Képviselőházi napló, 1910. XX. kötet • 1913. november 11–deczember 30.

Ülésnapok - 1910-477

477. országos ülés 1913 november 15-én, szombaton. 95 zárva a házból arra való felhatalmazás nélkül, ki volt zárva a házból abból a czélból, hogy nyilvánosan elismert törvényen alapuló házszabályokba ütköző intézkedéseket és határozatokot védjenek meg. Ezért, mert igy tiltattak ki, minden jogi felhatalmazás nélkül, olyan határozatok érdekében, amelyekről magunk, maguk az illetők is elismerték, hogy szabályellenesek, azért tartom az igy törvényes meghatalmazás nélkül megcsonkított ház akkori határozatát érvénytelennek.<< Beszédének további folyamán a képviselő ur az őrséggel és a tisztikar helyzetével foglalkozik, ezt, gondolom méltóztatnak elismerni, hogy nem tartozik szoroson a tárgyhoz, s igy én csak magára arra a passzusra kivánok felelni. Az uj házszabályok a ház márczius 13-iki ülésén hozattak, mikor tiz képviselő ur volt kizárva és pedig az 1912. évi LXVII. t.-cz. rendelkezése alapján. (Derültség balfelől.) Azt hiszem tehát, hogy ez elég bázis, mert törvényes bázis alapján voltak kizárva. Meg kell jegyeznem, hogy magánál a házhatározat meghozatalánál meg nem számláltattak a képviselők, akik rászavaztak, de a kizárásra 215 képviselő ur szavazott, tehát csaknem az egész képviselőház általános többsége, mindenesetre annyi képviselő, amennyi taggal az ellenzék nem rendelkezik, itt tehát kétségtelenül a ház akarata jutott kifejezésre. (Ugy van ! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Személyemre vonatkozólag azután azt mondja a képviselő ur, hogy (olvassa) : »Először is az ellenzéknek nincs itt kellő biztossága, mert a t. elnök, alá azt mondja, hogy a házszabályokat betartja, tagja volt annak az elnökségnek, amely a házszabályokat elismerten megszegte. (Felkiáltások a baloldalon : Ez igy van I Halljuk ! a jobboldalon.) Jól lehet, előzetesen itt a házban kijelentette, hogy ragaszkodni fog a hászabályokhoz. Mikor mint alelnököt megválasztották, akkor itt a házban kijelentette, hogy a törvény és a házszabályok szabályai szerint fog eljárni. Maga a t. ház akkori elnöke pedig kijelentette, hogy a házszabályokatmegsértették, kijelentette ezt anélkül, hogy az alelnökök lemondtak volna. A szolidaritás tehát ennélfogva teljesen megvan. Az, hogy ma is kijelenti, hogy a házszabályokat megfogja tartani az ellenzéknek nem nyújt abszolút védelmet, mert benne van az a fentartás, hogy »am ennyiben lelkiismerete megengedi« és »amennyiben rendkivüli körülmények az attól való eltérésre nem szoritjáh« ; tehát arra sincs semminemű garancziánk, hogy a jelenlegi elnökség a házszabályokat feltétlenül meg fogja-e tartani. Preszly EieméF : Ugy van ! Egyszer megtartják, egyszer nem ! Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Beöthy Pál: Én igenis nemcsak érzem a szolidaritást az akkori elnökséggel, amelynek tagja voltam és emelt fővel és büszkén említem ezt meg, (Élénk helyeslés a jobboldalon. Derültség a baloldalon.) de nem is fogom ezt a szolidaritást megtagadni sohasem. (Éljenzés a jobboldalon és a középen.) Zlinszky István : Máskor is akadhatnak olyan elnökök! Ez a veszély épen. (Zaj a baloldalon.) Gr. Andrássy Gyula; Meg volt támadva az elnök, hát hallgassuk meg. Beöthy Pál: Nekem mindig az volt a nézetem, — és most szó szerint fogom felolvasni akkori kijelentésemet — hogy (olvassa) : »az állammá szervezett társadalomnak az eddig ismert igazgatási módok között legtökéletesebb kormányzati formája az u. n. parlamentáris kormányzat, a parlamentarizmus. Áll ez mindenütt a világon. De míg a nálunk szerencsésebb helyzetben lévő, homogén államokban időnként esetleg- ez talán politikai czélszerüség kérdése is lehet, melytől való eltérés, sőt talán annak ép ellenkezője, az abszolutizmus mellett is megélhetnek ez államok, amint megéltek ismételten, addig ránk nézve a parlamentarizmus tiszta fenmaradása egyenesen a nemzeti lét vagy nem lét kérdése. Nálunk minden önkényuralom, legyen az összpontosítva akár egy személy kezébe, — akár, ami még sokkal veszedelmesebb — a parlamentarizmus látszata alatt a felelőtlen kisebbség egy csoportjában, a czentrifugális erőket hozza mozgásba, a nemzeti erők destrukeziójára vezet, mellyel ideig-óráig felveheti ugyan a harezot a csak némi fölényben levő magyarság, de végeredményében kell, hogy az ország romlására — ne adja Isten — talán széthullására vezessen. A magyar nemzet államfentartó ereje nem kvantitatív, de kvalitatív szellemi és erkölcsi tulajdonaiban rejlik. E fölényét, e túlsúlyát azonban csakis a parlamenti szervezet szabályszerű funkczionálása mellett tudja érvényesíteni. Komoly, sőt talán sötét a kép, melyet magam előtt látok, de ép ez az, ami fokozott felelősséget ró a közélet minden tényezőjére és igy e pillanattól fogva reám is épen ezért jelen állásomban lelkiismereti kötelességem, az Isten által rendelkezésemre bocsátott véges erőm teljes megfeszítésével igyekezni fentartani a nemzeti élet legfontosabb szervének, a nemzeti élet fókuszának, a magyar parlamentnek munkaképességét és szabályszerű funkezionálását, biztosítani a szólásszabadságot, de meggáltolni az azzal való visszaélést, lehetővé tenni a tárgyak szabad megvitatását, de egyúttal a ház akaratának kifejezését, a határozathozatalt is tiszteletben tartani és tartatm is minden egyes képviselő jogát, de lehetetlenné tenni az anarchiát.« (Élénk helyeslés a jobboldalon és a közéfen.) Ezeket mondottam, amikor elnökké megválasztottak. Azt hiszem, ezekkel a kijelentésekkel ellentétbe nem kerültem, de nem is fogok kerülni sohasem. Az én hazafias meggyőződésem azt mondja nekem, hogy helyes utón járok akkor, amikor a magyar parlamentarizmus működését megakadályozni nem engedem. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A napirend előtti felszólalás vita és határozathozatal tárgyát nem képezhetvén, rátérünk a napirend tárgyalására. Az igazságügy minister ur kivan szólni.