Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-468

Í68. országos ülés 1913 i hozzájárulások czimén 6 millió korona kiadás sze­repel. Ennek megfelelően a költségvetési törvények szerkezete szerint 6 millió korona bevétel sze­repel a belügyministerium költségvetésében, mert ez a bevétel a fogyasztás és italadók bevételé­ből a költségvetési törvény szerkezete értelmé­ben átutaltatik a belügyimnisteriumnak. Ez tehát csak átmeneti tétel Emelkedik továbbá az állami vasgyárak bevétele 568.000 koronával, ami a fokozott beruházási szükséglet fedezésére szolgál. Végre más alapokra volt fektetendő a betegápolási pótadónak és az egyenes adónak az előirányzata azért, mert elmaradt az egyenes­adóreform és elmaradt ezzel kapcsolatban a betegápolási pótadó tételének 5%-ról 10%-ra való felemelése. Ennélfogva ugy a betegápolási pótadóból, mint a többi egyenes állami adóból várható bevételek az 1912. évi eredmények alap­ján a régi és ma érvényben álló és egyenlőre érvényben maradó törvények alapján voltak elö­irányzandók. Ez azt eredményezi, hogy mig a betegápolási pótadónál csökken a félévi bevétel az 1913. évi előirányzathoz képest 4,700.000 K-val, addig az egyenes adóknál a bevételek emelkednek 15,500.000 K-val. Végeredményben ilyen módon az állam rendes bevételei 14,800.000 korona emelkedést mutatnak a 36 millió koronát meghaladó ki­adás-emelkedéssel szemben, természetes tehát, hogy a bevételeknek még 21 millió koronával való emelésére volt szükség a költségvetési elő­irányzat egyensúlyának a fentarthatása érdeké­ben. Óvakodtam attól, hogy ezt a 21 milliót a rendes bevételek előirányzatának emelése által érjem el. Egyrészt azért, mert ez nem felelt volna meg annak az alapelvnek, amelyeken az egész költségvetési törvény — mint egy fel­hatalmazási törvény — nyugszik, de óvakodtam másrészt azért is, mert a legutóbb tapasztal­ható jelenségek állami rendes bevételeink tekin­tetében azt mutatják, hogy ezeknek olyan ex­panzivitására, mint a minő expanzivitást a leg­utóbbi évek, de különösen az igen kedvező 1912. év felmutat, számitani nem lehet. ísTehogy irrealitással vádoltassam, a be­vételek előirányzása tekintetében legyen szabad egy megjegyzést tennem, egy esetleg felhozható aggályra nézve. (Halljuk! Halljuk!) Azok, akik figyelemmel kisérték az osztrák pénzügyminister urnak a fejtegetéseit, talán emlé­kezni fognak arra, hogy ő kifejtette az 1914. évi első félévre szóló költségvetés összeállítása tekin­tetében, hogy a rendes bevételek nem a félévi Ösz­szeggel, hanem a bevételek különféle természete szerint 35—49%-kal voltak előirányzandók. Ebből azt a következtetést lehetne levonni, hogy az az előirányzat, amelyet én előterjeszteni szerencsés vagyok, s amely egészben véve a bevételek meg­íelezésén alapszik — mert hiszen csak négy tétel­nél tétetett különbség — nem reális. Ez ellen bátor­kodom megjegyezni, hogy itt neki is igaza van, de tóber 30-án, csütörtökön. 259 nekem is igazam van. T. i. azért, mert a költség­vetési és számviteli rendszer más Ausztriában, mint nálunk. A zárszámadás és a költségvetés Ausztriá­ban a tényleges eredményen alapszik, mig nálunk az előirás és utalványozás eredményén. Már pedig ha igaz az,hogy a tényleges ered­mények tekintetében az állami jövedelmek jelen­tékeny részénél a második félév erősebb, mint az első félév, ez az előirányzat tekintetében egyálta­lán nem áll, sőt ellenkezőleg, igen jelentékeny bevételi tételek vannak, mint pl. a söradó, ahol a sörtermelés nagyobb mértékű télen, mert nyá­ron fogyasztanak, ahol tehát az előirás épen az első félévben erősebb, mint a második félévben, ugy hogy erre való tekintettel én inkább talán az ellenkező eljárást követhettem volna és 50-nél nagyobb százalékot irányozhattam volna elő. Nem tettem ezt azért, mert amint ismétlem, bevételeink expanzivitása a jövő évben nem fog oly mérveket ölteni, mint a múltban. E tekintet­ben az 1912. évi zárszámadás igen kedvező. A zárszámadások ugyan ugy az előirás és az utal­ványozás, mint a tényleges eredmények tekinte­tében hiányt mutatnak fel, még pedig az utalvá­nyozás és előirányozás tekintetében 79 millió körül, a tényleges eredmények tekintetében pedig 58 millió koronát. Azonban ez csak látszólagos, mert mig a költségvetés alapján, továbbá azon külön tör­vények alapján, amelyek alapján engedélyezett kiadások az 1912. évre teljesitve lettek, összesen 276 millió lett volna kölcsönből beszerezhető, tény­leg azonban nem 276 milliót szereztünk be köl­csönből, hanem csak 120 milliót, ugy hogy ha ezt tekintetbe veszszük, az 1912. évi zárszámadás ered­ménye igen kedvező, amely kedvező eredmény ki­fejezést nyer abban is, hogy a vagyonmérleg sze­rint az állami vagyon tiszta szaporulata 93,300.000 koronát tesz ki és hogy a rendes kezelés mérlegé­ben, amely tulaj donképen döntő az államháztar­tás mikénti alakulá utalványozásnál és elő­írásoknál 163,600.000 korona, a tényleges ered­ményeknél pedig 136,200.000 korona többlet állott elő, ami túlnyomó részben a rendes bevételek igen kedvező fejlődésének a folyománya. Sajnos, az idei évre ez a helyzet nem áll. Een­des bevételeink közül szeptember végéig a dohány­jövedék 1,500.000 K-val, a bélyeg 1,700.000 K-val emelkedik, ezzel szemben azonban egy nagymérvű, 13 millió koronát tevő visszaesés mutatkozik a jog­illetékek bevételeiben, főleg a parczellázások teljes szünetelése folytán, ami igen jelentékeny összeg. Aggasztónak azonban nem merném mondani ezt a jelenséget, főleg azért, mert a múlt évben a jog­illetékek czimén igen jelentékeny, 20 milliót meg­haladó többletünk volt, daczára annak, hogy az 1911. év is igen kedvezőlen volt. Ha tehát ezen nagy többlettel szemben 1913-ban jelentékeny vissza­esés is van, ebből kedvezőtlen következtetéseket vonni nem lehet és nem szabad. Az egyenes adók terén szeptember végéig ugyan 4,600.000 K.-ás visszaesés mutatkozik, de 33*

Next

/
Thumbnails
Contents