Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-477

477. országos ülés 1913 november 15-én, szombaton. 105 Vannak dolgok, t. ház, amiket eléggé sokszor hangoztatni nem lehet, nehogy a helyzet képe hamis szinben tűnjön fel. Október 8-ikán, amidőn az alkotmánypárt első izben jelent meg e házban, a párt vezére, gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam kifejtette azokat az okokat, amelyek a pártra nézve lehetetlenné teszik, hogy a tanácskozásokban állandóan és rendesen részt vegyen. Azzal, hogy e javaslathoz hozzászólunk, nem térünk el ettől az állásponttól. Azok az indokok ma is teljes mértékben fennállanak. Gróf Andrássy Gyula kifejtette, hogy házszabálysértés történt, a házszabálynak oly flagráns és súlyos megsértése, amely mind e mai napig reparácziót nem nyert; kifejtette, hogy azért nem vehet itt részt a tárgyalások rendes menetében, mert a házszabályok érvényét mi el nem ismerhetjük, kifejtette, hogy nem vehetünk részt, mert ennek a parlamentenk nincs meg a tanácskozási szabadsága, Elnök (csenget) : Kénytelen vagyok a képviselő urat megszakitani; tiltakoznom kell az elnöki székből az ellen, mintha a parlamentnek tanácskozási szabadsága nem volna meg. (Felkiáltások a baloldalon : Nincs meg!) Bakonyi Samu : Most demonstrálta az eínök ur ! Ezek a megszakitások demonstrálják ! Elnök : Kérem Bakonyi képviselő urat, tartózkodjék a közbeszólásoktól! (Folytonos zaj.) Darvai Fülöp : Szabadon tanácskozik ! Pető Sándor : De elnöki megszakításokkal! Bakonyi Samu : Sohasem volt ez igy szokás ! Zavarba hozni, aki először beszél a házban ! Az elnöki regard megköveteli, hogy ne szalátsa folyton félbe. (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Springer Ferencz: Ez nem jelenti az elvi álláspont elhagyását, hanem jelenti azt, hogy súlyos merényletet követtek el egy alkotmányjogi biztosíték ellen és azért jöttünk ide, hogy tiltakozzunk és felhiyjuk rá a nemzet figyelmét. (Ugy van ! TJgy van! a baloldalon.) Midőn ezek után áttérek magának a javaslatnak tárgyalására, méltóztassanak mindenekelőtt megengedni, hogy körvonalazzam azokat a kereteket, amelyeket magam elé szabtam. Mikor abból indulok ki, hogy e ház rendes tanácskozásaiban részt nem veszek és amikor felszólalásom kiindulópontja az, hogy itt a nemzet birtokállományának csökkentéséről van szó, akkor a kereteket is ennek a kiindulópontnak kell megszabnia, ennek kell megállapítania azt, hogy mit ölelhetünk fel a szőnyegen lévő témából. Én a magam részéről teljesen kimeritettnek látom a feladatot azzal, ha rámutatok a javaslat azon rendelkezéseire, amelyek szerintem a sajtószabadságot békóba verik és megölik. Ha ennek a feladatomnak eleget tettem; akkor tovább a jelen körülmények között nem mehetek, mert én nem lehetek részese ennek a törvényalkotásnak obyan értelemben, mint rendes körülmények között KÉPYH. NAPLÓ, 1910 —1915. XX, KÖTET. lehetnék, mivel én a mai viszonyok között a törvény apaságából szerepet nem vállalok. T. ház, aki a javaslatot kezébe veszi és az indokolás után érdeklődik, ha azt végigolvassa bizonyos pontig, abban az illúzióban ringatja magát, hogy azok, akik ezt a javaslatot csinálták és beterjesztették, tulaj donképen a sajtószabadságnak a leglelkesebb hivei és hogy a jelen esetben, amidőn e javaslatot kezünkbe vesszük és tárgyaljuk, tulaj donképen arról van szó, hogy azt a jogot, amelyet a 48-as törvény már biztosított, továbbfejlesszük, fokozzuk és garancziákkal végjük körül. Hogy ez igy van, méltóztassanak megengedni, hogy egynéhány pontját ennek az indokolásnak felolvassam. (Halljuk ! Halljuk I) Azt mondja az indokolás (olvassa) : »A sajtónak minden művelt állam jogrendszerében kiváltságos jogi helyzete van. A sajtó külön jogi állása az alkotmány integráns része s az emberi alapjogokért vivott százados harczok legértékesebb eredményei közt szerepel, aminek elég bizonyítékát nyújtják Európaszerte az 1830-as és 1848-as évek törvényhozásainak fényes lapjai. Az 1847^/48. évi országgyűlésnek az emberi jogok törvénybe iktatása és biztosítása, a nemzeti fejlődés megalapozása és erőteljes fellendítése tekintetében történelmünk ezredéves folyamán egyáltalán kimagasló alkotásokat köszönünk. E törvényművek egy-egy sora kiváltságokat szüntet meg, a szabadság szolgálatára örök értékű intézményeket létesít. Csak természetes, hogy a sajtójog terén is egészen uj világot teremtett, örök időkre eltörülte a czenzurát. A fokozatos felelősség behozatalával és az esküdtszék létesítésével garancziát állított a közszabadságnak. Továbbá azt mondja (olvassa) : »A nyomtatványok terjesztésének szabadságát törvényeink csak elvben mondják ki, de annak intézményes biztosításáról és a terjesztés szabályozásáról kellően nem gondoskodnak.« Tehát ez a törvény gondoskodik a terjesztés szabadságáról és intézményes biztositékáról. (Derültség bal felől.) Azt mondja tovább (olvassa) : »A sajtóeljárás nem elég gyors. Két vezetőelve van e javaslatnak : hogy a tisztességes és komoly sajtó szabaságát biztosítsa, a sajtó utján elkövetett visszaélések ellen pedig hatályos és gyors védelmet nyújtson.« Hát ilyen és hasonló kijelentéseknek egész tömege foglaltatik ebben az indokolásban. Azonban ha az indokolásról áttérünk magára a javaslatra és elolvassuk e javaslatnak azt az aránylag nem sok szakaszát, akkor egy nagy kiábrándulás elé kerülünk. Akkor ugy érezzük, hogy ebből a javaslatból a gyűlölet lehel ki, a gyűlölet szól ki belőle a sajtó eUen, (Igaz ! ügy van! balfelől.) amely gyűlölet ezen javaslat megalkotóinál sokkal nagyobb volt, mint a szeretet maga a sajtószabadság iránt. (Ugy van ! TJgy van ! balfelől.) Es ha, t. képviselőház, ebben kételkedni méltóztatnak, akkor elég, ha utalok ennek a javaslatnak a büntető rendelkezéseire. Ezek a büntető 14