Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-478
! i78. országos ülés 1913 november 2h-én, hétfőn. 133 az illető hatóságnál bemutatandó. Bemutatandó pedig az illetékes közigazgatási hatóságnál, tehát nem a ministernél, aki talán, mondjuk, tegyük fel, képzeljük el azt az esetet, magasabb nézőpontból birálja el a kérdést, (Derültség balfeiól.) és akinek a birálata és intézkedése megbízható. De nem is a minister, hanem a helyi hatóságnak az a közege fog intézkedni, aki erre kijelöltetik. Mert ne tessék azt képzelni, hogy a polgármester vagy az alispán marad benn a hivatalos órán túl is, hanem ott marad, amint a praxisból tudjuk, egy kis inspekcziós fiatalember, aki a terjesztésre szánt lapot megczenzurázza; átvizsgálja, hogy nem sérti-e a közrendet, nem sérti-e a közerkölcsöt, nem alkalmas-e osztályelleni gyűlöletre, izgatásra, vagy amint a 11. szakasz mondja, hogy nem a családi élet belső ügyeit tárgyalj a-e anélkül, hogy ezt a közérdek kívánná. És ha az a fiatalember esetleg mérges azért, hogy neki inspekcziót kell tartania a lap miatt, ha rossz hangulatban van, vagy nincs belátó- és Ítélőképessége, vagy ha az önök szellemében, a sajtójavaslat szellemében nevelték fel, akkor bekövetkezik ezen javaslat jóvoltából az, hogy az a kis inspekcziós fiatalember, vagy mondjuk, maga a polgármester, mert hisz elvégre a polgármester felelős az ő tényeiért, el fogja tiltani az illető lap példányszámainak utczai terjesztését. Azt hiszem, a legobjektivebb ember sem mondhatja, hogy ez egyéb volna, mint az előzetes czenzura. (Helyeslés a baloldalon.) Ennélfogva ezen ártatlannak tetsző rendelkezéssel — nem beszélek arról, hogy erre mindennap lesz-e példa vagy sem, hiszen a törvényt, remélem, nemcsak azért alkotják, mert annak intézkedéseit életbe akarják léptetni, hanem mert szükségesek is, mert hiszen ha nem tartanák szükségesnek, akkor nem csinálnának törvényt — mondom, ezzel a látszólag ártatlan rendelkezéssel az igen tisztelt minister ur az előleges czenzurát igenis életbe akarja léptetni, mert ha nem akarná, akkor nem intézkednék igy, hanem megelégednék az utólagos reparáczi ókkal. Azt az ellenvetést hallottam ezen 12. szakaszszal szemben jelentkező kritikára, hogy eddig is ugy volt, hogy a kolportazs-ról szóló ministeri rendeletek eddig is kötelezővé tették, de az 1848-iki törvény is kötelezővé tette a lappéldányok bemutatását, sőt kolportázs-ról szóló rendeletek egyenesen a terjesztés előtt tették kötelezővé, hogy az illetékes hatóságnak a lappéldány bemutattassék. Ez igaz, de nem azért mutatták be a lappéldányokat, hogy a hatóság czenzurát gyakoroljon arra nézve, hogy megengedje-e ezen lappéldány terjesztését vagy sem, hanem a köteles ellenőrzés gyakorolhatása ciéljából, mert az utczai terjesztésnek eddig is mr g voltak szabva bizonyos feltételei és a hatósági közegnek kellett ellenőriznie, hogy ezek a feltételek fenforognak-e és nincs-e ok arra, hogy esetleg későbbi időben a már megadott kolportázs megvonassék. Azonban azt a jogot megadni egy inspekcziós tisztviselőnek, vagy egy polgármesternek, vagy rossz hangulatban levő, rossz kedvvel felkelő ministemek, hogy egy lapot hevenyészve átnézvén, hangulat és szeszély szerint megállapítsa, hogy ezen lapszámnak terjesztését megengedi-e, vagy sem : ez, bocsánatot kérek, nem egyéb, mint a rendőrállam tipikus intézkedése. (Ugy van ! Ugy van ! balfeiól.) amely távol áll a sajtószabadságtól, nemcsak nálunk, hanem minden országban, mert egyetlen országban sem találunk erre vonatkozólag hasonló intézkedést. (Helyeslés balfeiól.) A törvényjavaslat pongyola szerkesztésének és veszedelmes irányzatának még eklatánsabb példáját találjuk a terjesztés szempontjából, hogy beigazolódjék az előadó urnak és az indokolásnak az az álláspontja, hogy eddig csak elvben volt meg, ezentúl pedig intézményileg biztosithatjuk a nyomtatványok terjesztésének szabadságát. . . (Zaj és felkiáltások a baloldalon ': Hol az előadó ?) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Gr. Batthyány Pál: Miért nincs itt az előadó ? (Zaj bal/elől.) Elnök : Kérem gróf Batthyány Pál képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Felkiáltások balfeiól: Az előadó ebédel!) Csendet kérek, képviselő urak ! Pető Sándor: T. ház ! Hogy mennyire igaz a törvényjavaslat indokolásának azon merész és szép kijelentése, hogy ezentúl intézményileg lesz nálunk biztosítva a nyomtatványok terjesztésének szabadsága, erre még fényesebb példát mutat, de egyúttal a törvényszerkesztés pongyolaságának is igen érdekes példája ez a 15. §., amely következőképen szól (olvassa) : »01yan falragaszt, amelynek terjesztése a 10. §. szerint tilos, vagy amelynek utczai terjesztése a 11. §. negyedik vagy ötödik bekezdése szerint nem engedélyezhető, kifüggeszteni nem szabad.« Előre kell bocsátanom, hogy a 1.1. §. utolsó bekezdése az 5. §-ban tárgyalt falragaszokra megengedi a kiragasztás lehetőségét, azonban minden egyéb falragaszra, épen ugy, mint a lappéldányoknál az utczai terjesztésre, a 15. §. szerint azokra is, amelyek nem tartoznak az 5. §. kategóriájába, az előzetes czenzurát iktatja törvénybe ez a javaslat. Tehát a czenzura alóli kivétel a falragaszokra és egyéb nyomtatványokra nézve csak a társadalmi és az üzleti élet czéljait szolgáló egyszerű jelentésekre, értesítésekre, például névjegyekre, űrlapokra, czimlapokra, minta és árjegyzékekre terjed ki, ha kizárólag a jelzett czélnak megfelelő közléseket tartalmaznak, továbbá a választásnál használt sajtótermékekre, ha tartalmuk csupán a választáshoz szükséges adatokra szorítkozik. Minden egyéb nyomtatvány utczai terjesztése illetőleg ha falragasz, kifüggesztése a törvényjavaslat 15. §-a szerint hatósági czenzurához van kötve. Azt hinné valaki, hogy ez egy teljesen értelmetlen rendelkezés, vagy ha van is rátziója, csak azt a czélt szolgálja, hogy mert nagyon jól megy
