Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

132 Í78. országos ülés 19Í3 november 24-én, hétfőn. Pető Sándor: Arról a parlamentről, amely a czenzusos választók akaratából gyűlt össze, nem mondhatok mást, mint hogy az egy osztályparlament, csak osztályigazságokat képvisel és törvényei sem egyebek, mint osztályérdekek megnyilvánulásai ! (Igaz! ügy van! balfelől.) Ha tehát én e parlamentarizmus ellen küzdök és ha én vagy más, a szocziálizmus fegyverével a kapitalizmus, a magángazdálkodás ellen küzdünk, akkor, ha őszintén akarom a gyermeket nevén nevezni, nem teszek egyebet, mint az osztályuralom ellen agitálok, magyarán mondva, izgatok. Ez pedig megengedett cselekedet, ez egyetlen lehetősége annak, hogy egy ország haladjon, hogy a modern eszmék — amelyeket teóriában rendszerint helyeselnek és csak a megvalósításnál hamisítanak meg — érvényesülhessenek. Ez a rendelkezés azonban nem engedi meg azon sajtótermékek kolportázsát, amelyek alkalmasak az osztálygyülöletre való izgatásra. Csakhogy ez egy borzasztóan ruganyos kifejezés. Én pl. nem vagyok ideges ember, engem nem izgat semmiféle erősebb klfakadás, azonban egy kapitalistát, egy gyárost, aki a mai társadalmi rendből él, még pedig jól, minden a szoczialista táborból jövő támadás idegessé tesz. Ha tehát ez a rendelkezés, ez a ruganyos kifejezés megmarad, akkor merem állitani, hogy minden olyan sajtótermék terjesztését, amely nem dicséri a fennálló hatalmi rendszert, hanem azt támadja és kritizálja, annál jobbat kivan, szóval a fejlődést kívánja és érleli az eszméket, amelyek nélkül fejlődést elképzelni nem lehet, (Helyeslés balfelől.) meg lehet akadályozni, tehát igen jó eszköz lesz ez minden kormány részére, oly czélból, hogy az ilyen kényelmetlen kritikát és sajtóközleményt az utczai terjesztés eltiltásával tönkretegyen. A német törvénynek van egy rendelkezése, amely megszabja, mikor lehet külföldi sajtótermékek terjesztését eltiltani, azonban a belföldi sajtótermékek terjesztésének eltiltásáról nem beszél. Azt mondja, hogy a kanczellár megtilthatja két évi időtartamra a külföldi laptermék kolportázsát, ha egy év alatt két birói Ítéletet hoztak Németország területén az illető lap ellen. Eszerint a német sajtótörvény még a külföldi sajtótermékekre is ilyen garancziákat állapit meg. A birodalmi kanczellártól függ a kitiltás ; ő bizonyos határidőt szab, amelynek maximuma két év és a birodalmi kanczellárnak csak akkor van joga megakadályozni a külföldi lap terjesztését, ha egy évben két birói Ítélet bűncselekményt talál ezen laptermékben. Németország a külföldi lapok terjesztésének akadályozása ellen ilyen biztosítékokat létesített. Ezzel szemben az igazságügyminister ur javaslatának 11. §-a minderről egy szót sem szól. Még a határidőt sem szabja meg arra nézve, hogy mennyi időre tiltható el valamely lap a kolportázstól, tehát lehet örök időkre is eltiltani. Ugy-e bár, túlzás ennyi hatalmat adni a közigazgatási hatóságok kezébe ? Ha tehát azt hiszi a t. igazságügyminister ur, hogy ezen ország érdeke az, hogy a kolportázs korlátok közé szorittassék ; ha annyira idegesek, gyengék és félénkek vagyunk, hogy az állam létét féltjük a lapok utczai terjesztésétől, akkor méltóztassék legalább valami módon garancziát létesíteni arra nézve, hogy a közigazgatási hatóságok, amelyeknek nemcsak nálunk, hanem mindenütt az a természete, hogy a hatalommal nemcsak élni, de visszaélni is szeretnek és a maguk hatalmát mindinkább kiterjeszteni akarják, ezzel a hatalommal ne élhessenek vissza ; valami garancziát méltóztassék létesíteni elsősorban a tekintetben, hogy az utczai kolportázs eltiltásának csak akkor van helye, ha birói itélet abban az esztendőben egyszer vagy kétszer megállapította már, hogy az illető lap azon bűncselekményt elkövette, amely miatt a 11. §. negyedik bekezdése szerint az utczai árusítási engedélyt megadni nem szabad, másodszor pedig méltóztassék határidőt szabni. Mert emberek, rendszerek és kormányok nem élnek és nem élhetnek örökké és ennélfogva kormányzati rendelkezések sem lehetnek örökéletüek. És ha a német törvény a külföldi termékekre megszabja a maximális két esztendőt, akkor valamiféle határt ebben a javaslatban is meg kell állapítani. A 11. §-ban, amelyben arról van szó, hogy a már megadott hatósági engedély nemcsak elvonható, de már előre is megtagadható, tulaj donképen az előleges czenzura van törvénybe iktatva és igy azt a czenzurát, amely 1848-ban örök időkre töröltetett el, csempészi be ismét a szabad sajtó területére. (Mozgás balfelől.) Vázsonyi Vilmos: Forradalmi alapon ! Bródy Ernő : A forradalomra hivatkozik ! Elnök : Kérem Bródy Ernő képviselő urat, ne tessék a szónokot folytonos közbeszólásaival zavarni. Bródy Ernő: Kosenberg képviselő ur a forradalmat emlegette, ettől dühbe jöttem ! (Derültség.) Pető Sándor : T. képviselőház ! A t. igazságügyminister ur szereti a világosságot és egész nyíltan megmondja, hogy, igenis, hive az előzetes czenzurának — franczia forradalmi alapon. Azt mondja a törvényjavaslat 12. §-ának utolsó bekezdése egészen világosan és félreérthetetlenül (olvassa) : »Ha az időszaki lap valamelyik száma a 11. §. negyedik vagy ötödik bekezdésébe ütközik, az engedély megadására jogosult hatóság a lap e számának utczai terjesztését a joghatósága alá eső egész területre vagy annak egy részére megtiltja*. Ugyanezen törvényszakasz első bekezdése pedig azt mondja (olvassa) : »Időszaki lapoknak utczai terjesztésre szánt egyes számait a kiadó a terjesztés megkezdésével egyidőben az időszaki lap kiadásának helye szerint illetékes törvényhatóság első tisztviselőjénél és ha az időszaki lap nem a törvényhatóság székhelyén jelenik meg, a kiadás helye szerint illetékes helyi hatóságnál bemutatni köteles«. Mit jelent a törvényjavaslat ezen szövege ? Azt, hogy az utczai terjesztésre szánt lappéldány