Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-478

478. országos ülés 1913 november 2í-én, hétfőn. 121 van ! balfelől.) és a sajtó mindig és minden országban akkor volt szabad, amikor és ahol egyéb politikai szabadság is virágzott, (Igaz ! ügy van ! balfelől.) viszont a sajtót mindenkor megrendszabályozták és a sajtószabadságot mindig és mindenütt elnyomták akkor, amikor és ahol a politikai reakczió került felül. (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Aki tehát ezen téma tárgyalásánál igazolni akarja azt, hogy a mai politikai rendszer és ezen sajtóreform között szoros összefüggés van, az csak jogot és kötelezettséget teljesít, (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert, sajnos, t. ház, ezen törvény tárgyalásánál csakugyan nem lehet más következtetésre' jutni, mint arra, hogy most nálunk is el akarják nyomni a sajtót és korlátozni akarják a sajtó szabadságát azért, mert általánosságban felülkerekedett a politikai reakczió, s mert ennek egyik következménye a sajtó megrendszabályozása. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Ugy van! Tiszta reakczió! Pető Sándor: Követem a javaslat pártolóinak felszólalását abban az irányban, hogy alkalmazkodva a tanácskozás rendjéhez, lehető rövidséggel mégis foglalkozni kívánok mindazon kérdésekkel, amelyek összefüggésben vannak a sajtóreformmal. (Halljuk! Halljuk I balfelől.) Hisz az előadó ur is jónak látta beszédében nemcsak a sajtójog reformját érintő és azzal szoros összefüggésben levő kérdésekről beszélni, hanem onnan, arról a. diszes helyről, igen forradalmi hangulatban — amint ezt már egy előttem szólott képviselőtársam is megjegyezte — megostromolta a kajDÍtalizmust is. Kenedi Géza t. képviselőtársam pedig — és azt hiszem, nem nagyon csodáltuk ezt a merész lépését, — arra használta fel a sajtóreform tárgyalását, hogy egy igen lelkes és dicsőítő beszédet mondjon az igen t. ministerelnökről, gróf Tisza Istvánról. Azt mondta beszédében, hogy hasonlítani akar ő is a ministerelnökhöz, mert a jövő fogja igazolni a ministerelnök alkotásainak nagyságát (ügy van! jobbfelől) és akkor ő, Kenedi Géza t. képviselőtársain is, mint aki a ministerelnök politikai családjához tartozik, részese lesz a jövő dicsőségének. (Igaz! Ugy van ! jobbfelől.) Szóval, t. képviselőtársam nem elégszik meg a politikai pártállásával járó jelenlegi dicsőséggel és politikai előnyökkel, hanem lefoglalja magának és politikai pártvezérének egyúttal a jövő minden dicsőségét is. T. ház ! Amikor a szomorú alkalom az embert a temetőbe viszi, én mindig kissé furcsának és különösnek találom azt, ha látom, hogy az emberek kiszemelik maguknak a temetőben a legszebb helyet, elkészíttetik ott kriptájukat, gyönyörűen parkiroztatják annak környékét, szóval, mindent elkövetnek a maguk részéről arra, hogy biztosítsák haláluk utánra is a kellemes és kényelmes, jól berendezett pihenőt, családjuk és a maguk számára. Kenedi Géza t. képviselőtársam is ilyen módon KÉPYIJ, NAPLÓ. 1910 1915. XX.. KÖTET. cselekedett: a jövőt is biztosította magának, mint a ministerelnök ur politikai családjához tartozó képviselőnek, s előre lefoglalta magának azt a szép helyet, ahol a történelem messze időszakában is még pihenni fog, lefoglalt a ministerelnök ur és önmaga részére egy helyet a Pantheonban. S miután ezen javaslat tárgyalása során forradalmi a hangulat, mert hiszen az előadó ur és Kenedi Géza t. képviselőtársam is a kapitalizmust ostromolta meg, a minister ur pedig a franczia forradalom egyenes leszármazottjának tüntette fel magát az ő javaslatával: eszembe jut a történelem ezen előzetes lefoglalásánál az a kép, amikor egy őse az igen t. minister urnak, Danton (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) a franczia forradalom elfajulása közepett bíróság elé állíttatván, szokásos módon az ő személyi viszonyai felől kihallgattatott és ekkor azt mondta : »Nevem Danton ; nemsokára a semmiségbe költözöm, de nevem élni fog a történelem Pantheonjában.« Ha az a Danton, aki megcsinálta a franczia respublikát, aki a világot megváltó nagy emberiességi eszméket diadalra vitte a franczia forradalomban, ezen a hangon beszélt, ez imponál. De, bocsánatot kérek, talán egy kissé merész dolog, ha ezt a példát követi Kenedi Géza t. képviselőtársam és a ministerelnök ur részére, meg politikai családja részére, tehát önmaga részére is már előre lefoglalja a helyet magának a történelem Pantheonjában. Gr. Pongrácz János: De nem a kellemes pihenést! Pető Sándor: Mert az egyik megcsinálta a franczia forradalmat és azokat az intézményeket, amelyek az emberiséget és a gondolat szabadságát is felszabaditották; a másiknak legértékesebb müve, legalább ezideig, csak az, hogy próbálja visszacsinálni azokat az intézményeket és azokat az eszméket, amelyeket a franczia forradalomnak köszönhetünk. (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) Es ha t. képviselőtársam még ugy mondta volna ezt a dolgot, ahogy Danton mondta, — természetesen politikailag értve ezt — hogy : nemsokára a semmiségbe költözöm, akkor még ezt az álláspontot és mondást valamiképen akczeptálni lehetne. De amikor a semmiségbe való költözésről abszolúte nem, hanem csak a Pantheonról beszél, akkor azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy egy kissé túlságos nagy az önérzet és az önbizalom t. képviselőtársamban. ( Ellenmonäások jobbfelől.) Ugyanezen tónushoz illik az igazságügyminister ur beszédjének azon része, amelyben azt mondja, hogy a napirendben levő javaslat ugyanazon az elvi alapon áll, mint az emberi jogokat deklaráló franczia forradalmi nyilatkozat. Az igazságügyminister ur november 15-én tette ezt a büszke kijelentést, amellyel közeli rokonságot állapított meg önmaga és a franczia forradalom eszméi között. Igaz, hogy van valami közelség, valami rokonság a franczia forradalmi nyilatkozat és ezen 16