Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-468

)ktőber 30-án, csütörtökön. 249 íö8. országos -ülés 1913 o Vázsonyi Vilmos: Lukács László ur ezen nyilatkozat szerint azon kijelentést tette, hogy ő Sándor János belügyminister urtól azt a kötelező ígéretet kapta, hogy az alapszabályt ki fogja adni. Azt kérdem, hogy ez igaz-e vagy nem, azután intézzék el ezt a dolgot az urak egymás közt. Lukács László ur ezt különben nemcsak akkor mondta, mondta ezt azóta is, és nem egyszer, beszélt róla ugyan sokszor, hogy őt rászedték. Talán méltóztatnának őt megkérdezni, hogy ki szedte rá, ki tett olyan ígéretet, amelyet nem tartott meg? Mert hiszen nem érthető Lukács László eljárása sem. Ha ö tudta azt, hogy Tisza István gróf a játék­banknak halálos ellensége, hogy tehetett ö ígé­retet arra,, hogy a Tisza-kormány fogja a játék­bankot engedélyezni? Huszár Károíy (sárvári) : Nyilvános csalás! Vázsonyi Vilmos: Hát akkor hogyan téveszt­hette meg azokat az embereket ? Ezt is méltóz­tassanak az urak egymás közt elintézni. De itt van egy másik érdekes dolog, ame­lyen szintén keresztüisiklott a ministerelnök ur a tényállás előadásánál. A ministerelnök ur kijelentette, hogy hiába bántják Jeszenszkyt, ő nem bocsátja el. Kérem, ne bocsássa el. Nekünk ez ellen semmi kifogá­sunk, mert hiszen tökéletesen mindegy, hogy annak az osztálynak élén, mely ilyen diszkrét ügyekkel foglalkozik, ki áll s ki fogadja el a pénzeket Kazár Adolf úrral egyetemben, (Ugy van! a baloldalon.) A tényállás a következő. Június 10-én, amikor a mostani kormány tagjai esküdni men­tek Bécsbe — ugye kérem a dátumban egyek vagyunk —, Jeszenszky Sándor államtitkár ur — ő szerinte — Lukács László ministerelnök ur megbízásából tett egy nyilatkozatot a játék­bank igazgatósági tagjai, közöttük gróf Korniss Károly előtt is. Ezt azért jegyzem meg, mert az államtitkár ur Schwarzékról beszél. Hát beszéljünk csak Kornissékről. (Élénk derültség a baloldalon.) Igenis tett egy nyilat­kozatot ^Kornissék előtt, nem pedig Schwarczék előtt. És ha Schwarczék előtt akkor illik a diskrét ügyek államtitkárának, hogy azt mondja, hogy zimonyi Schwarczék előtt. (Derültség a baloldalon.) Mert ha már a nemességemet meg­fizetem, akkor az az államtitkár ur adja meg a czimemet. (Élénk derültség a balodalon.) Szóval Kornissék és zimonyi Schwarczék előtt azt mondja a már lelépett ministerelnök ur nevében, éles logikával, Jeszenszky ur, mint a logika fanatikusa, (Derültség és taps a bal­oldalon.) hogy ő nem az uj kormány nevében tett egy nyilatkozatot, hanem a lelépett minister­elnök ur nevében és kijelentette, hogy a lelépett ministerelnök ur át fogja adni az alapszabályokat. (Derültség a baloldalon.) Az igaz, hogy egy kis fonetikai tévedés csúszott be a dologba, mert az volt mondva, hogy átadta. Csak telefon utján lett kijavítva ugy, hogy átadja az alapszabályo­KÉPVH. NAPLÓ. 1910 —1915. XIX. KÖTET, kat, amelyek már láttamozva vannak és annak idején fognak kikézbesittetni. Először is a logika fanatikusát nézzük a logika szemüvegén. (Derültség.) Hát micsoda szükség volt arra, hogy Jeszenszky ur Lukács László nevében megerő­sítse azt, a mit Lukács László százszor elmon­dott már az igazgatóság tagjainak ? (Ugy van! a baloldalon.) Hát oly kevéssé szavahihető lett volna Lukács László ur, hogy a Jeszenszky tanúskodására volt szükség? (Derültség és taps a baloldalon.) Bocsánatot kérek, ennek semmi értelme nincs. Itt van valami homály, a melyet méltóztassék felfedni. Itt van Kornisséknak — nem Schwarczék­nak (Derültség.) — egy jegyzőkönyve, a melyet felvettek azon az estén, a melyen Jeszenszky államtitkár úrral beszéltek a munkapárti kör­ben. Korniss gróf és társai ebbe a nyilatko­zatba, a melyet közjegyzőnél vettek fel, bele­foglalták azt, hogy Jeszenszky azt a nyilatko­zatot tette előttük, hogy az uj és a régi kor­mány között megállapodás létesült, hogy az uj kormány a régi kormány ígéreteit magára nézve kötelezőnek ismeri el és az alapszabályo­kat ki fogja adni annak idején, 1914 május 1-én. Ez szószerint idézve van Kornisséknak köz­jegyzői depotba helyezett jegyzőkönyvében. Ismét azt vagyok bátor állitani, hogy itt ketten megint nem mondhatnak igazat. Yagy hiba van Jeszenszky államtitkár ur emlékező tehetségében, vagy hiba van Kornissék emlékező tehetségében, de a kettő nem lehet igaz, mert a Kornissék jegyzőkönyve a leghatározottabban állítja azt, hogy az uj és a régi kormány kö­zött megállapodás létesült. Már most méltóz­tassék ezt szintén az uraknak egymás kö­zött elintézni, (Felkiáltások jobbfelöl: Ml van intézve!) de ezt szavazással nem tarthatnám elintézhetőnek, (Igás! Ugy van! balfelöl) mert ha valaki azt állítja énrólam — az uj sajtójogot idézem, mely tele van burkolási szakaszokkal, mert nem jogászok, hanem, ugy látszik, burkolók dolgoztak rajta — (Elénk derültség a bal- és a szélsöbaloldalon) ha valaki burkoltan is mondja azt, hogy én nem mondtam igazat, én azt a törvény előtt felelősségre vonom. De ugy látszik, nagyon népszerűtlenné lett ez a módja a dolgok tisztázásának és elintézésének és Sekwarz ur felléphet azzal, bogy őt megcsalta a kormány s akkor a félhivatalos örömmel konstatálja, hogy Schwarz ur kijelentette, hogy^ő ezt mondta, de nem volt sértő szándéka. (Élénk derültség és taps a bál- és a ssélsöbaloldalon.) Eitner Zsigmond: Ez az erkölcsi sülyedés ministerelnök ur! (Zaj.) Gr. Tisza István ministerelnök: Ez hazug­ság csak! (Felkiáltások balfelöl: Mi?) Az, amit mond a képviselő ur! (Nagy zaj és mozgás.) Vázsonyi Vilmos: Visszautasítom, nem szok­tam hazudni életemben. (Nagy zaj a bal- és a 32

Next

/
Thumbnails
Contents