyire fődolog, hogy az előzetes letartóztatás lehetősége sajtóügyekben az eddigiektől eltérőleg törvénybe iktatva legyen; ez leginkább kitűnik az 50. §-ból, amely a sajtó utján elkövetett vétségekről, tehát nem vétségekről és bűntettekről beszél, mert sajtó utján az is követhető el, noha a mi törvénykönyvünk szelleme és rendszere szerint a vétségeknél egyáltalában nincs előrelátható nagy büntetés, mert mindnyájan tudjuk, hogy a vétségekre, kivéve a custodia honestas-t az államfogházat, ahol a terjedelem kissé nagyobb lehet, t

rendszerint egyáltalában nincsen olyan nagy büntetés, amelynél az előrelátható nagyság adja meg a szökéstől való tartás lehetőségét. Aminthogy akkor, mikor még a bűnvádi perrendtartás nem volt meg, lehetetlen volt is egyáltalában öt éven aluli börtönbüntetésnél enyhébb büntetéssel büntetendő bűncselekmények esetében a vizsgálati fogságot elrendelni, már jiedig ki van zárva, hogy vétségeknél öt évig terjedő vagy azt megközelítő büntetések kiszabhatók legyenek. De maga a t. igazságügyminister ur is érezte, hogy ezzel az előrelátható nagysággal nem igen lehet ezt a javaslatot fentartani, azt mondja tehát a törvényjavaslat indokolásának 75-ik oldalán (olvassa): »Az ellen, aki megszökött, vagy akinek megszokásétól kell tartani, az ellen, aki a bizonyítékokat meg akarja hamisítani, úgyszintén az ellen, aki a főtárgyalásról birói idézés daczára elfogadható ok nélkül elmarad, szintén elengedhetlenül szükséges, hogy elrendelhető legyen az előzetes letartóztatás vagy a vizsgálati fogság«. Egy szót sem beszél tehát arról a ministeri javaslat indokolása, hogy olyan ellen is kívánja az előzetes letartóztatás alkalmazását, akinél várni lehet azt, hogy hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetésre lesz itélve. Itt megint lazsirozzák ezt, holott a törvényjavaslat szövegében nem lazsirozzák, pedig ha mindenáron biztosítani akarják az előzetes letartóztatás lehetőségét, akkor módja van erre a t. minister urnak más feltételeket szabni és azon teljesen hamis, tarthatatlan, jogászok előtt meg nem álló esetet és feltételt, mint lehetőséget is felállítani, hogy vétségnél, ahol a törvény kizárja a hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetéseket, a terhelt letartóztatásba helyezhető, mert előreláthatólag hosszú lesz a büntetés és talán megszökik ezelől. Idetartozik még az is, hogy a törvényjavaslatnak 52. §-a — és ezért azután már nem az igazságügyminister ur felelős, mivel ez az igazságügyi bizottságnak legsajátosabb munkája és e bizottság működésének eredménye — azt mondja, hogy a büntető perrendtartás 571. §-a hatályát veszti. Ez annyit jelent, — hogy mindnyájan megértsük — hogy ezentúl hatályon kivül lesz helyezve a bűnvádi perrendtartásnak az a szabálya, amely szerint sajtóügyekben kötelező a vizsgálat. Mit jelent az a kötelező vizsgálat? Annyit jelent, hogy sajtóügyekbea a vizsgálatra és nyomozásra vonatkozó teendőket és munkákat a törvényszék, illetőleg a törvényszéki vizsgálóbíró látja el, nem kerül tehát a sajtódelikvens rendőrkézre, nem végzi a vádtanácsi határozatig szükséges összes nyomozati és vizsgálati cselekményt a rendőrközeg, hanem valamivel több garanczia, valamivel több megnyugtatás lesz abban, hogy a vizsgálóbíró végzi. Ebben a tekintetben megnyugtathatom azokat, akik a kötelező vizsgálat mellett van-