Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-456
Í56. országos ülés 1913 június 12-én, csütörtökön. 73 országi ministerium ideiglenes vezetésével magyar nrinisterelnökömet bizom meg. Az illetőkhöz intézett kézirataimat további intézkedés végett idezárom. Kelt Bécsben, 1913. évi június hó 10-én Ferencz József s. k. Gróf Tisza István s. k.« Elnök: A legmagasabb királyi kézirat felolvastatván, hódoló tisztelettel tudomásul vétetik és hasonló eljárás czéljából a főrendiházhoz áttétetik. A jegyzőkönyvnek erre vonatkozó része azonnal hitelesíttetik. Szász Pál. jegyző (olvassa a jegyzőkönyv idevonatkozó részét). Elnök: Nincs észrevétel? (Nincs!) A jegyzőkönyv ezen részét hitelesítettnek jelentem ki. A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Amidőn szót kérek, hogy magam s a kormányban résztvevő barátaim nevében bemutatkozva a t. ház bizalmát és támogatását kérjem, abban a hitben vagyok, hogy nem várja tőlem a t. ház azt, hogy megjelöljem politikánk irányának alapelveit, hogy rendszeres, az egész kormányzat irányára és főbb elveire kiterjedő programmnyilatkozatot tegyek. Mert hiszen, t. ház, ezt a kormányválságot nem politikai elvi természetű kérdések idézték elő, (Igás! Ugy van!) az uj kormány ugyanannak a pártnak tagjaiból alakult, ugyanazon politikai irány szolgálatában áll, ugyanazokat az elveket vallja magáéinak, amelyeket az előző kormány vallott. (Elénk helyeslés.) A mi politikánk tehát nem lehet egyéb, mint ugyanannak a politikai iránynak, ugyanazoknak az elveknek hűséges, becsületes szolgálata. (Élénk helyeslés.) Magából ebből a tényállásból következik, hogy a kormány elődjének összes elvállalt kötelezettségeit magára nézve is kötelezőknek elismeri, elődjének javaslatait fentartja s igyekezni fog mindazon Ígéreteket, amelyeket elődjei tettek a magyar nemzet s a magyar állam erősbitése, ügyeinek továbbvitele terén, becsületesen beváltani. (Elénk helyeslés.) Ezzel kapcsolatban méltóztassék megengedni, hogy még egy körülményre nézve nyilatkozzam. (Halljuk! Halljuk !) Mint méltóztatnak a napirendből látni, 150 interpelláczió van nyilvántartva, amelyek közül a legutolsónak megtétele óta is több, mint egy esztendő telt el. E körülmény egyszerű magyarázata az, hogy a lefolyt esztendő alatt az interpellácziókat megtett képviselő urak nem vettek részt a ház tanácskozásaiban s az előző kormány nem kívánt az általuk tett interpellácziókra az ő távollétükben felelni. A helyzet most is tökéletesen ugyanaz. A jelenlegi kormány is szívesen rendelkezésre áll, hogy az interpellácziókra a választ megadja. Azt hiszszük azonban, hogy az ügy érdeke nem kívánná azt, hogy ez az állapot sokáig fenmarädjon, hiszen ezen interpellácziók KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. XIX. KÖTET. túlnyomó nagy része ma már túlhaladott álláspontot jelent, ugy hogy amennyiben rövid idő alatt nem volna lehetséges ezekre az interpellácziókra az interpelláló képviselő urak jelenlétében és közreműködésével válaszolni, kérni fogjuk a t. házat, méltóztassék beleegyezni abba, hogy a kormány ezen interpellácziókra ne válaszoljon, s azokat a nyüvántartásból törülje. (Élénk helyeslés.) Most már, t. ház, áttérek tulajdonképeni feladatomra, a legközelebbi idők fontosabb teendőinek jelzésére. (Halljuk! Halljuk!) A dolog természeténél fogva nem indulhatok ki egyébből, mint igénytelen nézetem szerint minden sikeres magyar nemzeti politika változhatatlan kiindulás pontjából, a ; 67-es alaphoz való szigorú ragaszkodásból. (Élénk helyeslés.) Azok, t. ház, akik a kormány soraiban helyet foglalunk, ezt a politikát vallottuk politikai pályánk első kezdetétől fogva, vallottuk nyíltan, határozottan, féleértést és kétértelműséget meg nem engedve, s azt hiszem, hogy minden ujabb esztendővel, amely eltelt felettünk, minden ujabb tapasztalattal, amelyet szerezhettünk, mélyebb és erősebb lett az a meggyőződés, (Igaz! Ugy van!) hogy magyar nemzeti politikát sikeresen folytatni csak ezen az alapon lehet. (Igaz! Ugy van!) Ez adja meg a magyar nemzet szabad, erőteljes fejlődésének biztos alapjait és ez adja meg azt a nyugalmat, amely megóvja a nemzetet az erőket meddő küzdelmekben elfecsérlő közjogi harczoktól, és amely lehetővé teszi a magyar nemzet ezredéves alkotmányának és az abban lefektetett önállásnak minden sérelme nélkül azt a harmonikus közreműködést a monarchia összes tényezői közt, amelyre a monarchia nagyhatalmi állásának fentartása szempontjából és — mert a magyar nemzet léte ehhez a nemzeti nagyhatalmi álláshoz hozzá van fűzve, — a magyar nemzet létérdekének feltétlenül szüksége van. (Igaz! Ugy van!) És ha lehettek valaha viszonyok, amikor szükséges volt e szükségre rámutatni, vájjon épen a mai időpontban nem kell-e napfénynél is világosabban szembetűnnie ennek az igazságnak minden oly embernek, akinek a jó Isten szemet adott a látásra? (Igaz! Ugy van!) Hiszen minden, ami körülöttünk történik, mindazok a világ folyásának sok tekintetben uj irányt szabó események, amelyek határainknál lejátszódnak, nem megannyi mementót képeznek-e arra, hogy a meddő torzsalkodások, a meddő súrlódások elkerülésével a közös czélok elérésére egyesítsük az erőket ? (Igaz I Ugy van!) Én nem a kishitűség, nem a csüggedés, nem a pesszimizmus álláspontjáról szemlélem a határaink mellett folyó eseményeket. Szomorú volna a magyar nemzet sorsa és meg volna jiecsételve, ha e változott viszonyok közt nem találná meg hivatását oly irányban és oly alapokon, amelyek kiegyenlítik, összhangba hozzák a magyar nemzet érdekeit ezekkel az uj fejlődésekkel. Meg 10
