Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-477

Ú7. országos ütés 1913 november Í5-én, szombaton. 111 az az archimedesi pont, azonban mit látunk % Azt látjuk, Hogy azalatt a néhány esztendő alatt ennek a sziklaszilárd talapzatnak a legértékesebb, legidőtállóbb alkatelemeit: a törvényt, a jogot és a tisztességet szedték ki belőle (Igaz ! Ugy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) és hogy ezt a talapzatot egy ingovány felé viszik, amely ingovány nemcsak magát a talapzatot fenyegeti elnyeléssel, hanem mindazokat, akik ezen a talapzaton állanak. (Igaz ! Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a javaslat csemetéje annak a rendszernek, amely, midőn az ország uralmát kezébe vette, azt hirdette, hogy első és legfőbb kötelessége az lesz, hogy a nemzet és királya között helyreállítsa az összhangot és a békét . . . Egy hang (jóbbfélől) : Ez megvan ! Springer Ferencz: . . . s amely ezt az igéretét, ezt a feladatát akként oldotta meg, hogy a maga munkájával, a maga működésével az ország szangvinikus elemeit köztársasági pártba terelte és eredményezte azt, hogy az én választásom alkalmával, mely most a közel múltban volt, egy szerzett köztársasági párt működött, egy köztársasági jelölt vette fel a harczot és eredményezte még a királysértési törvényt is, hogy az összhang annál bensőbb, annál szerencsésebb legyen. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Ez a sajtójavaslat egyik korcshajtása annak a rendszernek, mely midőn átvette az uralmat, nagyon bölcsen rá tudott mutatni arra, hogy a koalicziónak katonai téren nem sikerült eredményeket elérni, de megígérték, hogy a kilenezes bizottság által megállapított programmot a legrövidebb idő alatt keresztülhajtják. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) Elnök : A t. képviselő ur, azt hiszem, méltóztatik látni, hogy én türelemmel hallgatom a képviselő ur beszédét és a tárgyhoz egyáltalában nem tartozó politikai fejtegetéseit. (Igaz I Ugy van! jobb felől. Ellenmondás bal felöl.) Engedje meg, hogy arra figyelmeztessem, hogy méltóztassék a napirenden lévő tárgyhoz szólni. (Nagy zaj a baloldalon.) Csendet kérek képviselő urak! Springer Ferencz: T. képviselőház! Már voltam bátor utalni arra, hogy ennek a kérdésnek politikai oldalai és hatásai is vannak. Ezt a kérdést az általános politikai helyzet érintése és szembeállítása nélkül nem lehet tárgyalni. (Igaz 1 Ugy van ! balfelől.) Nagyon kérem a mélyen t. képviselőházat, hogy méltóztassék azzal a türelemmel és objektivitással birni, mely szükséges ahhoz, hogy egy tárgyilagos beszédet meghallgassanak. Én nem tértem le semmi más térre, nem bántottam és nem sértettem, (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) előadásom ugyanabban a keretben mozog, amelyet magamnak felállítottam és ennek következtében csakugyan zavarban volnék, ha szólásszabadságomban ma megsértenének és nem tudnám akkor igazán megérteni a ministerelnök urnak azt a felhívását, hogy jöjjünk be tárgyalni, de a tárgyalásaink keretéből zárjunk ki mindent, ami az uraknak nem kedves és kellemes. (Igaz ! Ugy van ! cl baloldalon.) Elvégre, t. képviselőház, mi politikusok vagyunk, harczot vivunk egymással, még pedig eszmékért és törekvésekért. Ha mi egymással szemben nem mondhatjuk meg az igazságot itt, ahol annak tulaj donképeni és egyedüli helye van, akkor kérdem, hova vigyük ki a harczot, hol folytassuk le a harczot, melynek tisztázódnia kell a nemzet előtt ? Itt nem engednek nap-nap után kérdéseket szóvátenni, melyek iránt pedig a nemzet mondhatom igazán nagy érdeklődéssel van és megoldásukat lesi-várja. Kijelentem tehát, hogy szigorúan maradok abban a keretben, melyben mozogtam, hiszen minden mondatomban és szavamban utaltam arra, hogy a javaslatot összefüggésbe hozom azzal, ami történt s hogy ez a javaslat következménye a pontikai helyzetnek. Hogy folytassam, t. képviselőház, ez a javaslat tényleg munkája annak a politikai rendszernek, mely általános választói jogot igért mély demokratikus alapon, s ezzel szemben méltóztatnak tudni, íiogy olyan választói törvénye létesített, melylyel szemben áll ma is az ország közvéleménye. Ez a javaslat szüleménye annak a politikai rendszernek, amely az országnak gazdasági erőt, gazdasági fejlődést, prosperálást igért és amely rendszer mellett ez az ország oly sanyarú, oly szerencsétlen helyzetben van, aminőben talán sohasem volt. Mert eltekintve azoktól az elemi csapásoktól, amelyek ezt az országot állandóan felkeresik, az ipar, a kereskedelem pang, az exisztencziáknak százai kerülnek csődbe, soha annyi munkanélküli nem volt, mint ma (Ugy van ! a baloldalon.) és a gazdasági helyzetet mi sem illusztrálja jobban mint az, hogy járadékaink soha olyan alacsonyan nem állottak, mint most. . . Elnök : Kénytelen vagyok a képviselő urat ismét félbeszakitani. Itt nem arról van szó, hogy a képviselő ur milyen kereteket állított fel beszédére nézve, hanem arról van szó, hogy a házszabályok milyen keretekben engedik meg a tanácskozást. (Igaz! Ugy van l jobbfelől.) Én a házszabályokat rigorózusan és pártatlanul tartozom és így is fogom kezelni. Ismételten kérem tehát a képviselő urat, méltóztassék a tárgynál maradni, mert ellenkező esetben kénytelen volnék jogomnál és kötelességemnél fogva a szót tőle megvonni. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon.) Bakonyi Samu: Ez is helyes ? És nagyon okos ? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Springer Ferencz: Én a javaslattal részletesen és behatóan foglalkoztam és most érkezném ahhoz, hogy a magam konzekvencziáit levonjam, a konzekvencziák levonását pedig nem méltóztatnak megengedni. Pető Sándor : Az elnök ur nagyon türelmetlen. Springer Ferencz: Nekem abból, amiket előadok, valami konklúzióra kell jutnom. Ez vagy az, hogy elfogadom a javaslatot, vagy pedig az, hogy nem fogadom el. Én iparkodom lehetőleg röviden végezni a kérdéssel és azt hiszem, annyi méltányos-