Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-457

457. országos ülés 1913 június 13-án, pénteken. 87 mentesítése czéljából, e tárgyalások azután többkevesebb sikerre is vezettek, mig a későbbi évek folyamán, Darányi Ignácz ministersége alatt az állami költségvetésbe ezen területek ár mentesítési terveinek elkészítésére évenként bizonyos összegek vétettek fel, s ezen munkálatok a későbbi földmivelésügyi minister, gróf Serényi Béla (Éljenzés.) ő nagyméltóságának ministersége alatt be is fejeztettek, ö volt az a férfiú, aki minden tőle kitelhető módon igyekezett Délmagyarország ezen jelentékeny területrészét a kultúra számára megmenteni s a rendelkezésére álló minden eszközzel azon volt, hogy ezen területek gazdaságilag kihasználtathassanak, hogy azok Délmagyarországon közgazdasági, szocziális és nemzeti szempontból keUő szerepet töltsenek be. 1910-ben készültek el ezek a tervek s természetszerűen ennek végrehajtása az ottani lakosság körében nagy érdeklődést keltett, a különböző felfogások azonban a társulat mikénti megalakítása körül megakadályozták azt, hogy a földmivelésügyi ministernek ezen czéltudatos munkássága mielőbb meg is valósittassék, ugy hogy e viszonyok közrehatása alatt mind e mai napig nem sikerült e régi tervet megvalósítani, hogy e területek ármentesítés és belvízrendezés által való szabályozás után a közgazdasági érdekeknek megmentessenek. A jelen törvényjavaslattal igyekezett Serényi ő nagyméltósága e területek ármentesitését és belvízi rendezését biztosítani és mindazokat az akadályokat, amelyek a társulatok megalakulását illetőleg fenforogtak, a jelen törvényjavaslat rendelkezéseivel igyekezik ehminálni és igyekezik megvalósítani az általánosan óhajtott nagy közérdeket, hogy végre-valahára ezek a területek a gazdasági kultúrának átadhatók legyenek. A tervezet szerint a védtöltések a Duna mentén kerek számban 50, a Temes mentén 37 kilométer hosszban lennének felépitendők, a töltések felépítése által kerek számban 62.000 kataszter hold föld mentetik meg a Duna hullámaitól és megadatik a lehetőség arra, hogy e területen rendszeres gazdálkodás legyen folytatható. E 62.000 holdnyi területből körülbelül 24.000 kataszteri hold a kincstár tulajdonát képezi, községi vagyont képez körülbelül 27.000 hold, magánosok tulajdonát képezi körülbelül 10.000 hold. Az ármentesitési kérdés mellett a törvényjavaslat megvalósítja az ármentesitési kérdés másik kiegészítő részét, a belvízrendezést is, amelylyel azután az ármentesitett terület gazdasági kihasználhatása biztosíttatik. Természetszerű, hogy e hosszú töltések felépítése és e nagy területek ármentesitése jelentékeny anyagi áldozatokat is követelnek, ugy hogy az ármentesitési költségek mintegy 13 millió koronába, a belvízrendezés pedig mintegy 2 millió koronában vannak felvéve és így a két kiadás végösszege kerek számban 15,300.000 koronát tenne ki. B jelentékeny beruházási költségekkel szemben általában a délvidéknek az a felfogása, hogy a befektetések által elérendő gazdasági haszon magasabb lett azon anyagi áldozatoknál, amelyeket az ármentesitési területekre fordíthatnak. Az így felsorolt költségek nem képezik a teljes összegét és egészét azoknak a kiadásoknak, amelyek elő fognak fordulni, mert a törvényjavaslatnak igen humánus és helyes intézkedése szerint mindaddig, ameddig e területek teljesen ármentesitve nincsenek, — az építési munkálatok pedig körülbelül 3 évre vannak előirányozva — az ezen területek tulajdonosai kivetésekkel nem terheltetnek, ami természetes is, mert hiszen mindaddig, amig e területek tulajdonosai megfelelő gazdasági haszonhoz nem juthatnak, az e területek után előálló amortizaczionális költségekkel sem terhelhetők meg. Az ez idő alatt előálló amortizaczionális kölcsönnek fedezéséről is kellett tehát gondoskodni, ugy hogy a 15,300.000 korona ezen költségekkel felemelkedik kerek számban 20,700.000 koronára. A kölcsön felvételével a pénzügyminister bizatik meg, kellő garancziánk van arra, hogy az összes pénzügyi érdekek figyelembevételével fog majd annak idején ezen kölcsön megköttetni. Az így ármentesitett területek holdanként! évi megterheltetése 21 '74% fillért tesz ki. Természetszerű, hogy ilyen óriási megterheltetés nehézzé teszi az ottani gazdálkodóknak és földtulajdonosoknak a gazdaságos megélhetést, de akik ismerik ezen területek minőségét és a normális viszonyok közt remélhető hozam nagyságát, azok azon meggyőződésben vannak, hogy daczára ezen nagy megterheltetésnek, még mindig jelentékeny lesz azon haszontöbblet, melyet egy szorgalmas, előrelátó és kellő körültekintéssel megindítandó intenzív gazdálkodás mellett az egyes birtokosok elérhetnek. A törvényjavaslatnak 8. és 9. §-a két jelentékeny intézkedést foglal magában, melyek e földek tulajdonosaival szemben részben a földmivelésügyi kormánynak ezidőszerinti, részben a pénzügyi kormánynak későbbi áldozatkészségéről tesznek tanúságot, valamint arról, hogy a kormány akkor, midőn ezen törvényjavaslattal az ottani gazdasági viszonyokon akart segíteni, tovább ment azokon a határokon, melyek egy ilyen ármente• sitési kérdés elbírálásánál a kormánytól elvárhatók. A 8 § t. i. megállapítja, hogy tíz éven át ezen ártérbe eső községek, továbbá Borcsa és Bárányos községek magánbirtokosainak tehercsökkentése okából évente 250.000 koronával fog az államkincstár hozzájárulni az ezen területekre eső amortizaczionális költségek könnyítésére. A 9. § pedig megállapítja, hogy ezen területek ármentesitési költségei 300 koronát holdanként meg nem haladhatnak és amennyiben az ármentesitési költségek ezen összeget meghaladnák, a többletet az államkincstár lesz hivatva fedezni. Láthatja a t. képviselőház a törvényjavaslat ezen intézkedéséből, hogy a földmivelésügyi kormány messzemenő jóakarattal és előzékenységgel óhajtotta ezt a kérdést kezelni és minden tőle telhető módon igyekezett hozzájárulni, hogy ezen nagy