Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-457

86 i57. országos ülés 1913 junius 13-án, pénteken. nek nagy problémái megoldásában a magyar nemzet képviselete, a magyar parlament egészé­nek kellene teljes erejéből kivennie részét. (Igaz ! ügy van ! Helyeslés.) Elismert axióma, t. ház, hogy az állammá szervezett társadalomnak az eddig ismert igaz­gatási módok között legtökéletesebb kormányzati formája, az u. n. parlamentáris kormányzat, a parlamentarizmus. Áll ez mindenütt a világon. De mig a nálunk szerencsésebb helyzetben lévő, homogén államokban időnként esetleg ez talán politikai czélszerüség kérdése is lehet, melytől való eltérés, sőt talán annak ép ellenkezője, az abszo­lutizmus mellett is megélhetnek ez államok, amint megéltek ismételten, addig ránk nézve a parla­mentarizmus tiszta fenmaradása egyenesen a nem­zeti lét vagy nemlét kérdése. (Igaz! ügy van !) Nálunk minden önkényuralom, legyen az összpontosítva akár egy személy kezében, akár — ami még sokkal veszedelmesebb — a parla­mentarizmus látszata alatt a felelőtlen kisebbség egy csoportjában, a czentrifugális erőket hozza mozgásba, a nemzeti erők destrukcziójára vezet, melylyel ideig-óráig felveheti ugyan a harczot a csak némi fölényben levő magyarság, de vég­eredményében kell hogy az ország romlására — — ne adja Isten — talán széthullására vezessen. A magyar nemzet államfentartó ereje nem kvanti­tatív, de kvalitatív szellemi és erkölcsi tulajdonai­ban rejlik. E fölényét, e túlsúlyát azonban csakis a parlamenti szervezet szabályszerű funkczionálása mellett tudja érvényesiteni. Komoly, sőt talán sötét a kép t. képviselőház, melyet magam előtt látok, de ép ez az, ami foko­zott felelősséget ró a közélet minden tényezőjére és igy e pillanattól fogva reám is épen ezért jelen állásomban lelkiismereti kötelességem az Isten által rendelkezésemre bocsátott véges erőm teljes megfeszitésével igyekezni fentartani a nem­zeti élet legfontosabb szervének, a nemzeti élet fókuszának, a magyar parlamentnek munkaképes­ségét és szabályszerű funkczionálását, (Élénk helyeslés és éljenzés.) biztosítani a szólásszabad­ságot, de meggátolni az azzal való visszaélést, (Helyeslés.) lehetővé tenni a tárgyak szabad megvitatását, de egyúttal a ház akaratának ki­fejezését, a határozathozatalt is, (Élénk helyeslés.) tiszteletben tartam és tartatni is minden egyes képviselő jogát, de lehetetlenné tenni az anarchiát. (Igaz ! ügy van !) Ezeket a feladatokat látom elsősorban magam előtt. (Élénk éljenzés.) Az előttünk álló életbevágó kérdések sürgős megoldása halasztha­tatlanságának tudata kelti fel bennem annak érzetét is. hogy végre a jelen pillanatban minden magyar embernek fel kell emelkednie a helyzet magaslatára, fel kell ismernie a bennünket fenyegető veszélyek nagyságát s arra a tudatra kell ébrednie, hogy megszűnt a fényűzésnek az a lehetősége, hogy magyar ember magyar ember­rel, magyar képviselő magyar képviselővel és magyar párt magyar párttal mint kiengesztelhe­tetlen eUenség álljon szemben és törjön egymásra. (ügy van !) Talán itt az utolsó óra, hogy meg­szólaljon lelkiismeretünk szava és vállvetve közös munkával igyekezzünk a magyar nemzet feladatait végre megoldásra vinni. Ez érzésem teszi kötelességemmé kijelentem, hogy annak daczára, mikép tudatában vagyok annak, hogy engem a ház többsége ugyan, de túlnyomólag egy párt választott meg a ház elnö­kévé, amely párttal az érzelemközösséget meg­tagadni sohasem fogom, én az egész ház s annak minden oldala és minden egyes tagja elnökének tekintem és érzem magamat, (ügy van !) Amint e helyre felszállok, megszűnik bennem a párt­ember, a pártok és párttekintetek felett állónak érzem magam s e minőségemben nemcsak a ház rendjét és méltóságát megóvni, működésének szabályszerűségét biztositani tartom kötelességem­nek, de azt is, hogy teljes erővel közreműködjem minden, bármely oldalról származó komoly kísér­letnél, mely a ház normális tanácskozásainak lehetőségét volna hivatva visszaállítani. (Élénk helyeslés.) E szempontok fognak vezetni elnöki tisztem ellátásában; ilyen irányú működésemhez kérem a ház minden egyes tagjának szives és jóindulatú támogatását. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Következik a napirend 7. pontja, a föld­mivelésügyi minister ur által benyújtott s az al­dunai III., IV. és V. számú öblözetek ármentesitéséről szóló törvényjavaslatának (ír. 794, 837) tárgyalása. B. Pap Géza előadó: T. ház ! Az aldunai III., IV. és V. számú öblözeteknek ármentesitéséről szóló törvényjavaslat Torontál vármegye és Pan­csova városhoz tartozó, körülbelül 70.000 holdat kitevő területnek jövőben való gazdasági használ­hatóságát óhajtja biztositani. Délmagyarországnak ezen területrésze, mely mintegy 70.000 katasztrális holdat tesz ki, egész a mai napig gazdaságilag ki­használatlanul fekszik. Ezen a bajon segitendő, a területnek kulturális czélokra való felhasználását czélozza a jelen törvényjavaslat. (Az elnöki széket Szász Károly foglalja el.) Eégen a 12-ik német bánáti határőrvidéki ezred, illetve a katonai kincstár tulajdonát képez­ték ezek a területek, majd 1868-ban ezek a terüle­tek a király legfelsőbb elhatározásával a 12-ik német bánáti ezred községeinek ajándékoztattak fele részben, felerészben pedig a tanulmányi alap kihasitásával az ott elhelyezendő telepeseknek rendelkezésére bocsáttattak azzal a feltétellel, hogy az ezen területre letelepülők kataszteri hol­danként 30 frt megváltási dijat fizetnek és ár­mentesiteni kötelesek. Ezen kötelezettségnek az ottani telepesek igyekeztek is eleget tenni, azon­ban az 1876-iki árvíz az általuk létesített mun­kálatokat megsemmisítette, s az ottani telepesek szétszéledtek, ugy, hogy ezek a területek megint gazdaságilag használhatlanokká váltak. 1882-ben az akkori pénzügyminister tárgya­lásokat indított ezen területeknek újból való ár-

Next

/
Thumbnails
Contents