Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

&S. országos ülés 1913 ugy találták, hogy ebben sok olyan dolog van, ami benne van a javaslatban is. A ministei ur azonban elmulasztotta elmondani azokat, amik nincsenek benne, amikkel szemben állást foglalt a kamara, elmulasztotta elmondani azokat a kivánalmakat, amelyeket nemcsak hogy mellőzni méltóztatott, hanem amelyekkel szemben épen ellenkező álláspontra méltóztatott helyezkedni. Bátor leszek ezekre rámutatni. Az ügyvédi kamara, jobban mondva: a kevés tagból álló kamarai választmány — mert hisz a kamara alatt a közgyűlést értjük — 1907-ben két felterjesztést intézett az igazságügyministeriumhoz. Az első felterjesztésében e sajtójogi kérdésekre vonatkozólag a következőket mondotta (olvassa) : »Az előzetes vizsgálat czenzurarendszere és a sajtószabadság épen abban különböznek egymástól, hogy az előbbi a rendőri preventív módon való beavatkozást, a sajtószabadság pedig a megtorlást állítja oda a jogrend őréül. Az 1848. évi XVIII. tör vény czikkben oly félreérthetetlenül megállapított sajtószabadság lényegének megrontására vezet minden olyan törvénymagyarázat, hatósági vagy bírósági intézkedés, amely policziálís megelőző beavatkozást foglal magában, még akkor is, ha azt a királyi ügyész indítványára birói közeg viszi kerésztül.<< Amikor tehát az ügyvédi kamara választmányának felterjesztése ily módon nyilatkozik és mindenféle prevenczióval szembehelyezkedik, akkor a sajtóeljárás példájára való hivatkozás czéljából a t. minister ur a budapesti ügyvédi kamarát vagy ennek választmányát ebben a perben maga mellé erkölcsi tanúnak meg nem idézheti. Azonban az igazságügyminister ur nem ezen első felterjesztésre hivatkozik november 15-iki beszédében, hanem a második felterjesztésre, amelyet az ügyvédi kamara választmánya akkor küldött be az igazságügyministeriumba, amikor Günther akkori igazságügyminister a sajtóankétot tartotta és amikor a kamarától a hozzá intézett kérdésekre válaszokat kért. Minthogy tehát az igazságügyminister ur idézett az ügyvédi kamara választmányának felterjesztéséből és ezen idézetekkel iparkodott beigazolni azt, hogy az ügyvédi kamara választmányának álláspontja teljesen hasonló volt ezen javaslat álláspontjához, bátor leszek felolvasni ezen felterjesztésnek azon részeit, amelyek ezen javaslattal homlokegyenest ellentétben állnak. Baiogh Jenő igazságügyminister: Nem minister a kamara, hogy az határozza meg. (Nagy zaj bal felől.) Sümegi VÜmos : A kamara nem rakezionárius ! (Zaj.) Elnök: Kérem Sümegi képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólásokkal zavarni a szónokot. (Zaj.) Pető Sándor : Az igaz, hogy a kamara nem minister és én nem is tenném felelőssé az igazságügyminister urat azért, hogy nem a kamara szája november 2k-én, hétfőn. 123 ize szerint csinálta meg a javaslatot, de amikor az igazságügyminister ur a maga törvényjavaslatának támogatására erkölcsi tanúnak idézi ide be a budapesti ügyvédi kamarát és amikor a budapesti ügyvédi kamara 1907. évi felterjesztésével akarja igazolni, hogy nem a javaslat támadóinak, hanem neki, aki ezt a javaslatot idehozta, van igaza, akkor, bocsánatot kérek, igenis idetartozik ez a kérdés, és ha én beigazolom azt, hogy a felterjesztés leglényegesebb pontjaival ez a javaslat ellentétben áll, — amint be fogom igazolni — akkor ezt a bizonyítékát és ezt az erkölcsi tanúskodást, amelyre a november 15-iki beszédben hivatkozni méltóztatott, mindenesetre elvesztette. Balogh Jenő igazságügyminister: Majd felelek. Pető Sándor: A kamara ezen 1907. évi felterjesztésében — szórói-szóra idézek —akövetkezőket találjuk (olvassa) : »A sajtótermékek hatályosabb ellenőrzésének sem szükségét, sem igaz okát nem látjuk álláspontunk lévén, hogy aprevencziónakegyetlen nyílt vagyelbujtatottmódjasemférösszeasajtószabadság egyik legfontosabb sarkalatos elvével, a közzététel és terjesztés szabadságaval«. Ugyebár, igen t. igazságügyminister ur, ezt nem méltóztatik elfogadni, mert hiszen a prevenczióval léptennyomon találkozunk a javaslatban ? Azután azt mondja a felterjesztés (olvassa) : »A lapbiztositék eltörlését is követelj ük.« Hát olyan szépen követi az igazságügyminister ur a kamara javaslatát, tanácsát és véleményét, amidőn azt kívánta, hogy a lapbiztositék eltöröltessék, hogy ennek folytán két és félszeresre emelte fel a lapok kauezióját. (Zaj bal felől.) Azt mondja továbbá a kamarai felterjesztés. (Olvassa) : »A felbujtó felelősségét csak a magánérdekű vádakra akarjuk szorítani, itt is a büntető törvénykönyv által adott korlátok között.« Felemlíti például a kamara és excessus mandati-t Ezt sem követte az igazságügyminister ur, mert kivétel nélkül minden, sajtó utján elkövetett cselekménynél, tehát a politikai deliktumoknál, a közvád alapján üldözendő deliktumoknál is, — amint később bátor leszek kimutatni — igenis, üldözi a felbujtót. Az előttem szóló képviselő ur nagyon kidicsérte a kártérítési rendelkezéseket. A kamara 1907. évi felterjesztése a következőket mondja a sajtó vétség által okozott károkra (Olvassa): »Az általános polgári törvénykönyv a kártevő cselekmények meghatározása által sokkal helyesebben megoldja a niagánj ogilag is felette rendezetlen kérdést, mint az ilyen betoldás tehetné.« A kamara arra tanította ki az igazságügyministeriumot, hogy mikor a magánjogi élet és a kereskedelmi jog terén a kártérítés kérdése törvényileg szabályozva nincs, akkor nem szabad ezt a kérdést kihasítva megoldani, hanem meg kellene várni az általános polgári törvénykönyvben a kártérítés kérdésének rendezését. A t. igazságügyminister ur azonban prófétája akart lenni ön16* t