Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

122 4/8. országos ülés 1913 november 24-én, hétfőn. törvényjavaslat 1. §-a között. A törvényjavaslat- ' nak 1. §-a nagyon szép elvi deklarécziót foglal magában ; azonban csak az első szakasza, mert a törvényjavaslatnak többi 63 szakasza a magas grófjaival, spanyol csizmáival, lakatjaival, sülyesztőivel és egyéb csalafintaságaival mindent leront abból, amit az 1. § deklarál. És a t. igazságügyminister ur nem dicsekedhetik azzal, hogy kitalálta ezt a módszerét a törvényjavaslatok indokolásának, hogy a franczia forradalom eszméit idézi és a franczia forradalom leszármazottjának mondja javaslatát. Ismerjük már ezt a metódust. A mai korban már modern eszközökkel dolgozik mindenki és modern eszközökkel dolgoznak a ministerek is. Senki sem áll fel és nem mondja senki, semmiféle minister, hogy kérem, én most itt vagyok, eljöttem azért, hogy kissé megnyirbáljam a szabadságjogokat, hogy kissé elnyomjam a féktelen sajtót. Nem, ily hangon nem beszél semmiféle minister, és az igazságiigyminister ur sem. Mindenki a szabadság köpenyegében, a szabadság mezében jelenik meg, mindenki a szabadságot akarja megvédeni, a szabadságot akarja biztositani és bizonyos rendszabályokat csak azért léptet életbe, mert vannak visszaélések és ezeket a visszaéléseket mégis el kell nyomni, ki kell küszöbölni. Igen, tisztelt képviselőház, a t. igazságügyminister ur többször jól bevált minták után dolgozva, szintén a szabadság nevében jön ide és a szabadság nevében nyomja el a szabadság intézményeit. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) \ Felemlíti, amint azt november 15-iki beszédében tette, hogy ez mégis csak borzasztó és ő nem hajlandó eltűrni, hogy a villamosvasúton 14 éves fiatal leány kezébe pornografikus iratokat adjanak ; nem hajlandó eltűrni, hogy a bankokhoz menjenek zsarolni, ahol még Íróasztal sincs és már jelentkezik a revolverzsurnaliszta ; nem hajlandó tűrni, amint azt felolvasta, hogy egy nemzetiségi kerületben lázitó választási plakátokat, förmedvényeket ragaszthassanak ki. Ily visszaélések kétségtelenül előfordulnak, vagy előfordulhatnak. Tényleg megtörténhetik a nagy szerencsétlenség, hogy egy fiatal leány kezébe a villamosvasúton, vagy másutt, pornografikus irat kerül. Megtörténhetik, hogy választások alkalmával egyik vagy másik jelölt, lehet nemzetiségi, lehet magyar jelölt is, vagy ha nem a jelölt, de a környezete visszaél a helyzettel és oly plakátokat és hirdetéseket tesz közzé, amelyek a törvénybe ütköznek. De ily példákkal beigazolni és bebizonyítani azt, hogy az egész nagy alkotmányjogi garanczia, amely a magyar alkotmányos szabadság egyik oszlopa, megrendszabályozasra szorul, mégsem lehet. E házban a t. minister ur egyetlen embert sem talál, akinek kifogása van a törvénynek például azon rendelkezése ellen, amely a pornografikus iratok üldözését az esküdtszék hatásköréből kiveszi és a rendes bírósághoz utalja. (Ugy van f a bal- és a szélsőbaloldalon.) A pornografikus iratok, a pornográfia terén elkövetett büntetendő cselekmények üldözésének szükségétmás országokban is belátták, például Francziaországban, ahol 3—4 év óta vagy három ily javaslat készült. Amikor az első hatálytalannak bizonyult, megcsinálták a másodikat és amikor az is hatálytalannak bizonyult, megcsinálták a harmadikat. De Francziaországban az ily kivételes rendszabályok szüksége okából senkinek sem jutott eszébe az egyetemes, általános sajtószabadságot a pornográfia korlátozása kedvéért megrendszabályozni és a pornográfia mintáját ráhúzni az egész sajtóra. Ez a különbség. Es épen azért, amikor ily példákkal áll elő a minister ur, teljesen hibás nyomokat követ. Mert nekünk mindazon visszaélések kiküszöbölése és mindazok szabályozása ellen, amiket példákul hozott fel a minister ur, semmiféle kifogásunk nincs. Nekünk csak az ellen van kifogásunk, hogy ily czimen és ily ürügy alatt az alkotmány legerősebb biztositékát, a sajtószabadságot méltóztatik megnyirbálni. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak megengedni, hogy ezek után a t. minister ur beszédének azon részével foglalkozzam, amelyben bizonyos elégtételt adott az ügyvédek testületének és megállapította azt, hogy igazságtalan az a támadás, amely ellene ezen a czimen intéztetett, mert nemcsak, hogy respektálja az ügyvédek testületének véleményét, hanem ott, ahol lehetett, e véleményhez tartotta is magát és e vélemény alapján csinálta meg a maga javaslatát. Ennek igazolására az igazságügyminister ur felolvasta a budapesti ügyvédi kamara 1907. évi felterjesztésének ama részeit, amelyek teljesen kvadrálnak bizonyos intézkedések tekintetében az uj sajtóreform egyes intézkedéseivel. Bocsánatot kérek, bátor vagyok megemlíteni, hogy e kérdésben ugy tesz az igazságügyminister, mint Bodóné, amikor a bor árát kérték tőle. Nem arról van szó és nem azért tettek a t. igazságügyminister urnak szemrehányást, hogy az 1907. évi felterjesztést nem méltóztatott respektálni. Erről senki sem beszélt. Az igazságügyminister ur javaslata, amely most tárgyalás alatt áll, 1913. októberében látott napvilágot. Ezen 1913. októberi javaslat tárgyában nem méltóztatott az ügyvédi kamarákat megkérdezni. Ennek ellenére 1913. évi november elején, épen a kapuzárás előtt, a budapesti ügyvédi kamara mégis megadta a maga véleményét. A szemrehányás tehát az, hogy ezen 1913. évi javaslathoz nem kérte ki az ügyvédi kamaráknak és egyéb jogászi testületeknek véleményét. Azonban még abban a tekintetben is, hogy az 1907. évi felterjesztést figyelembe vette, ugy áll a dolog, hogy megcsinálta az igazságügyministerium a maga javaslatát és amikor kész volt a javaslat, akkor kereste hozzá az indokokat és igy valahonnan az irattárból kikeresték az 1907. évi felterjesztést és