Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-468
242 Í68. országos ülés Í913 október SO-án, csütörtökön. Lovászy Márton : Amint tisztességes ház lesz ! De megvesztegetett. . . Einök : Lovászy Márton képviselő urat rendreutasítom. Gr. Tisza István ministerelnök: ... ezen a téren találkoznánk a képviselő urakkal örömmel, szívesen, azzal a hazafias igyekezettel, hogy ugy, amint lenni kellene, vállvetve igyekezzünk előrevinni a közügyet, vállvetve igyekezzünk felemelni a magyar nemzet politikai súlyát és prestizsét. De az az eljárás, amelyet a képviselő urak talán nem akaratukból kifolyólag, de eredményében a magyar nemzet prestizsére, a magyar parlament súlyának, erejének . . . (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon : A panamák!) ... a magyar nemzetnek intézményeibe vetett hitének lerombolására vezetnek. Bakonyi Samu: Majd Lipseher állítja azt helyre ! Gr. Tisza István ministereínök: ... A képviselő uraknak ezzel a törekvésével szemben fogunk állani és ebben a hazafias munkában, amelyet végzünk, a képviselő uraknak sem jelenléte, sem távolmaradása, sem trombitálása, sem közbekiáltása, sem semmi más eszköze nem fog megállítani. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Gr. Károlyi Mihály: T. ház! Elnök: Mi czimen kivan a képviselő ur szólni ? Gr. Károlyi Mihály: Személyes kérdésben. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a képviselő urnak megadni a jogot, hogy személyes kérdésben felszólaljon ? (Felkiáltások jobbfelől: Megadjuk!) Elnök: A ház az engedélyt megadja. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Nem fogadjuk el! Nem ismerjük el! Tiltakozunk ellene! gróf Károlyi Mihály leül.) Kivan még valaki szólni ? Gr. Andrássy Gyula (szólásra jelentkezik). Elnök: Andrássy Gyula képviselő urat ületi a szó. Gr. Andrássy Gyula: Igen rövid pár nyilatkozatra szorítkozom. Először is be akarom azt bizonyítani, hogy a t. elnök ur eltért a házszabályoktól, a kisebbségnek, a házszabályokban megállapított számú képviselőknek a jogát konfiskálta, tekintetbe nem vette és ebben hű maradt mesteréhez, a jelenlegi ministerelnökhöz, (Élénk éljenzés és taps jobbfelől.) aki példát adott arra, hogy miképp lehet a házszabályokat megsérteni. A szerintem érvényben nem lévő (Nagy zaj jobbfelől: Halljuk! Halljuk!) és a t. többség által alkalmazott azon csodálatos házszabály 248. §-a, amely oly csodálatos házszabály, hogy most láttuk, hogy szabad valalát erősen megsérteni, szabad megbántani esetleg becsületében és akkor a méltóságos többségtől függ, vájjon megengedi-e azt, hogy az ülető becsületét megvédhesse, (Elénk felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Igaz ! Ugy van ! Zaj jobbfelől.) egy ilyen házszabály jó volna esetleg Angliában, hol van pártatlan elnök, hol a többség szégyenlené magát, ha nem lenne fair és nem lenne méltányos, hanem nálunk igazán rendkívül veszedelmes, rendkívül helytelen és igazán lehetetlenné teszi azt, hogy az ellenzék itt felvegye a harczot egyenlő fegyverekkel. Mert azt, hogy most első ízben kegyesek voltak ezt megengedni, nem bizonyít semmit. Mert hogyha most mindjárt első alkalommal ezen házszabály szigorát alkalmaznák— érezték azt nagyon jól — önmagukat tönkretennék, mert az csakugyan oly zsarnokság, oly abszolutizmus, hogy személyes kérdésben ne legyen szabad szólni, csak a többség engedelméve 1 . (Zaj.) A házszabály ezen szakasza értelmében ki van mondva, hogy az elnök most hatvan, azelőtt húsz képviselő kívánatára ülést hirdetni köteles. Ezen kötelessége nincs sehol és semminemű feltételhez kötve, nincs mégmondva, hogy csak akkor köteles azt hirdetni, ha tiz napra továbbra van elnapolva a ház. Erre vonatkozólag semmi megállapodás nincs. Legfeljebb azt mondhatná a t. elnök ur, hogy ily esetben az összehívás felesleges, mert mikor az ellenzéki képviselők nem akarnak mást, mint egy ülést, ha az ülés úgyis megvan, akkor felesleges ezt külön összehívni. Ez nem igaz, mert nem ugyanaz. En be tudom bizonyítani, hogy téved a ministerelnök ur, mikor azt mondja, hogy ugyanolyan módon lehet itt a dolgokat kifejteni, mint az ellenzék, vagy 60 képviselő által kért ülésen. Nem. A házszabály a mostani esetben megállapítja, hogy csak négy szónok szólhat. A másik esetben a házszabály egyáltalában nem intézkedik. Azonban van ahelyett preczedens, nem is egy, hanem sok ; azt hiszem 1905-ben több ilyen ülés tartatott. Ezen üléseken — elfogadta a többség is azt, épugy, mint a kisebbség — tárgyalták a felvetett kérdést az egész ülés alatt, (Ugy van ! balfelől.) tárgyalták szabadon; a korlát csak az volt, hogy nem engedték meg azt, hogy ugyanaz a tárgy másnapra átmenjen, mivel a meghívás csak egy napra szólt. Azon az ülésen azonban felszólalhatott mindenki szabadon, fel is szólaltak és az ellenzék, ugy mint a kormánypárt felhasználta azt az alkalmat, hogy bizonyos fontos ügyekről tájékoztassa a közvéleményt, hogy betérj eszszen itt olyan indítványokat, amelyeket a házszabályok értelmében mindjárt megindokolni nem lehetett volna, mert a házszabályok értelmében be kellett volna azokat írni az inditványkönyvbe és azután a többség döntött volna abban, szabad-e megindokolni vagy nem, Egy ízben magam a többség megbízásából, a ohlopy-i napiparancs alkalmával beterjesztettem itt egy olyan határozati javaslatot, amelynek semmi kapcsolata a napirendhez nem volt. Kossuth t. barátom egyszer a királyhoz szóló feliratot olvasott fel, amelyet a rendes szabályok szerint előbb be kellett volna jegyezni, azután a többségtől függött volna, vájjon megengedi-e, hogy szabad-e azt megindokolni. Ahelyett ő azonnal elmondta
