Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-477

477. országos ülés 1913 november 15-én, szombaton. 95 zárva a házból arra való felhatalmazás nélkül, ki volt zárva a házból abból a czélból, hogy nyilvá­nosan elismert törvényen alapuló házszabályokba ütköző intézkedéseket és határozatokot védjenek meg. Ezért, mert igy tiltattak ki, minden jogi fel­hatalmazás nélkül, olyan határozatok érdekében, amelyekről magunk, maguk az illetők is elismerték, hogy szabályellenesek, azért tartom az igy törvé­nyes meghatalmazás nélkül megcsonkított ház akkori határozatát érvénytelennek.<< Beszédének további folyamán a képviselő ur az őrséggel és a tisztikar helyzetével foglalkozik, ezt, gondolom méltóztatnak elismerni, hogy nem tartozik szoroson a tárgyhoz, s igy én csak magára arra a passzusra kivánok felelni. Az uj házszabályok a ház márczius 13-iki ülésén hozattak, mikor tiz képviselő ur volt ki­zárva és pedig az 1912. évi LXVII. t.-cz. rendel­kezése alapján. (Derültség balfelől.) Azt hiszem tehát, hogy ez elég bázis, mert törvényes bázis alapján voltak kizárva. Meg kell jegyeznem, hogy magánál a házhatározat meghozatalánál meg nem számláltattak a képviselők, akik rászavaztak, de a kizárásra 215 képviselő ur szavazott, tehát csak­nem az egész képviselőház általános többsége, mindenesetre annyi képviselő, amennyi taggal az ellenzék nem rendelkezik, itt tehát kétségtelenül a ház akarata jutott kifejezésre. (Ugy van ! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Személyemre vonatkozólag azután azt mondja a képviselő ur, hogy (olvassa) : »Először is az ellenzéknek nincs itt kellő biztossága, mert a t. elnök, alá azt mondja, hogy a házszabályokat betartja, tagja volt annak az elnökségnek, amely a házszabályokat elismerten megszegte. (Felkiál­tások a baloldalon : Ez igy van I Halljuk ! a jobb­oldalon.) Jól lehet, előzetesen itt a házban ki­jelentette, hogy ragaszkodni fog a hászabályokhoz. Mikor mint alelnököt megválasztották, akkor itt a házban kijelentette, hogy a törvény és a ház­szabályok szabályai szerint fog eljárni. Maga a t. ház akkori elnöke pedig kijelentette, hogy a ház­szabályokatmegsértették, kijelentette ezt anélkül, hogy az alelnökök lemondtak volna. A szolidaritás tehát ennélfogva teljesen megvan. Az, hogy ma is kijelenti, hogy a házszabályokat megfogja tartani az ellenzéknek nem nyújt abszolút védelmet, mert benne van az a fentartás, hogy »am ennyiben lelki­ismerete megengedi« és »amennyiben rendkivüli körülmények az attól való eltérésre nem szoritjáh« ; tehát arra sincs semminemű garancziánk, hogy a jelenlegi elnökség a házszabályokat feltétlenül meg fogja-e tartani. Preszly EieméF : Ugy van ! Egyszer megtart­ják, egyszer nem ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Beöthy Pál: Én igenis nemcsak érzem a szoli­daritást az akkori elnökséggel, amelynek tagja voltam és emelt fővel és büszkén említem ezt meg, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Derültség a balolda­lon.) de nem is fogom ezt a szolidaritást megtagadni sohasem. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Zlinszky István : Máskor is akadhatnak olyan elnökök! Ez a veszély épen. (Zaj a baloldalon.) Gr. Andrássy Gyula; Meg volt támadva az elnök, hát hallgassuk meg. Beöthy Pál: Nekem mindig az volt a nézetem, — és most szó szerint fogom felolvasni akkori ki­jelentésemet — hogy (olvassa) : »az állammá szer­vezett társadalomnak az eddig ismert igazgatási módok között legtökéletesebb kormányzati for­mája az u. n. parlamentáris kormányzat, a parla­mentarizmus. Áll ez mindenütt a világon. De míg a nálunk szerencsésebb helyzetben lévő, homogén államokban időnként esetleg- ez talán politikai czélszerüség kérdése is lehet, melytől való eltérés, sőt talán annak ép ellenkezője, az abszolutizmus mellett is megélhetnek ez államok, amint meg­éltek ismételten, addig ránk nézve a parlamenta­rizmus tiszta fenmaradása egyenesen a nemzeti lét vagy nem lét kérdése. Nálunk minden önkény­uralom, legyen az összpontosítva akár egy személy kezébe, — akár, ami még sokkal veszedelmesebb — a parlamentarizmus látszata alatt a felelőtlen kisebbség egy csoportjában, a czentrifugális erőket hozza mozgásba, a nemzeti erők destrukeziójára vezet, mellyel ideig-óráig felveheti ugyan a harezot a csak némi fölényben levő magyarság, de vég­eredményében kell, hogy az ország romlására — ne adja Isten — talán széthullására vezessen. A magyar nemzet államfentartó ereje nem kvantitatív, de kvalitatív szellemi és erkölcsi tu­lajdonaiban rejlik. E fölényét, e túlsúlyát azonban csakis a parlamenti szervezet szabályszerű funk­czionálása mellett tudja érvényesíteni. Komoly, sőt talán sötét a kép, melyet magam előtt látok, de ép ez az, ami fokozott felelősséget ró a közélet minden tényezőjére és igy e pillanattól fogva reám is épen ezért jelen állásomban lelkiismereti köte­lességem, az Isten által rendelkezésemre bocsátott véges erőm teljes megfeszítésével igyekezni fen­tartani a nemzeti élet legfontosabb szervének, a nemzeti élet fókuszának, a magyar parlamentnek munkaképességét és szabályszerű funkezionálását, biztosítani a szólásszabadságot, de meggáltolni az azzal való visszaélést, lehetővé tenni a tárgyak szabad megvitatását, de egyúttal a ház akaratá­nak kifejezését, a határozathozatalt is tiszteletben tartani és tartatm is minden egyes képviselő jogát, de lehetetlenné tenni az anarchiát.« (Élénk he­lyeslés a jobboldalon és a közéfen.) Ezeket mondottam, amikor elnökké megvá­lasztottak. Azt hiszem, ezekkel a kijelentésekkel ellentétbe nem kerültem, de nem is fogok kerülni sohasem. Az én hazafias meggyőződésem azt mondja nekem, hogy helyes utón járok akkor, amikor a magyar parlamentarizmus működését megakadályozni nem engedem. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A napirend előtti felszólalás vita és határozathozatal tárgyát nem képezhetvén, rá­térünk a napirend tárgyalására. Az igazságügy ­minister ur kivan szólni.

Next

/
Thumbnails
Contents