Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-467

232 467. országos ütés 1913 oh reálisabb, igazabb, komolyabb czélok felé irányítsuk a nemzetet. Megteszünk minden lehetőt, hogy e ezélra irányított semmi mással nem törődő, semmi akadálytól és az utunkba gördített piszoktól legkevésbbé visszariadó, (Igaz l Ugy van !) hűséges szolgálattal megszerezzük a nemzet számára a nagyon is megingott presztízsnek, a nagyon is megingott politikai súlynak, politikai hitelnek feltétlenül szükséges erkölcsi mértékét. Mi igyekezünk megmenteni azt, ami rajtunk áll, de attól a csapástól, hogy ilyen ellenzéke van, mi nem menthetj üli meg a nemzetet! (Hosszantartó zajos éljenzés és taps.) Elnök : A napirend előtti felszólalás keretében felvetett kérdés határozat tárgyát nem képezvén, más teendője most már nem volna a háznak, mint az, hogy áttérjünk a mai ülés tulajdonképeni tárgyára, t. i. a további teendők iránti intézkedésre. Mielőtt megtenném javaslatomat a következő ülés napirendjére és idejére vonatkozólag, talán meg méltóztatnak engedni, hogy néhány szóval tájékoztassam a házat, (Halljuk! Halljuk!) hogy a közel jövőben miként fognak esetleg alakulni a ház munkaviszonyai. Azt gondolom, hogy talán helyeselni méltóztatnak, hogy a ház — tekintettel a közbeeső ünnepekre — érdemleges tárgyalásait és rendes munkáját november 4-ikén kezdje meg és attól kezdve állandóan folytassa. (Helyeslés.) Ezt megelőzőleg azonban, mintán értesülésem szerint ujabb kormányjavaslatok benyújtása várható, egy formális ülés tartása lesz szükséges. Ezek előrebocsátásával napirendi indítványomat oly értelemben teszem meg, hogy a következő ülését október hó 30-ikán, csütörtökön délelőtt 10 órakor tartsa a ház és annak egyedüli tárgya a további teendők iránti intézkedés legyen. Kíván valaki szólni javaslatomhoz ? Szepesházy Imre jegyző: Szabó István (nagyatádi !) (Halljuk ! Halljuk ! Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, uéltóztassanak helyeiket elfoglalni t's a szónokot e i?ndben meghallgatni. Szabó István (nagyatádi) : T. ház ! A napirend megállapításánál kértem szót és kizárólag a magam nevében szólalok fel. T. ház ! A jelenlegi ülés összehívásánál különböző állításokat haUottam, különböző tényeket láttam. Az ellenzék összehivatta a házat azért, hogy a ministerelnök ur által is előadott játékbankengedélyezési ügyben itt a képviselőházban felszólaljon. Ezt megelőzve, az igen t. kormány vagy a ház elnöksége összehivatta hivatalból a képviselőházat, még pedig, mint a t. elnök ur kijelentette, már előző megállapodás szerint. Én nem vonom ezt kétségbe, de viszont nem hagyhatom figyelmen kivül azt az állítást sem, melyet ellenzéki oldalról mondanak, hogy az összehívás csak azért történt volna, mivel már az ellenzék kérte a ház összehívását. (Ellentmondás és zaj.) Ezt az állítást kívánom szóvá tenni és megjegyzésem ttóber 25-én, szombaton. csak arra vonatkozik, hogy én nem tudom az állitások valóságát vagy valótlanságát bizonyítani, de megjegyzésem az volna reá, hogy ha annak megakadályozása czéljából történt volna a képviselőháznak hivatalból való összehívása, hogy az ellenzék megakadályoztassék abban, hogy itt ebben a kérdésben az ő akarata szerint felszólaljon és annyiszor beszéljen, amennyiszer szükségesnek tartja, ezt nagyon kicsinyes oknak tartanám és nem tartanám méltónak. (Zaj.) Magára az ügyre vonatkozólag, t. képviselőház, nekem igen szomorú tapasztalataim vannak. Az a régi magyar közmondás, hogy nem zörög a nád, ha nem fújja a szél, itt is beigazolódik. Régi idők óta mindig hallani lehetett arról, hogy czimeket, rangokat, kitüntetéseket és más egyebeket pénzért osztogatnak kormánypárti részről, de semmi bizonyosat nem lehetett látni vagy bebizonyítani. Tőlem, mint a nép egyszerű képviselőjétől, az az egyszerű nép igen sokszor kérdezte választások alatt és választások után, hogy hol veszi a kormánypárt azt a pénzt, amit elkölt a választásokra ? Nehéz volt rá a felelet, t. képviselőház, azonban most, mikor a Désy-pör lefolytatódott és beigazolódott, hogy milliókat fizetett a bank a pártkasszába előnyös szerződésekért és mikor itt beigazolódik, mert a ministerelnök ur beismeri, hogy igenis befizetett ez a társaság is másfél milliót a pártkasszába azért, hogy alapszabályai jóváhagyassanak, akkor ez igen szomorú bizonysága annak, hogy milyen forrásokból szerzi hát a kormánypárt a választásokra azt a rengeteg összeget, amelyről ma már a választóközönségnek minden egyes tagja tud. En abban látom a legszomorúbb jelenséget, hogy, bár a ministerelnök ur csak igen kevés szóval emiitette, hogy helyteleníti az ilyen befizetéseket, mégsem hallottam tőle elég határozottan annak a kijelentését, hogy szakit ezzel a rendszerrel. Mert az, hogy itt rendszerrel állunk szemben, ma már bebizonyosodott. Ilyen módon nem lehet egy pártnak tekintélyét fentartani, ha hatalmát fenn is lehet tartani; és én azt vártam a ministerelnök úrtól, hogy sokkal erélyesebben, sokkal határozottabban itéli el ezt a rendszert s kijelenti, hogy amig ő vezeti a kormányt és pártját, soha nem fogja megengedni azt, hogy a pártkasszába ilyen utón akár egy fillér is befolyjon. Mondom, ezt a kijelentést nem hallottam a ministerelnök úrtól olyan határozottan hangoztatni, amint ez kívánatos lett volna. Szomorú dolog, hogy Magyarországon akadnak ma már emberek, és pedig úriemberek, akik Iá merik mondani, hogy ebben az országban mindig aranynyal csináltak politikát. A történelem azt mutatja, hogy a régi időre vonatkoztatva van ebben valami igazság, hiszen a hatalomnak és a gazdagodásnak vágya nagyon csábító mindenütt; a történelem azt mutatja, hogy a bécsi központi hatalom aranynyal csinált politikát, hogy nagyuraink aranynyal csinálták a politikát, bár a nép, akármilyen rabszolgaságban élt is,