Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-468
250 Í68. országos ülés 1913 október 30-án, csütörtökön. szélsöbaloldalon. Féllciáltásoh: Rendre ! Rendre ! Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk az elnököt!) Elnök; Ugy hallottam, hogy a ministerelnök ur . . . (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Kállay Ubul képviselő urat rendreutasítom! Ugy hallottam, hogy a ministerelnök ur közbeszólólag, ha jól értettem, azt a kifejezést használta odavetve, hogy »hazugság«. (Félkiáltások balfelől: Hazudik!) Ezért a kifejezésért a ministerelnök urat rendreutasítom. (Nagy zaj.) Csendet kérek! Ráth Endre képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassék folytatni. Rakovszky István: Azt elmondotta az újságban ! BMndy Samu: Visszavonta! Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe! Vázsonyi képviselő urat illeti a szó! Vázsonyi Vilmos: Kein hiszem, hogy a ministerelnök ur talál valakit, aki elhiszi neki, hogy ón valaha hazudtam. (Ugy van! Ugy van! balfelől) Mándy Samu: A tény nem igaz, amit állit! Vázsonyi Vilmos: Ez az a harczmodor, amely oly méltó ahhoz a nemzeti prestigehez, külföld, haza, parlamenti tisztességhez, mindenhez oly méltó, hogy a ministerelnök nr gorombáskodik ahelyett, hogy birói fórumhoz fordulna. (Zajos éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj jobbfelöl.) Rakovszky István: Sándor János még most sem pöröl! Vázsonyi Vilmos: Sem goromháskodással, sem, a tények elhomályositásával nem lehet azt a tényt kivégezni, hogy ez az 1,400.000 korona az önök pártkasszájába befolyt, és még most is ott van, ha még ott van. (Ugy van! balfelöl.) T. ház ! Ha a táplálkozás törvényeit ismerjük, akkor tudjuk, hogy a táplálkozásra felvett anyagok áthasonulnak és sejtek és vércseppek lesznek belőlük. Hát ez a pinkapénz, amit a kompánia adott, átment a kormányzat vérkeringésébe. (Ugy van! Ugy van! Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Vérükben van, hát ne szidják vérüket, mert sejtjeikben és vércseppjeikben van az. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a bal- és a szélsőbáloldalon.) Sztranyavszky Sándor: És ezt a vért akarják maguk szivni! Vázsonyi Vilmos: A ministerelnök urnak erkölcsi magaslata az a régi német közmondás, hogy gyűlölöm a francziát, de megiszom a borát. (Derültség balfelől.) A borát megitta a kompániának. Hiába beszél ma róluk, mint kompániáról, az az 1,400.000 korona igen t. barátjának pártkasszájába alapszabályok láttamozásáért, a kihágási büntetőtörvénykönyv kijátszására befolyt. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Ezen nem lehet változtatni (Lgy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és nem lehet változtatni olyan általános Ígéretekkel sem, hogy az állami üzletek kötéseért nem fogok elfogadni pénzt. Lukács László ur is ezt mondta, mert az volt a perbeli védekezése, hogy a Magyar Bank nem állami üzletek kötéséért, hanem hazafias lelkesedésből adott 4,800.000 koronát. (Derültség és taps a bál- és a szélsöbaloldalon.) Több jDrecziziót kérünk, t. ministerelnök nr! Azt méltóztassék kijelenteni, hogy az állammal üzleti összeköttetésben, vagy szerződési viszonyban álló vállalatoktól és férfiaktól — a nőket elengedem -(Élénk derültség és taps a bál- és a szélsöbaloldalon.) — nem fogad el többé pénzt. (Nagy zaj jobbfelöl.) Rakovszky István: Olyanok is vannak! (Félkiáltások jobbfelöl: Róza!) Sztranyavszky Sándor: Mit csinál Schönberger Eöza! Beszéljünk a nőkről! (Zaj.) Vázsonyi Vilmos: Ezt méltóztassék kijelenteni, mert ez a preczizió. Rakovszky István: Más lióza is van a világon ! (Folytonos zaj.) Huszár Károly (sárvári): Több rózsa van a kertjükben. (Nagy zaj.) Kállay Tamás: Nekem nincs miért hallgatnom ! Nagyon téved a t. kéj^viselő ur, nekem nincs mit hallgatni. (Nagy zaj.) Tessék felállani és elmondani. (Folytonos zaj.) Mindig tisztességesen és szerényen viselkedtem. Kikérem magamnak! (Zaj.) Elnök: Kállay Tamás képviselő urat rendreutasítom. Kállay Tamás (újból közbeszól). Elnök: Kállay képviselő urat újból rendreutasítom. Kállay Tamás: Kikérem magamnak, hogy ilyen megjegyzéseket tegyen ! Elnök : Miután Kállay Tamás képviselő ur az elnök ismételt rendreutasitása daczára folytatja a házszabályok megsértését, kérdem a házat, kívánja-e ezt az esetet a mentelmi bizottsághoz utasítani ? (Nem !) Méltóztassék folytatni. Vázsonyi Vilmos: A ministerelnök ur a bujkálás vádját emelte az ellenzék ellen. A bujkálás vádját ugyanakkor, amikor a nemzet életében oly korszakos változtatásokat czélzó javaslatokkal bujkálnak, mert nem adnak időt arra, hogy jogászok, szakértők és érdekeltek azokhoz hozzászólhassanak. (Igaz! ügy van! a haloldalon.) Sümegi Vilmos: Balogh Jenő ur, a reakeziós szabadkőműves ! Vázsonyi Vilmos: A ministerelnök ur nevetségessé tette az ellenzéknek általa u. n. sztrájkját, mert, úgymond, egy olyan sztrájk mit ér, amely a munkában nem zavar senkit. Hát én egy olyan nemzeti sztrájkot is ismerek, amely pedig a munkában nagyon zavart, mert a magj^ar nemzetnek volt egy passzív ellentállása, •— talán ezt is méltóztatik gúnyolni ? — egy sztrájkja. Nem ment be az egyesült reichsrathba és nem gátolta ott az urakat a munkában. Fenn is állott az a' rendszer addig, ameddig fennállhatott s amíg a halál csirája, amely benne