Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-468

október 3Ö-án, csütörtökön 240 é-68. országos ülés 1913 c mistáját. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelől.) Kérem a t. házat, hogy még ma tűzzön ki külön ülésre napot. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások jobbfelől: Éljen Tisza !) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! Egypár igen rövid észrevétel megtételére kérem a t. ház türelmét. (Halljuk! Halljuk I jobbfelől.) A képviselő ur azt állítja, hogy a többség mindenféle módon kibúvást keres az elől, hogy azokat a kérdéseket, amelyeket az ellenzék t. tagjai napirendre akarnának tűzni, a házban meg lehessen beszélni. Hát, bocsánatot kérek, erre épen olyan mód nyílik a képviselő uraknak a mai ülésen, vagy nyílni fog bármelyik későbbi ülésén a háznak, mint aminő mód nyilik olyan ülésen, amely a képviselő urak kívánságára hivatott össze. Ebben a tekintetben semmi különbséget a házszabály nem állapit meg. Lovászy Márton : De igenis, megállapít! Gr. Tisza István ministerelnök : De hogy menynyire nem igyekszünk ebben a tekintetben kitérni a megvitatás elől, hogy ebben a tekintetben a ház mélyen t. elnöke mennyire messze megy az előzékenységben, azt legjobban bizonyítja az elnök urnak az az eljárása, hogy most indítványt tett fel ebben a kérdésben, provokálta a ház határozatát, módot adott tehát négy felszólalásra (Igaz I Ugy van ! jobb felöl.), holott abban az esetben, ha egyszerűen bejelentette volna, hogy ilyen iv adatott be, amelyet ő tárgytalannak tekint, a házszabályok értelmében felszólalásra mód és lehetőség nem lett volna. (Igaz ! ügy van ! jobbfelől.) Egyenesen az elnök ur kivételes előzékenységének, — amelynek nagyon örülök és amelyet megköszönök az elnök urnak — köszönhetik a képviselő urak, hogy most ehhez a kérdéshez hozzászólhatnak. (Igaz! ügy van I jobbfelől. Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) A képviselő ur emiitette az erőszakot. Higyje meg, hogy a parlamenti erőszakot senki sem ítéli el jobban, mint én. (Élénk derültség és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak. Gr. Tisza István ministerelnök: S épen meit nem tűrhetem az erőszakot, (Derültség és zaj a balés a szélsőbaloldalon.) azért tartoztam azok közé, akik kívántuk behozni a parlamentbe az erőt, a mindenféle erőszak legveszedelmesebbjének, a kisebbég erőszakjának megakadályozására. (Hoszszantartó élénk éljenzés és taps a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sztranyavszky Sándor: A technikai obstrukczió nem erőszak ? Az semmi, belefojtani az emberbe a szót, szavazni egy esztendeig ? Lovászy Márton : Most sütötték a homlokukra a bélyeget! (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől. Elnök csenget.) Igenis, rájuk van sütve a bélyeg! Ott van a homlokukon ! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István minisíereinök: A képviselő ur beszédének második részében arra a térre megy, amely, ugy látszik, most már specziális, — legalább ha az ő czéljaikat és törekvéseiket nézzük, — monopolisztikus terrénumuk. (Zajos felkiáltások a bal- és a szélsobálóldálon : Ott a panama!) Sághy Gyula : Hát ne csináljanak ilyeneket! (Nagy zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Halljuk! Halljuk ! Mi hallgattuk a szónokukat !) Polónyi Géza: Akkor fizetni kellene érte, ha monopólium volna ! (Derültség és taps a jobboldalon. Felkiáltások jobbról: Propeller !) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Gr. Tisza István ministerelnök: Az erkölcsi szempontoknak és a fizetésnek szellemes összekapcsolása Polónyi Géza képviselő ur specziális terrénumát képezi. (Taps a jobboldalon. Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza : A pártkassza ! Gr. Tisza István ministerelnök: A képviselő urak ujabb időben igen sajátságos és rájuk nézve nagyon kellemes és szerencsés álláspontra helyezkednek. Egyszerűen erkölcsileg züllötteknek deklarálnak mindenkit, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Az is !) aki nincs velük egy véleményben. (Igaz ! ügy van ! a jobboldalon. Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: A király nevében ! Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Telegdi József: Maguk is hallgassák meg a szónokot nyugodtan (Halljuk! Halljak!) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Ha nsm méltóztatnak az elnök figyelmeztetésének eleget tenni, kénytelen leszek a házszabályok értelmében eljárni. Méltóztassanak a szónokot meghallgatni. Gr. Tisza István ministerelnök: Hogy a képviselő ur e tekintetben a naivitásnak mily határáig megy, mutatja az, hogy a törvényhatóságoknak ellenük való állásfoglalásában is egyszerűen erkölcsi sülyedést lát. (ügy van ! a bal- ss szélsőbaloldalon. Derültség a jobboldalon.) Az a magyar intelligenczia, amely a törvényhatóságokban dominál, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) amelyet a t. képviselő urak szocziáldemokrata szövetségestársaikkal együtt. . . (Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem Lovászy Márton képviselő uxat, ne méltóztassék közbeszólni. Gr. Tisza István ministerelnök: Mondom, az a magyar intelligenczia, amelyet a t. képviselő urak szocziáldemokrata szövetségestársaikkal együtt még eddig nem tudtak a törvényhatóságokban elfoglalt vezető állásukból kiszorítani, (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Azok becsületes emberek !) amelyet ettől az állástól nem tudtak megfosztani, az az intelligenczia nem szorul az én védelmemre. De jegyezze meg a képviselő ur magának, hogy azzal az intelligencziával szemben, ezzel a gőggel fellépni nem lehet. (Igaz ! ügy van! a jobboldalon.) Azok az urak ki fogják maguknak kérni az ilyen fölényes elbánást. Azok az urak