Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-477

106 477. országos ülés 1913 november 15-én, szombaton. rendelkezések olyan drákóiak, amelyek egyetlen sajtótörvényben sem foglaltatnak. Eltekintve attól, hogy egészen uj, eddig nem létezett bűncselekményeket statuál, olyan bűncselekményeket, amelyeket más törvények egyszerűen kihágásoknak minősítenek, vétségnek minősit és a legsúlyosabb büntetésekkel sújtja. És itt engedje meg a t. ház, hogy összehasonlítást tegyek röviden ezen javaslat és az osztrák törvény rendelkezései között. (Halljuk ! Halljuk ! balfelől.) Pl. azt mondja a 24, §. 3. pontja (olvassa) : »Az, aki bűntető Ítélettel sújtott, vagy előzetesen lefoglalt, vagy a nyomda, vagy más többszörösitő vállalat tulajdonosának nevével vagy a nyomtatás vagy más többszörösités helyének megjelölésével el nem látott, vagy a 10. §. 3. bekezdése szerint a terjesztésből kitiltott sajtóterméket, e körülményt ismerve, bármiként terjeszt.* Ezt a mi javaslatunk a 25. §. szerint bünteti, egy hónapig terjedhető fogházzal és 100 koronától 1000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel. Ezzel szemben az osztrák sajtótörvény ugyanezt a cselekményt tisztán 100 koronától 1000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja. Pető Sándor : Ez a szabadságszeretet! (Zaj jobbfelől.) Springer Ferencz: Ugyanez áll a 24. §. 4. pontjában megállapított bűncselekményre is. (Olvassa) : »Az, aki időszaki lapot a 16. §-ban körülírt bejelentésnek tudomásul vétele előfct indit, vagy a kiadótól vagy a szerkesztőtől megkívánt személyes feltételek megszűnése után a lapot a 16. §-ban körülirt bejelentés elmulasztásával vagy tudatosan a törvénynek megfelelő más kiadó közbenjötte vagy más szerkesztő alkalmazása nélkül adja ki«. Az osztrák sajtótörvény ezt a deliktumot 100 koronától 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel bünteti, a mi javaslatunk pedig egy hónapig terjedhető fogházzal és ugyancsak 100 koronától 1000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja. ^ Pető Sándor : És emellett Ausztria rendőrállam ! (Zaj jobbfelől.) Elnök: Kérem Pető képviselő urat, tartózkodjék a közbeszólásoktól. Amennyiben a képviselő ur a sajtójavaslathoz szólni kíván, szíveskedjék annak rendje és módja szerint feliratkozni, de közbeszólásokkal ne zavarja a szónokot. (Elénk helyeslés jobbfelől. Zaj a haloldalon.) Springer Ferencz: Ugyanilyen lénj^eges eltérések vannak még a 27. és 29. §-nál is s amíg az osztrák törvény az e paragrafusokban foglalt esetekben aránylag kis összegű pénzbüntetéseket állapit meg, addig a mi javaslatunk ezekben az esetekben is mindenütt a 600 korona minimumot állapítja meg, mint büntetési tételt. Ugyanezekben az esetekben a francziák egy pár frankot, az olaszok pedig néhány lirát állapítanak meg büntetés gyanánt. T. képviselőház! Engem a hangzatos szavak nem ingattak meg véleményemben és meggyőződésemben. Én ebből a javaslatból azt, amit a t. igazságügyminister ur Id akar olvasni, kiolvasni nem tudom. Én ebben a javaslatban a mi sajtószabadságunk garancziáit egyáltalán nem tudom felfedezni, sőt ha előveszem a 48-as törvényt és annak csak a bevezető részét összehasonlítom ennek a javaslatnak kezdősoraival, már akkor is mélységes különbséget látok a két javaslat tendencziája között. (Igaz! Ugy van! balfelől.) A 48-as törvény azzal a bevezetéssel kezdődik (olvassa) : »Az előző vizsgálat eltöröltetvén örökre s a sajtószabadság visszaállíttatván, ennek biztositékául ideiglenesen rendeltetik.« Ennek a bevezetésnek lényeges részei vannak. Lényeges az első rész, amely azt mondja, hogy az előző vizsgálat örökre eltöröltetik és lényeges az, hogy a sajtószabadság visszaállíttatván, azok a rendelkezések, amelyek ebben a törvényben foglaltatnak, biztositékául szolgálnak a sajtószabadságnak. Ami az előző vizsgálat eltörlését illeti és a törvény ezt szankczionálja és törvénybe foglalja, ennek, t. ház, az az értelme és jelentősége, hogy 1848 előtt nekünk sajtótörvényünk tulajdonképen nem volt és a rendőri hatóság tartotta kezében a sajtóügy szervezését és rendezését és a rendőrhatóság volt az, amely az előző vizsgálatot elrendelte. Itt tehát azzal a jelenséggel állunk szemben, t. ház, hogy amig az 1848-iki törvényhozás egyszersmindekorra eltörölte a rendőri hatóságoknak intézkedéseit és tényeit, addig viszont ez a javaslat a rendőri hatóságoknak eddigi rendelkezéseit törvénybe iktatja. Vázsonyi Vilmos: Mi van a plakáttal? (Zaj. Elnök csenget.) Springer Ferencz: Addig, amíg a 48-iki törvény azt mondja, hogy örökre eltörli a czenzurát. addig ennek a javaslatnak 12. §-a ezt a czenzurát egészen észrevétlenül, csendesen beiktatja a törvénybe. (Igaz! Ugy van ! balfelől.) A 48-as törvény a maga rendelkezéseit, amelyeket szükségesnek látott, részletesen felvenni, a sajtószabadság biztositékául vette be a törvénybe, ellenben ez a javaslat a sajtó korlátozásának, szabad működése akadályozásának biztosítékait rakja le. (Igaz! ügy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem kevésbbé érdekes az első szakasz fogalmazásánál mutatkozó különbség is. A 48-as törvény első paragrafusa azt mondja (olvassa) : »Gondolatait sajtó utján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti.« A javaslat azt mondja (Olvassa) : »Sajtó utján mindenki szabadon közölheti és terjesztheti gondolatait.« Eltekintve már most attól, hogy vájjon ez a szövegezés ugy, ahogy van, szerencsésebb-e, mint volt a 48-as törvénynek szövegezése, itt egy lényeges dologra vagyok bátor rámutatni. A 48-as törvény azttoiondja, hogy gondolatait mindenki szabadon közölheti és — újból fentartja ezt a kifejezést — szabadon terjesztheti. A 48-as törvényhozás tehát, amint méltóztatik látni, súlyt