Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-468

Í68. országos iilis 1913 október 30-án, csütörtökön. 243 itt azt a házban, senki ellene nem tiltakozott, sem a ház elnöke, sem az akkori ministerelnök, Khuen-Héderváry Károly, sem a többség tagjai, pedig többen szólaltak fel ezen üléseken. Ugy áll tehát a dolog, hegy óriási különbség van a kettő között. Az egyik esetben négy szónok beszélhet, a másik esetben az eddigi praxis szerint beszélhet bárki kettőig, az ülés bezárásának perezéig. Nem áll tehát az, hogy ugyanaz volna a kettő. Elütöttek bennünket attól a jogtól, amely minket házszabályszeriileg megillet, mikor nem tűzték ki az általunk kért ülést és mikor arra szorítottak, hogy itt négyen adják azt elő, amit akarnak ... Polónyi Géza : Csak ketten ! Gr. Andrássy Gyula : ... ketten, esetleg négyen, ha nem szólnak a másik oldalon, amire igazán nem is számítunk, hogy szóljanak, mert nem szoktak ; (Derültség és taps halfelöl.) a ministerelnök elmondta a magáét, ők hallgatnak. Abban is különbözik a két ülés egymástól, hogy azon az ülésen — mondom — fel lehetett többször olyan határozati javaslatokat olvasni, amelyeket igy ma természetesen nem lehetne. Tehát sokkal nagyobb volt a szabadság. A t. elnök ur természetesen idehiv bennünket, azt mondja : jöjjünk ide ; de jogainkat nem tiszteli. Az egész rendszer, ebben téved t. barátom, Károlyi Mihály, mikor azt mondja, hogy korrupezión alapul. Sajnos, sokkal nagyobb mértékben vették igénybe a korrupezió fegyverét ezen többség összeállításánál, mint én azt magyar becsületemmel megegyeztetketőnek tartom. (IIoszszantartó zajos éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaioldahn. Élénk felkiáltások balfelől: Adják vissza a pénzt!) Mély fájdalmat okoz nekem, hogy Magyarországon ilyen kérdésekről még nézeteltérések lehetnek, hogy nem érzi meg ezt a ministerelnök ur, akihez a múltban sok kapocs is fűzött és akiről igazán nem tételeztem volna soha fel, hogy enynyire megfeledkezik kötelességéről, amivel tartozik a haza és a nemzet iránt. (Ugy van ! a baloldalon). Gr. Pongrácz János : Ilyen gyűlöletet fel se tételezne az ember ! (Zaj). Gr. Andrássy Gyula.: Nem hittem volna soha se, hogy elitélje ezeket a fegyvereket, azt mondja egy napon szép és büszke mondással, hogy ő ezekhez nyúlni nem fog, ő ezeket csinálni nem fogja, de élvezi azt a hatalmat, amelyet igy szereztek. (Ugy van! a baloldalon). Nemcsak, hogy élvezi, de annyira visszaél vele! Maga elismeri, hogy a házszabályokat megsértette a többség szent nevében, most pedig kénytelen maga elismerni azt, hogy ez a többség olyan fegyverekkel lett — részben legalább — összeállítva, aminőket ő nem használna. Nem a legkeményebb elitélése ez önmagának ? Nem jelenti ez azt, hogy igenis : ez a hatalom, amelyet én kezelek, kérlelhetetlen szigorral kezelek, ez a hatalom nem tiszta eszközökkel is lett mégszerezve 1 (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Nem támad fel a ministerelnök Úrban az az érzés, hogy ezt tenni nem szabad? Nem akarom kutatni, elfogadom szavainak igazságát ebben a kérdésben, ő azt mondja, nem tudta akkor, hogy ez a pénz megkapatott és felhasználtatott. De később megtudta és nem vonta le ennek a következményeit. (Ügy van ! a baloldalon.) Tudja ma is és ma is gyakorolja azt a hatalmat olyan módon, amit — jogosulttá ugyan nem tenne, de legfeljebb — mentene az, hogy teljesen tisztán és szabadon választott és döntött a nemzet, (ügy van ! a baloldalon.) De kérem — és itt visszatérek eredeti állitásomra — nemcsak, ez az egy fegyvere van a többségnek. A másik fegyvere az erőszak, a másik az, hogy a kisebbségnek minden jogát lo foglalj a, el nem ismeri, gúzsba kötik kezét-lábát. (Ellentmondások a jobboldalon.) Látjuk most is, hogy nem ismerik el ezt a jogot. (Derültség a jobboldalon.) És még mosolyognak ezen ! Én nem értem az urakat, akikkel szintén nem egygyel összeműködtem az életben többször. Hát nem érzik azt át ők is, hogy az az ellenzék jogosan panaszkodhatik, hogy azt lemosolyogni csodálatos dolog, amelyik innét először kellő törvényes felhatalmazás nélkül kidobatott, amelynek egyik tagja azután itt összevágatott (Ellenmondások a jobboldalon.), anélkül, hogy a mentelmi bizottság érdemesnek tartotta volna azt, hogy megvizsgálja az ügyet. (Zaj.) Ilyen viszonyok között nem állithatni-e bátran azt, hogy tényleg ennek a rendszernek ez a két eszköze van; az egyik a meg nem engedett pénzhasználat, a másik az erőszak. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Az erőszakot alkalmazták ma is, mikor nem adták meg nekünk azt a jogot, amit kértünk, amihez feltétlen jogunk van. Ezért tiltakozom ezen lépés ellen, és felháborodva kérem, hogy máskor ilyet ne tegyenek. (Derültség a jobboldalon. Hosszas taps és éljenzés a baloldalon.) Einök: (csenget.) Csendet kérek, t. képviselő urak! Andrássy Gyula képviselő ur megvádolta az elnököt azzal, hogy konfiskálja a kisebbség jogát (Ugy van! Ugy van! báloldalon.) és a jelenleg érvényben levő házszabály rendelkezéseinek mellőzésével is elzárja őket attól, hogy jogaikat érvényesíthessék. Midőn én bemutattam ezt a nyilatkozatot, jeleztem, hogy az tegnapelőtt adatott át. Mára ülés volt hirdetve és negyedikére az érdemleges ülések megkezdése kilátásba volt helyezve. Ha méltóztatott volna az egész szakaszt, amelyre hivatkozott, figyelemmel elolvasni, méltóztatott volna látni azt is, hogy amikor az ülés ideje ki van tűzve, tiz najj áll az elnöknek az összehívás végett rendelkezésére, máskülönben négy nap. Jeleztem álláspontomat, hogy felfogásom szerint, miután ülés van összehiva, nem is egy, hanem kettő ezen időn belül, tárgytalannak • 31*