Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-473

473. országos ülés 1913 november 11-én, kedden. 7 czimén ; a franczia és olasz pedig tettestársakként bánik el velük, mig a belga felelősségi rendszer a nyomdatulajdonost egészen a bűnösség kimondásáig fogva tartja. Meg vagyok győződve arról, hogy ez a felelősségi rendszer a sajtóval szemben is sokkal liberálisabb, mint amilyen volt a negyvennyolczas törvény és mint amilyen bármely nyugateurópai sajtótörvény. Ha már most megvan a deliktum és előttünk áll a tettes : minden fontos társadalmi érdek és magának a törvénynek erkölcsi hitele egyenesen megköveteli, hogy a bűntettes mielőbb elnyerje büntetését. Évekig elhúzódott egy-egy sajtóper és évek múlva megint ugyanaz a talán nagy társadalmi dráma játszódott le szemünk előtt, régi sebek újultak fel és végig kellett szenvednie a vádlottnak, a sértettnek mindazt, aminek a hangulatából talán már rég kigyógyult. Az uj sajtótörvény ezt az eljárást gyorsabbá teszi, de nem teszi statáriálissá. Hiszen látjuk azt, hogy a váltóperekben, amelyekben a thesis szerint gyors az eljárás, évekig elhuzódhatik az ügy, amig Ítéletre kerül a sor. Az élet ránehezedik az eljárásra és ólomlábakat rak rá és bizony a bíráknak teljes jóakaratára, igyekezetére van szükség ahhoz, hogy a törvényjavaslat inten-cziója érvényesüljön. A sajtóeljárás soronkivüli lesz, a vizsgálat nem lesz kötelező, a valódiság bizonyításának a köre szélesebb lesz, mert hiszen abban az esetben is helye lesz ezután, ha valamely közigazgatási hatóság a fegyelmi eljárás során felmentő vagy megszüntető határozatot hozott. A vádlott bizonyításának joga a régi marad, élhet a bizonyítékokkal teljes mértékben, csak a bizonyítékok bejelentését köti a törvényjavaslat bizonyos proczesszuális szakhoz. Ez a paragrafus lesz a vakmerő rágalmazóknak az ütköző köve, akik könynyelmüen, vaktában szórják vádjaikat mások ellen, akik a mások becsületében gázolnak, (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) anélkül, hogy bizonyítékaikat összegyűjtenék, anélkül, hogy bizonyítékokkal rendelkeznének, és csak azután szedik össze odadobott vádjaikhoz és rágalmaikhoz a szükséges bizonyítékok anyagát. Ezután is szabad lesz a sajtó. Szabadon garázdálkodhatnak ezután is azok, akiknek az a hivatásuk, hogy garázdálkodjanak, csakhogy az ilyen viharvert speczialisták ezután a bizonyítékok egész fellegvárát igyekeznek előbb felépíteni, hogy majd azután ebből a fellegvárból intézzék kirohanásukat a társadalom ellen. A sajtószabadságnak egy igen nagy, valósággal intézményes biztositéka az, hogy a törvényjavaslat az előzetes lefoglalás körét megszorítja és a sajtóterméknek csak a bűncselekményt magában foglaló részére korlátozza. Alaptalan lefoglalásért kártérítést ad, ebben a kérdésben is gyorsítja az eljárást és minden érdekelt félnek perorvoslati jogot ad. Nagyon lényeges az a rendelkezés is, amely az előzetes letartóztatás eseteinek a számát csökkenti. A sajtóperek eliminálására nagyon alkalmas lesz a helyreigazítás jogának kodifikálása. A helyreigazítás joga benne volt az 1848-as törvényjavaslatban is, csak a főrendiházban maradt ki; benne van valamennyi nyugateurópai sajtótörvényben és meg vagyok győződve róla, hogy mindenütt sokkal több jogot ad a meghurczolt egyénnek, mint a mi törvényjavaslatunk. A helyreigazítás joga, még pedig a hatóságok részéről is, biztosítva van a franczia sajtótörvényben, nagyobb terjedelemben, mint ahogy azt a mi törvényjavaslatunk biztosítja. (Ugy van ! Ugy van! jobbfelől.) A helyreigazításnak eddig is helyet adott minden tisztességes sajtó, helyet adott, mert hiszen a legelemibb erkölcsi törvény parancsolta, hogy akiről valótlant irtak, akit becsületében, erkölcsi integritásában megtámadtak, legalább annyit mondhasson, hogy ártatlan vagyok, hogy annak számára a szabad sajtó legalább annyira legyen szabad, hogy megmondhassa, hogy nem ugy van az, ahogy az újság irja. (Helyeslés jobbfelől.) T. képviselőház ! Csak ezt a jogot adja meg a helyreigazitási jognak törvényjavaslatba lefektetett elve, csak azt a jogot, hogy a lappal szemben kijelenthesse — csak ezt és semmi mást — hogy »nem ugy van, ahogy az újság mondotta, ártatlan vagyok.<< (Élénk helyeslés jobbfelől.) T. képviselőház ! A javaslatban szabályozott helyreigazitási jog egy olyan szerencsés formáját találta meg a rendelkezésnek, amely teljesen biztosítja a sajtónak szabadságát, sőt megóvja a sajtónak erkölcsi hitelét a helyreigazításnak esetleges túlzásaitól, másrészt pedig módot nyújt arra, hogy a meghurczolt egyén kikényszeritse egy, bizonyításban korlátolt eljárás folyamán a helyreigazítás közzétételét, amely már csak azért is hatályos lesz, mert ott áll a végén a kiadó, ismét a kiadó, hogyha az ő utasítására maradt el a helyreigazítás közzététele, akkor a kiadó felelős a felmerült költségekért. A helyreigazítás jogának kodifikálására már csak azért is szükség van, mert hiszen most már a lapoknak a publiczitása is nagyobb lesz, hiszen a terjesztés joga sokkal szélesebb ezután. A törvényjavaslat kodifikálja 9. §-ában azt a rendelkezést, hogy ezután a magyar királyi posta és minden hazai közlekedési vállalat azonos dijakért köteles a sajtótermékeket szállitani. (Helyeslés jobbfelől.) Ezzel azután a lehetősége is elenyészik annak, hogy a kormány bármilyen ingerencziát gyakoroljon a sajtótermékek terjesztésére, elenyészik a lehetősége annak, hogy akár indirekt utón is szabályozza a sajtótermékek jerjesztési jogát. Ami pedig az utczai terjesztést illeti, hát az eddig teljesen ki volt szolgáltatva a kormányok akaratának. Ezután, t. ház, a törvényben taxatíve felsorolt okokból tagadható csak meg az utczai terjesztés jogának engedélyezése. Végül, t. képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy arról a paragrafusról szóljak néhány szót, amelyet a javaslat támadói ugy álli-