Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

134 W8. országos ülés 1913 az iparnak és a kereskedelemnek, az ipart és a kereskedelmet most már egy kissé czenzura alá kell fogni. Minthogy falragaszok formájában rendszerint csak üzleti reklámokkal találkozunk, azt hihetné valaki, hogy ez csak az üzleti reklámot érinti, mert hiszen manapság a csak félig-meddig ügyes kereskedő sem tesz közzé egyszerű árjegyzéket, amit a törvényjavaslat 5. szakasza czenzura nélkül is megenged, az élelmes, a szellemeskedni akaró kereskedő a maga falragaszába esetleg egy kis politikát is próbál belevinni, szóval minden lehető módon iparkodik a közfigyelmet magára vonni és az ilyen raffináltabb kereskedelmi hirdetések és falragaszok a törvény értelmében már feltétlenül czenzura alá kerülnek, (ügy van ! Igaz ! a baloldalon.) Azt hiszem, hogy ezt szintén nevetségesnek méltóztatnak találni, s talán, ha a javaslat csak ezt czélozná, engednének is túloldali t. képviselőtársaim az ellenzéki ostromnak annyiban, hogy kihagynák a javaslatból ezt a 15. szakaszt. Azonban, különösen mi budapestiek, nagyon jól tudjuk és világosan felismerjük ennek a 15. szakasznak czélzatát. (Igaz! ügy van! balfelöl.) Tudniillik itt Budapesten, például a községi és az országos választásoknál valóságos plakátharcz folyik. Ausztriában és Németországban e tekintetben ideális állapot van és jó volna, ha azokat az állapotokat valamiképen mi is megközelitenők, mert a választási harcz ezekben az országokban tulaj donképen a nyomdákban, a papiroson folyik le. A választási harcz lényege, a választási költségeknek egyetlen esete Németországban és Ausztriában ezen nyomtatvány utján való agitáczió. Röpiratokat terjesztenek, plakátokat ragasztanak ki. Nálunk Buda}>esten is meglehetősen elterjedt az agitácziónak ez a módja, és eszköze, s akik a választások tisztaságát akarják s múltban előfordult visszaéléseket szeretnék kiküszöbölni, azok előtt, ugy-e bár, kívánatosnak látszik, hogy vajha ne egyebet, hanem ezt a szokást vennők át Ausztriától és Németországtól, hogy minden más legalizált és illegális eszközt a választási küzdelmekből küszöböljünk ki és maradjon meg ilyen választási agitaczionális eszközül a röpirat és a plakát. Ugy-e. bár, kissé furcsa és komikus és mindennek nevezhető, csak a gondolat szabad terjesztésére vonatkozó intézményes biztosítéknak nem, ha az illető polgármester jóváhagyásától és beleegyezésétől függ, hogy én azt a plakátot, amelylyel őt támadom meg, azt a röpiratot, amelylyel, mint nyomtatvány utján jelentkező agitácziós eszközzel őt akarom megbuktatni, csak akkor terjeszthetem az utczán, csak akkor ragaszthatom ki a falakra, ha ő, akit én megbuktatni akarok, aki ellen én ostromot vezetek, ezt megengedi. (Zaj.) önök túlságosan sokat biznak a közigazgatási hatóságokban és túlságosan sokat kívánnak tőlük. (Halljuk ! Halljuk ! báljelől.) Én kevesebb igénynyel lépek fel velük szemben, mint önök. önök azt kívánják az illető polgármestertől, hogy ő november M-én, hétfőn. nyugodtan, elegánsan és előkelően adja meg az engedélyt még akkor is, ha biztosan tudja, hogy az az ő politikai és közigazgatási halálát fogja jelenteni, önök ilyen hősiességet kivannak és követelnek az alispánoktól, a polgármesterektől és közigazgatási hivatalnokaiktól. Én nem kívánok ilyet tőlük, én őket is csak a közönséges emberek sorába sorozom, akiknek fáj az, ha az ő politikai életük ellen törnek s akiknek joguk van ez ellen minden eszközzel tiltakozni és a lehetőség szerint azt minden eszközzel megakadályozni. És ilyen lehetőséget adnak önök törvénytelen módon az alispán és a polgármester kezébe, mert hiszen a javaslat szerint ők kritikusai és birái lesznek annak, hogy én milyen módon és minő tartalmú röpiratokkal agitálhatok a községi és országgyűlési választásokon. (Igaz ! ügy van ! balfélől. j T. ház ! Én kerestem külföldi törvényekben azt, hogy honnan vették ezt a rendelkezést, amely, ha az ipari és kereskedelmi élet reklám forgalmát akarnák ezzel megakasztani, akkor kissé nevetséges volna, másrészről pedig veszedelmes ez a rendelkezés, mert hiszen a választási agitáczió szabadságát támadja meg s a jelölteket és a pártokat arra kényszeríti, hogy a jövőben még inkább belemélyedjenek az illegális eszközök mocsarába, (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ha a tisztességes, törvényes, a külföldi példák nyomán jelentkező agitácziós eszközökre ilyen béklyókat vernek. Mondom, keresem a külföldi törvényt, ahonnan ezt vették. De nem találom. Nincs ez meg sem a német, sem a franczia, sem az osztrák törvényben ; vagy ha találtam valami hasonlót, akkor ezt félreértették. Mert a német törvényben, valamint a franczia és az osztrák törvényben is van bizonyos korlátja a falragaszok kifüggesztésének, pl. nem szabad a franczia törvény szerint a templomra vagy a templom közelében falragaszt kifüggeszteni, vagy védenek bizonyos más épületeket. Éz ellen semmi kifogásunk sem volna. De nincs EurójDának egyetlen országa sem, ahol ilyen törvényi rendelkezés volna — egy kivételre később rá fogok térni — ahol a falragaszok ilyen kiragasztásának és a nyomtatványok — nem időszaki lapokról beszélek — utczai terjesztésének ilyen akadálya és czenzurája van. Van egy példa és ugy látszik, ezt követték. Amint a kauezió tekintetében sorakozunk egy nagy kuiturország mellé és büszkeségei vagyunk Európának Horvátországgal együtt, hogy a kauezió az egész világon csak e két országban van meg: Horvátországban és Magyarországban, ugy a falragaszokra vonatkozó ezen előzetes czenzura is megvan egy helyen, t. i. Horvátországban, a horvát sajtótörvény 20. §-ában, amely a legsötétebb reakezió, az osztrák abszolutizmus idejéből való törvény. Ennek 20. §-ában megvan a falragaszok kifüggesztésének tilalma és czenzura ja és mi ezt követjük, bár az osztrák jogból már régen, kiküszöbölték ezt.