Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-456
74 456. országos ülés 1913 június 12-én, csütörtökön. vagyok róla győződve, hogy a magyar nemzet és a monarchia meg fogja találni a maga helyét és erősbödött fénnyel, hatalommal és diszszel fog kikerülni ezekből az eseményekből. De arra, hogy ez megtörténjék, csakugyan minden erőnkre szükség van, (Igaz! Ugy van!) hogy ez megtörténjék, szellemi és anyagi erőnket, figyelmünket, politikai érettségünket és katonai készenlétünket oda kell adnunk e nagy czél szolgálatába. Mert nagy érdekek forognak koczkán. A világtörténelem mérlegének serpenyőjébe dobattunk, és saját súlyunktól függ, hogy e serpenyő mily eredményt fog mutatni. (Igaz! Ugy van!) Épen azért, t. ház, igyekeznünk kell mindent elkövetni, ami kiküszöböli a súrlódásokat és egyesíti az erőket, mindent el kell követnünk a monarchia másik államával szemben való viszony szempontjából, ahol nem kívánunk egyebet, mint létező jogaink becsületes elismerését, (Igaz! Ugy van!) tisztelését, respektálását az egész vonalon, és ahol ugyanazt helyezhetjük kilátásba, ugyanazt ígérhetjük a magunk részéről. (Igaz! Ugy van!) De ugyané szempontnak kell hogy arra indítson Szent István birodalmának határain belül is, hogy lássuk, mikor szükséges r elimináliii a súrlódásokat. És itt csak két fontos kérdésre akarok most rámutatni: az egyik Horvát-Szlavonországok helyzete, ahol, nem akarom most firtatni, hogy milyen végzetes politikai hibák eredménye folytán, de ahol, fájdalom, az az unionista politika, amely a múltban fényes eredményeket tudott felmutatni, oly nehézségekbe ütközött, amelyek időlegesen az ottani normális alkotmányos állapotoknak felfüggesztését tették szükségessé. T. ház! Ezt az állapotot óhajtandónak, állandósitandónak senki sem tartja. Fenn kell tartanunk és fenn fogjuk tartani, amig okvetlenül szükség van rá, de a magunk részéről kötelességünknek fogjuk ismerni, megtenni minden lehetőt arra, hogy lehetséges legyen Horvát-Szlavországokban újra megindítani az alkotmányos élet normális menetét, (Élénk helyeslés.) természetesen a létező törvényes alapon, a Magyarország és Horvát-Szlavonországok között fennálló állami kapcsolatnak minden érintése és minden bolygatása nélkül. (Élénk helyeslés.) Amit ezen az alapon megtehetünk, azt szivesörömest fogjuk megtenni arra, hogy HorvátSzlavonországoknak minden jogosult érdeke és óhajtása teljesüljön. (Helyeslés.) Hasonló szempontok irányi tják a kormány akczióját a nemzetiségi kérdésben (Halljuk! Halljuk!). T. ház! Ez ország nem magyar ajkú lakosságának, hála Istennek, igen nagy része fentartás nélkül, hátsó gondolatok nélkül, becsületesen és őszintén helyezkedett ma is már a magyar nemzeti állam jogi alapjára és ismeri el a mai törvényes állapotot. (Ugy van!) Fájdalom azonban — és itt nem szabad struczczpolitikát követni — vannak még tetemes számban nem magyar ajkú polgárai e hazának, kiknél bizonyos, a mai jogállapot és a magyar nemzeti állam egysége ellen irányuló politikai tendencziák észlelhetők. (Igaz! Ugy van!) T. ház ! Én azt hiszem hogy ez a naczionalista politikai irány nemcsak a magyar államot gyengíti, én azt hiszem, ellene van ez maguknak az illető nem magyar ajkú nemzetiségek jól felfogott érdekének is. (Igaz! Ugy van!). Es azt hiszem, hogy nem kell egyéb, mint becsületesen szemébe nézni a nehézségeknek, kiküszöbölni a félreértéseket, (Helyeslés.) megtenni minden lehetőt az összhang, az egyetértés helyreállítására, és én nem mondok le a reményről, hogy sikerülni fog reábirni ez ország nem magyar ajkú lakosságának azon részét is, mely ma még naczionalista irányzatok szolgálatában áll, hogy programmjából, politikai törekvéseiből minden olyant küszöböljön ki, ami a magyar állam nemzeti egységével ellentétben áll, és akkor ezen az alapon meg fogjuk találni a becsületes, őszinte közreműködést, (Helyeslés.) az egymás érdekeit, óhajtásait, érzelmi világát respektáló igazi bölcs magyar politikának azon alapjait, melyeken azután ők is a legtöbb sikerrel szolgálhatják közös hazánknak, együttes hazánknak és saját népfajuknak érdekeit. (Élénk helyeslés és taps). T. ház! Az erőgyűjtésnek, a körülöttünk lefolyó eseményekkel szemben való készenlétnek egyik természetes és közvetlenül leghatékonyabb eszköze a hadi készültség. Ebben a tekintetben nem járna el becsületesen a kormány, ha leplezni igyekeznék azt a tényt, miszerint a mai megváltozott viszonyok között hadi készültségünknek megfelelő fokra való emelése igenis áldozatokat fog kívánni a nemzettől. (Igaz ! Ugy van!) Az a programm, melyet véderőnk fejlesztése tekintetében pár évvel ezelőtt egészen más viszonyok között felállítottunk, ma már teljes változatlanságában fenn nem tartható. Amikor azóta az erőviszonyok 'határaink mellett annyira megváltoztak, amidőn az összes többi nagyhatalmak olyan óriási arányban fegyverkeznek és fokozzák a véderejükre fordított áldozatokat, amilyen arányokról mi nem is álmodtunk, akkor nekünk is el kell mennünk addig a határig, melyet a pénzügyi helyzet, a nemzet teherviselési képességére való jogos és köteles tekintet szab elénk. Mert ezeket a határokat nem veszíthetjük el szem elől, hiszen természetszerűleg a hadi készenlétnek egyik integráns része a pénzügyi és közgazdasági készenlét is és a czél egyik részeért nem szabad veszélyeztetnünk a másikat. (Igaz! Ugy van!) Fokoznunk kell tehát a katonai készenlétet, de igyekeznünk kell fokozni a pénzügyi és közgazdasági készenlétet is. Oly feladat ez, mely a mai, sok tekintetben komoly pénzügyi és közgazdasági viszonyok között fokozott előrelátást, fokozott gondoskodást, igyekezetet és fokozott
