Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

130 Í78. országos ülés 1913 november 2k-én, hétfőn. ha a kauczió kisebb lett és nem pótoltatott, akkor kihágást követ el, aki a lapot mégis kiadja. Megmondja a törvény azt is, hogy ha a kauczió megrövidíttetett, vagy a kauczió elveszett, a lap tovább nem jelenhetik meg ujabb kauczió nélkül. vagyis ugyanazokat a garancziákat is megszerzi a rend érdekében, amelyeket az osztrák törvény ir elő, de ezenkívül mert ez nem elég, az igazságügyminister ur a fokozottabb értékű kauczió letétbe helyezését is kívánja, bizonyítékául annak, menynyire igaza van az előadó és Kenedi Géza képviselő urnak, akik forradalmi beszédjükben felállították a azt a tételt, hogy ez a javaslat elsősorban hivatva van a sajtó terén uralkodó kapitalizmus visszaéléseit kiküszöbölni, (Ugy van ! balfelől.) Most azután méltóztassék megengedni, hogy ismételten kérjek néhány perez szünetet. Elnök : Az ülést öt perezre felfüggeszti. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Pető Sándor képviselő urat illeti folytatólagosan a szó. (Halljuk! Halljuk !) Pető Sándor: T. ház ! A sajtóról szóló törvényjavaslat indokolásában a 21. oldalon a következőket olvashatjuk (olvassa) : »A sajtó szabadsága, mely eddig csak elvben volt meg, intézményileg biztosítva lesz«. Tehát egész büszkén vallja a forradalomnak ezen utódja, a javaslat a franczia forradalomnak ezen terméke, egyenes leszármazottja . . . Ábrahám Dezső; Törvénytelen leszármazottja. Pető Sándor: ... büszkén állapítja meg, hogy, ami eddig nálunk csak elvben volt meg, a sajtó terjesztésének szabadsága, ezentúl a törvény által intézményileg lesz biztosítva. Már most méltóztassanak nekem megengedni, hogy megvizsgáljam a törvényjavaslatnak rendelkezéseiből azt, hogy e büszke szó, e büszke elv, hogy ami eddig csak azért volt meg, mert tűrték a hatóságok, mert a kényre-kedvre kiszolgáltatott intézményt liberálisan kezelték, miként lesz ezentúl a sajtószabadság azon nélkülözhetetlen feltétele, hogy a sajtóközlemények szabadon terjesztessenek, intézményileg biztosítva. Az intézményi biztositásnak legelső rendelkezését a törvényjavaslat 11. szakaszában találjuk meg. Ez a szakasz nem kezdődik oly szépen, mint a törvényjavaslat első szakasza, pedig az első szakasz megmutatta, hogy lehet valamit szépen kezdeni és azután végződik ugy, mint a latin mondás mondja, hogy elől szép nő, a végén jön a csúnya hal. Lehet szépen is kezdeni és később elrontani a dolgot. Itt látszik a maga eredeti természetében a javaslat. Ez a szakasz már nem kezdődik szépen, hanem azt mondja első bekezdésében, hogy a sajtótermék utczai terjesztéséhez a kiadónak hatósági engedélyre van szüksége. Amit eddig csak tűrtek, ami eddig csak elvben és gyakorlatban volt meg, a sajtótermékek terjesztésének szabadsága, az ezentúl már intézniéixyileg lesz biztosítva, mert szabad a sajtóközleményeket terjeszteni Magyarországon ezentúl mindig és mindenütt, valahányszor és valameddig a hatóság erre engedélyt ad. így értik a sajtószabadság e legfontosabb kellékének, lényegének intézményes biztosítását, hogy ugyanis addig szabad a lapot terjeszteni, ameddig a hatóság megengedi. Tulaj donképen miben is áll a sajtószabadság ? Eszembe jut a görög mitológia példája, hogy Midás királyról, akinek szamárfüle volt és aki a kalapja alá rejtette a füleit, csak a komornyikja tudta, hogy szamárfüle van, de halálbüntetés terhe alatt megtiltották neki. hogy ezt a titkot elárulja, mert hiszen az alattvalóknak sohsem szabad megtudniok azt, hogy a királynak szamárfüle van. Nem is mondta el a komornyik senkinek, féltette a fejét. De mert nem birta magában fojtani a titkot, lánient a mezőre, gödröt ásott és abba mondta bele, hogy Midás királynak szamárfüle van. De mit tett a természet '? Kinőtt a kalász és amikor a szél fujt, a kalászok azt suttogták, amit a komornyik odasúgott, hogy Midás királynak szamárfüle van és igy az egész ország megtudta a titkot. Hát csak ez volna a sajtószabadság ? Hogy az ember megsúghat valamit, hogy az ember a gondolatát leirja, de aztán kénytelen elzárni, elcsukni a titkot és csak a véletlen, a szellők fuvallata, a kalászok mozgása viheti nyilvánosságra, amit az ember gondol. Ez nem sajtószabadság. Mert lényegileg a sajtószabadság nem abban áll, hogy az ember gondoljon, amit akar és irjon, amit akar, hisz elvégre nincs az az emberi hatalom, az a rendőri és katonai erő, amely engem attól eltilthat, hogy mit gondoljak és mit irjak. A sajtószabadság, a gondolatszabadság lényege ott kezdődik, hogy az ember közli másokkal a maga gondolatait, hogy terjeszti a maga gondolatait, tehát a sajtószabadság kezdete és vége a közlés, a terjesztés. Ha ez a terjesztési szabadság megvan, akkor van gondolatszabadság, ha nincs terjesztési szabadság, akkor nincs gondolatszabadság, nincs sajtószabadság, (Ugy van! a haloldalon. Felkiáltások balfelől: Nincs itt sem a minister, sem az államtitkár !) Ráth Endre : Szladicsot kellene talán behívni ! (Derültség balfelől.) Elnök: Kérem Ráth Endre képviselő urat, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. Pető Sándor : Amikor tehát a törvényjavaslat II. §-ának első bekezdése az utczai terjesztéshez a hatósági engedélyt követeli meg, akkor — bocsánat a triviális szóért — ez nem egyéb, mint a sajtószabadság kasztrálása. (Ugy van a baloldalon.) Azt mondja a szakasz negyedik bekezdése (olvassa) : »01yan sajtótermék utczai terjesztését a mely a közrendet vagy a közerkölcsiséget sérti vagy veszélyezteti, különösen, amely valamely nemzetiség, osztály vagy hitfelekezet elleni gyűlölet ébresztésére alkalmas vagy a családi élet belső ügyeit tárgyalja anélkül, hogy ezt közérdek kívánná — engedélyezni nem szabad.« Meg vannak tehát szabva azok a feltételek, amelyek mellett semmi-