Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-473
6 473. országos ülés 1913 nunk keil azt, hogj r az teljes nyugat-európai színpompájában kibontakozzék. Hiszen ha a kultúra a nép széles rétegei között elterjed, ha a gondolatot, az eszméket, a világosságot, a fényt az országnak ma már legelrejtettebb zugába is elviszik azok a sajtótermékek : ezt egyenesen annak köszönhetjük, hogy tőke-erőben egyre gyarapodik a magyar sajtó és nagyrészben ennek köszönhetjük azt is, hogy ma már igazán rohamos, igazán diadalmas lépésekkel megyünk előre egy nagy kultur Magyarországnak ideálja felé. És ha az a magyar ujságiró az ő keservesen megkeresett kenyerét megédesitheti, ezt is annak köszönhetjük, hogy egyre jobban erősödik anyagi javakban, anyagi erőben a magyar sajtó. És erősödjék is! A kultúrának nagy érdeke, a szabadságnak létfeltétele az, hogy ennek az anyagi boldogulásnak útjában semmiféle akadály ne legyen. Meg kell teremtenünk a sajtó szellemi munkásainak gondolatszabadságát; meg kell teremtenünk annak a jogviszonynak létalapját, amelyen azután továbbépítve, az az ujságiró szemben a kiadóval, az anyagilag erősebb féllel, biztosithassa a maga exisztencziáját, biztosithassa a maga gondolatának, a maga akaratának szabadságát. Nemcsak a szabadsajtót kell nekünk megteremtenünk, hanem meg kell teremtenünk a sajtó szellemi munkásainak gondolatszabadságát. (Halljuk! Halljuk !) Ezt a czélt szolgálja a törvényjavaslat azokban a pregnáns rendelkezésekben, amelyek a kiadónak és a szerkesztőség tagjainak jogviszonyait szabályozzák. Ezek közül a rendelkezések közül nagy jelentőségénél fogva különösen három jogszabályt emelhetek ki. Az egyik a szerződésnek legfontosabb és legsúlyosabb pontját, a felmondás jogát bástyázza körül, és egyforma feltételekhez köti a kiadóval és a szerkesztőség tagjaival szemben. A másik rendelkezés jogot ad a szerkesztőség tagjának arra, hogy rögtön felbonthassa a szerződést, ha a kiadó olyan ezikk megírására kötelezi, amely egyenesen bűncselekmény, vagy amely beleütközik a közöttük fennálló szerződésbe. A harmadik rendelkezés — és a gondolatszabadság szempontjából talán ez a lefontosabb — megvédi a szerkesztőség tagját attól, hogy a kiadó őt kártalanítás nélkül elbocsáthassa, ha azért tagadja meg egy ezikk megírását, mert a lap olyan uj politikai irányba csap át, amelynek szolgálatára sem a szerződéskötéskor, sem később nem kötelezte magát. Ezekkel a rendelkezésekkel diadalmasan vonul be a szocziálpolitika egy olyan térre, amelyen eddig úgyszólván teljesen ismeretlen volt : a szellemi munkások birodalmába. Ezekből a rendelkezésekből az a gondolat sarjadzik elő, hogy a sajtófejlődés mai fázisában a vállalat vezetője és irányitója a kiadó : övé a vezérszerep. Az 5. §. ugyanis, eltérőleg a mai joggyakorlattól, ugy említi a kiadót, mint aki nevének a sajtóterméken rajta kell lennie, A kiadón nyugszik az anyagi november 11-én, kedden. felelősség súlypontja. Felelős a kiadó a pénzbüntetésért, kártérítésért, j>énzbeli elégtételért és a bűnügyi költségekért; felelős a kauczió erejéig feltétlenül, azontúl csak akkor, ha az az előző felelős személyen be nem hajtható. Ez a rendelkezés a sajtó szellemi munkásainak anyagi és személyi érdekeit védi meg és ott ragadja meg a vállalatot, a hol a legtöbb gaiancziát találja : a kiadó kaucziójában, vagy ha az nincs vagy nem elegendő, egyéb anyagi javaiban. Ezt, t. képviselőház, a sajtódeliktumoknak a, biztosítószelepe, mert az a kiadó ezután éber őre lesz a lap erkölcsi irányának. A rendelkezések köréből ki akarom emelni, hogy az anyagi felelősség köre ezután kiterjed, amennyiben a budapesti napilapok kaucziója ezentúl 50.000 korona lesz. Magát a kaucziót mindenkinek akar.áa kell, akit nem a visszaélés gondolata vezet. Hiszen itt csak arról van szó, t. képviselőház, hogy egy olyan tőkéről, egy olyan tőkének csak a birtokáról mondjon le, amely az ő számára kamatoz'.k. A kaucziónak emelését a budapesti napilapoknál indokolják a változott életviszonyok is, indokolja az is, hogy az anyagi felelősség tárgyi alapja kiszélesedett és indokolja az is, hogy a budapestijlapok publiczitá-a sokkal nagyobb, tehát nagyobb az a kár is, amit okozhatnak. A sajtójogi felelősség ugyanaz, mint a negyvennyolczas törvényben : fokozatos és kizáró felelősség. Eltérés csak az utolsó fokon van, nevezetesen a nyomdatulajdonos csak akkor felelős, ha valamely előző személy amiatt nem vonható felelősségre, mert neve nincs rajta a sajtóterméken, A felelősség feltétele nem az, hogy az előző ne tudassék, hanem az, hogy felelősségre vonható ne legyen. Felelős a szerkesztő, ha ő utasította a szerzőt a közleménynek büntetőtörvénybe tartozó tartalommal való megírására. Felelős a kiadó, ha a kiadó utasította. Felelős az, aki megrendelte, aki rábírta a szerzőt arra, hogy a közleményt büntetőtörvénykönyvbe ütköző tartalammal közzétegye. A kőnyomatos átvett czikkeiért a kőnyomatos felel; hirdetésekért, nyílttéri közleményekért ismét csak a kiadó. Ez a felelősségi rendszer sokkal liberálisabb, mint a negyvennyolczas törvény felelősségi rendszere, sokkal jobban biztosítja az anyagi igazságnak az érvényesülését és sokkal jobban biztosítja azt, hogy az igazi bűntettes kapja meg a maga büntetését, hogy ne lehessen áthárítani ártatlanra a felelősséget. (Helyeslés jobbról.) Ezekkel a rendelkezésekkel megszűnik, kiesik a strohmannrendszernek a jogalapja, (Élénk helyeslés.) amely már annyira el van harapózva, hogy a bíróságok kénvtelenek egészen tudatosan ártatlanokat elitélni. Ez a felelősségi rendszer, amely egyike a legfontosabb intézményeknek, amiket a javaslat meghonosít, sokkal liberálisabb bármely nyugateurópai sajtótörvény felelősségi rendszerénél. Hiszen az osztrák és a német felelősségi rendszer a felelős személyek egész sorozatát ragadja meg. egészen a terjesztőig, a köteles gondosság elmulasztása
