Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.
Ülésnapok - 1910-477
477. országos ülés 1913 m helyezett erre a szóra, hogy »szabadon«, nemcsak a közlésnél, hanem súlyt helyezett arra, hogy az a terjesztésnél is külön kitétessék, (Igaz ! Ugy van I balfelöl.) hogy valahogyan itt fogalomzavar ne támadjon. Ez a javaslat a »szabadon<< szót már csak a »közölheti« szónál tartalmazza, ellenben a »terjesztheti« szónál már bölcsen elhallgatja. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) És ha keressük ennek az okát, nagyon könnyű reá jönni, mert ott találjuk ezt a kijelentést megismételve a 9. §-ban, ahol az van mondva, hogy sajtóterméket mindenki, szabadon terjeszthet. Ott megvan a szabadság, hanem van ennek egy bibije, az, hogy a >>szabadon<< szó előtt ott van : »a törvény korlátai között*. (Helyeslés jobbjelől.) Ott van tehát már az a fentartás, amely lehetővé teszi ennek a szabad terjesztésnek megakadályozását, lehetővé teszi annak az elvnek, annak az ideának a megsemmisülését és kijátszását. Azok a törvényes korlátok, ugy érzem én, olyanok, mint a Máv.-nak a zuglói sorompói, aki azok közé belekerül, az elveszett. AM ezen törvények korlátai között akarja majd szabadon terjeszteni gondolatait, az nagy csalódásban részesül, mert az a gondolat, mely ezen törvény korlátai között született, az egy kadaver. Hasonlókép vagyunk a javaslatnak többi szakaszaival is. A 9. §. mintegy biztosítékul beiktatja azt, hogy a m. kir. posta és az összes hazai közforgalmú vasutak s hajózási vállalatok minden olyan sajtóterméket, melynek terjesztése a 10. §. szerint eltiltva nincs, azonos dijakért szállítani kötelesek. Ebben megint egy nagy hiatust, nagy ürt látok, amelyik ugyancsak alkalmas eszköz lesz arra, hogy azt az elvet, melyet itt látszólag meg akartak valósítani, kijátszsza. Nincs benne ebben a szakaszban az, hogy nemcsak azonos dijak mellett tartoznak szállítani, hanem viszont kedvezmények se adassanak senkinek és ha ilyen kedvezmények bárkinek adatnak, azok mindenkire kiterjesztessenek. A másik, ami ugyancsak hiányzik a javaslatból, az, hogy nincs benne a kártérítési kötelezettség megállapítása arra az esetre, ha az illető vasutak, hajózási vállalatok stb. törvényes kötelességüket ebben az irányban nem teljesitik, vagy megtagadják. Igaz, hogy erre azt lehet mondani, hogy ez az általános magánjogi elvekből folyó kötelezettség, de ha kodifikálok, egészen természetes, hogy pontos intézkedést, teszek fel abba a törvénybe, mely specziáüsan intézkedik ilyen dologról. Itt van a 10. §. Igaz, hogy ugy ezzel, mint az egész javaslattal Vázsonyi Vilmos t. képviselőtársam és barátom teljes részletességgel foglalkozott, kimutatta mindazokat a szempontokat, melyek jogfosztást jelentenek és kimutatta mindazokat a tarthatatlan intézkedéseket, melyek bennfoglaltatnak és miután ilyen széles mederben mozgott, alig kerülhetem el, hogy egyik-másik kérdésben, sőt valószínűleg valamennyi kérdésben ismétlésekbe ne bocsátkozzam, azonban, hogy a magam feladatát megoldhassam, hogy rámutatember 15-én, szombaton. 107 hassak tényleg arra, hogy ez a javaslat alkotmányjogi garancziákat semmisít meg és épen ebből a szempontból el nem fogadható, ug3 r szmtén épen ebből a szempontból ebben a súlyos politikai helyzetben nem tárgyalható, szükségesnek látom, hogy magam is rámutassak azokra a kiemelkedőbb sérelmekre, melyek ebben a javaslatban foglaltatnak. A 10. § a magyar szent korona országi inak területén kivül kiadott vagy nyomtatott, vagy ezen a területen kivül egyébként többszörösitett sajtótermékek terjesztéséről beszél és azt mondja, hogy ezeknek terjesztését a ministerium közérdekből eltilthatja. Ez egy oly általános rendelkezés és annyira a közhatóság, a kormány önkényére bizza ennek a kérdésnek kezelését, hogy ezt ilyen szövegezésben, ilyen formában szerintem fentartani lehetetlen, ennek csak az a garanczia felel meg, hogy a bíróság állapítsa meg azt, hogy valamely lap ismételten állandóan veszélyeztet bizonyos érdekeket s hogy ezeknek az érdekeknek védése teszi szükségessé az eljárást. Emellett ezt még külön időhöz is kellene kötni. A 11. és a következő szakaszok az utczai terjesztésről rendelkeznek és csodálatos dolog, hogy akkor, amikor a 9. §. azt mondja, hogy a sajtótermékeket szabadon lehet terjeszteni, a 11. §. ezt a szabadságot akképen értelmezi, hogy ehhez még hatósági engedélyre van szükség . . . Bródy Ernő '. Ez czenzura ! Springer Ferencz: ... és pedig minden sajtótermékre, tehát az időszaki sajtóra vonatkozólag is. Én a sajtószabadságot, a szabad terjesztést nem igy képzelem el. Egyáltalán nem is tudom megérteni azt a jogi felfogást, amely a szabad terjesztéshez előzetes engedélyt kivan. Szerintem abban a pillanatban, amint a javaslat megállapítja az engedély megvonásának feltételeit, az engedély előzetes kiadásáról beszélni sem lehet. Sajtóterméket a dolog természete szerint mindenki szabadon terjeszthet : ez a helyes, ez az elvnek megfelelő felfogás. Ha tehát ez áll, akkor semmiféle jogosultsága sincs annak, hogy törvénybe vétessék bele az, hogy előzetesen engedélyt kell szerezni. Ez határozottan a czenzura jellegével bir, mert amikor a közigazgatás megállapíthatja a sajtóról, hogy mikor vét a közrend és a közerkölcsök ellen, akkor már előzetesen irányt szab a sajtónak, hogy hogyan szabad, hogyan kell irnia. Egy dolgot kivan meg a közérdek és ez az, hogy akik a szabadság jogával visszaélnek, azokkal szemben el kell járni, de birói utón. Ennek jogosultságát elismerem. Ha azonban előzetesen állítjuk fel azt a tételt, hogy a sajtó terjesztéséhez hatósági engedélyre van szükség, ez se nem liberális, se nem igazságos, se nem helyes. Bródy Ernő : Oroszország ! Springer Ferencz: Az a meghatározás, hogy a hatóság megvonhatja a terjesztés jogát, ha a sajtó a közerkölcs és a közrend ellen vét, olyan labilis meghatározás, hogy ebbe a hatóság önkénye 14*
