Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-468

4ő<§. országos ülés 1913 jelentette ki a legutóbbi ülésen, hogy ő ezentúl nem szándékozik ilyen eszközökhöz nyúlni. Sághy Gyula: Hát az aradi választás ! ? Egy hang (a baloldalról) : Megjavult! Gr. Károlyi Mihály: T. képviselőház ! De ez sem a lényeg. Akkor, amidőn a ministerelnök ur ezt kijelenti, még abban az esetben is, ha elhiszszük neki, hogy a jövőben nem szándékozik ilyen pénzekhez nyúlni, — elveszti azt az erkölcsi alapot, mert hiszen nemis lesz szükséges neki ily pénzhez nyúlnia. Hisz megvan a többségük, s a többség megalkot] a majd azokat a drákói törvényeket, amelyekkel szemben lehetetlen lesz, hogy a nemzet igazi közvéleménye érvényesülhessen. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon és a szélsőbaloldalon.) Holló Lajos." A multat ez nem expiálja ! Gr. Károlyi Mihály: Engedje meg a t. képviselőház, hogy egy hasonlatot mondjak el. (Halljuk! Halljuk!) A ministerelnök urnak e kérdésben való szerepe engem arra a naiv emberre emlékeztet, aki véletlenül belekerült egy rablóbandatársaságba . . . (Felkiáltások a jobboldalon : Micsoda beszéd ez ? Gyalázat !) Egy hang (a jobboldalon): Jaj be kedves ember ! (Halljuk ! Halljuk ! Általános nagy zaj a ház minden oldalán. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Gr. Károlyi Mihály: . . . s amidőn látja azt, hogy ilyen társaságba került, és őt kérdőre vonják, azzal védekezik : kérem, hiszen nem én voltam bűnös, nem én raboltam ki ezt a kastélyt, hanem ezek az urak ; nekem semmi közöm ehhez a dologhoz. Bakonyi Samu : ö nem avatkozik bele ! Gr. Károlyi Mihály: De a rabolt tárgyak előnyét azt igenis, élvezni kívánom tovább. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon, általános nagybaj a ház minden oldalán. Elnök csenget.) Ábrahám Dezső: ö csak elkölti a pénzt! Elnök : A házszabályok 214. §-a értelmében a szónoknak ugy egyesek, mint társadalmi osztályok, nemzetiségek és hitfelekezetek ellen sértést tartalmazó vagy gyűlöletre izgató nyilatkozatoktól tartózkodnia kell. (Nagy zaj és derültség a baloldalon. Felkiáltások: Micsoda hitfelekezetek ! ?) Bakonyi Samu : Recepcziót akarnak erre is ? (Félkiáltások a baloldalon : Egy uj bevett vallásfelekezet lesz !) Sümegi Vilmos : Pinkapárti felekezet! (Halljuk! Halljuk!) Elnök : Kérem a szónokot, méltóztassék beszédét folytatni. Gr. Károlyi Mihály : Mondom, ennek a rablótársaságnak előnyeiben részesülni akar és a rablófőnökkel a barátságot fenn akarja tartani és keblére akarja ölelni. Elnök: A képviselő urat ezen kifejezésért rendreutasítom. (Zajos helyeslés a jobbotdalon.) Eitner Zsigmond : Egészen más rablót gondolt, mint az elnök ur ! Gr, Károlyi Mihály: Nem tudom, hogy az ilyen ember (Halljuk! Halljuk !) a felelősségnek milyen fokát tartja szeme előtt, hanem egyet lóber 30-án, csütörtökön. 239 tudok és azt merem állítani, hogy az az ember, aki ilyen társaságba belekeveredett és aki a legnagyobb vehemencziával kifejezést ad annak, hogy ennek a társaságnak működését, egész eljárását elitéli és helyteleníti, de azért ennek a társaságnak továbbra is barátja marad, a felelősségnek legalább is nem fanatikusa. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel be is fejezhetem felszólalásomat; (Halljuk! Halljuk!) csak arra akarom még figyelmeztetni a t. képviselőházat, hegy vigyáznunk kell, mert az ilyen rendszer, amely kizárólag a vesztegetésre van felépítve, (Ugy van! ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) a leghatalmasabb államokat is tönkre teheti nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is. (Ugy van ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy mi az anyagi romlás, a tönk szélén vagyunk, azt már alig lehet palástolni és hogy az erkölcsi romlás, az erkölcsök terén véghezvitt rombolás milyen fokot ért el, arra nem nehéz rámutatni. Tessék csak megnézni, hogyan folynak le a választások. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Bizalmi szavazatokkal ! Pártkasszával !) A ministerelnök ur ezzel szemben arra fog hivatkozni, hogy hiszen a vármegyék egymásután bizalmat szavaznak neki, hogy hiszen itt a legnagyobb rend és megelégedés uralkodik; hiszen egy ember sincs ebben az országban, aki panaszkodnék és hogy fényes bizonyítéka ennek a vármegyék állásfoglalása. De én épen ebben látom az erkölcsi sülyedést, az erkölcsi romlást. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A római császárságnak volt egy korszaka, amidőn odáig sülyedt az ország, a nép, hogy egy császár szeszélyének engedve egy lovat választottak meg konzulnak. (Elénk derültség és felkiáltások a jobboldalon: Hasonló az eset! Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt pedig megtörténik az a hallatlan eset, hogy midőn itt egy nagy per folyik le és midőn egy óriási, világra szóló skandalum és világra szóló panama folytán a ministerelnökről azt lehet mondani a bíróság ítélete értelmében, hogy Európa legnagyobb panamistája, akkor itt azért gyűl össze egy többségi párt (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szEsőba

1 oldalon.) hogy ünnepelje azt az embert (Ugy van ! ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) és megajándékozza őt azzal a bombasztikus czimmel, hogy ő második Széchenyi István. (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Gromwell!) Ez a tény jellemzi a romlást, t. ház, valamint az a tény is, hogy a ministerelnök ur fittyet hány a bíróság ítélkezésének, nem is törődik azzal, konzekvencziáját nem is tartja érdemesnek levonni ; ő, aki az ország első tisztviselője és aki a legelső fokban kötelezve van arra, hogy tisztelje a törvényeket és tiszteletben tartsa a bíróság által hozott ítéleteket, ő ettől egészen eltekint, neki egészen mindegy, hogy homlokegyenest ellenkezésbe jön a bíróság ítéletével, s ő is hozzászegődik azokhoz, akik ünneplik a bukott ministerelnököt, akik ünneplik Európa legnagyobb pana-