Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

Wk. országos ütés 1913 Hantos Elemér: Az egyik olyan igaz, mint a másik! (Zaj.) Pető Sándor: Szabad kérnem egy kis szünetet. Fernbach Károly: öt percznyi szünetet kérünk ! Elnök : Én méltányolom a t. képviselő urnak fáradt állapotát, de mivel alig egy órája tárgyalunk, talán méltóztassék még egy kicsit beszédét folytatni. (Helyeslés jobbfelöl.) Fernbach Károly: öt percznyi szünetet kérünk ! (Zaj.) Elnök : Ezt csak a felszólaló képviselő urnak van joga kérni. (Zaj a baloldalon.) Mondottam, liogy .én méltánylom az igen t. képviselő urnak fáradtságát, de mivel alig egy órája, kogy a tárgyalást megkezdtük, azt hiszem, joggal kérhettem a képviselő urat beszédének folytatására. (Helyeslés jobb/elől ; Felkiáltások : Jó hangja van ! Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Csendet kérek. Pető Sándor: Méltózassék megengedni, hogy ezek után rátérjek a törvényjavaslat egyes részletes kérdéseinek birálatára. Ugy az előadó ur, mint az ő nyomában Kenedi G-éza t. képviselőtársam is, — amint már erre többször rámutatni bátor voltam — a törvényjavaslatba legfőként azért szerelmesek, mert ez végre megtöri a sajtóélet terén uralkodó és hatalmával visszaélő kapitalizmust. Én ezen tétel felállításánál keresem, hogy tulaj donképen mely intézkedések azok, amelyekből képviselőtársaim levezetik ezen tétel igazságát. Lássuk csak, hogy ebben a törvényjavaslatban mely részletek és rendelkezések azok, amelyek hivatva vannak a sajtójog terén uralkodó és hatalmával visszaélő kapitalizmus megtörésére. Itt van világos példának — én legalább mást nem találtam — a törvényjavaslatnak 18. §-a. A 18. §. következőképen szól: »Politikai tartalmú időszaki lap kiadásánál a kiadó köteles a legközelebb eső m. kir. állampénztárnál vagy kir. adóhivatalnál készpénzben vagy óvadékképes értékpapírokban biztosítékot letenni. A biztosíték összege, ha a lap hetenként legalább ötször jelenik meg, Budapesten ötvenezer, vidéken húszezer korona, más esetekben Budapesten húszezer, vidéken tízezer korona.« Ez a logika kétségtelenül erős és megdönthetetlen. Ez a javaslat tényleg a kapitalizmus erejének gyengítését czélozza, mert az előtt mindenki csinálhatott politikai napilapot az 1848-iki törvény 30. §-a alapján, aki húszezer korona kaucziót tett le. Tehát a kevésbbé kapitalista, a gyengébb tőkével rendelkező ember is alapithatott napilapot. Most fölemelik a kaucziót 50.000 koronára. Ez nyilvánvalóan a tőke ellen intézett legmerészebb lépés, mert nyilvánvaló, hogy ezzel lehetővé tettük a szegény embernek, akinek igen nagy esetleg a tehetsége, a munkaképessége, a munkaereje, akinek mindene megvolt, csak épen kauczióra nem volt pénze, mondom, ezzel lehetővé tettük annak, aki eddig napilapot nem alapithatott és akinek minden jogát és előnovember 2í-én, hétfőn. 127 nyét a kapitalizmus elhalászta, hogy lapot alapítson. Hisz segítettünk rajta azáltal, hogy most már nem 20.000, hanem 50.000 korona a kauczió, de segítettünk rajta azáltal is, hogy amig az 1848-iki törvény rendelkezései szerint nem is kellett készpénz vagy készpénz gyanánt szereplő értékpapír, hanem az ingatlanra való betáblázással is megelégedett a hatóság, most nyilvánvalóan megint a tőkének eddig nyújtott kedvezmény csökkentése érdekében most már ez nem elég, nem fogadják el az ingatlanra való bekebelezést, hanem csak készpénzt vagy készpénzzel egyenértékű értékpapírt fogadnak el. Azután nagyon érdekes és ez azt hiszem, a legtipikusabb példája az igazságügyminister ur javaslata értékének, hogy Horvátországot kivéve, amelyet eddig nem szoktak sem a jogi, sem a politikai, sem az alkotmányos élet terén a szabadságban élő népek mintaképéül felállítani és ahol a legnagyobb kauczió csak 8000 korona, nálunk pedig 50.000 korona, nincs Európának egyetlen országa sem, ahol a Mrlapkauczió megvolna, mert ahol volt, ott is eltörölték. Legutóbb Ausztriában 1894-ben történt ez. És, bocsánatot kérek, amikor egész Európában, Horvátországot kivéve, amely a mi szellemünkben kormányoztatik, egyetlen országban sincs hirlapkauczió, amikor Ausztriában is eltörölték azt és amikor a t. minister ur a franczia forradalom egyenes leszármazottja javaslatában, akkor kérdem, hogy miként lehet egy felvilágosodott gondolkozású embernek, modern gondolkozás és modern tudományos működés mellett, amely a hírlapi kauczió eltörlését kívánja mindenütt, ily javaslattal előállani, amely nemcsak fentartja, hanem lényegesen fel is emeli — két és félszeresre — a kaucziót. Talán azért, mert olyan nagyon jó dolgunk van, amint azt Hantos Elemér t. képviselőtársam is kimutatta, mert olyan j ók a gazdasági viszonyok, mert olyan sok a pénzünk ? Nem nagy eset, de mégis érdemes megemliteni, hogy a horvát törvény 12. §-a azt mondja, hogy a 8000 korona kauczió, ha az illető hírlap megszűnik, a lap megszűntétől számított három nap alatt visszaadandó. A mi javaslatunk 18. §-a egyáltalán nem beszél arról, — bár tudom, hogy nem akarják megtartani —... Fernbach Károly: Beteszik a pártkasszába ! (Zaj.) Pető Sándor: . . . hogy például a lap megszűnése után mennyi idő múlva adandó vissza a kauczió. Én ezt megértem, mert azok, akik ezt a törvényjavaslatot csinálták a magok spanyolcsizmáival, lakatjaival, srófjaival, azért hagyták ki ezt a bagatellkérdést, mert abban a véleményben voltak, hogy az a kauczió, amely egyszer e törvény hatása alatt le lesz téve, soha vissza nem kerül a letevőhöz. (Ugy van ! a baloldalon.) Ne méltóztassék hinni, hogy nem komoíy kérdés a kauczió kérdése. Hiszen halljuk azt az ellenvetést, — Kenedi Géza képviselő ur rámutatott, hogy milyen rettenetes konkurrerczia