Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-467

467. országos ülés 1913 október 25-én, szombaton. 233 érzelmeit sohasem alkudta el. Ha pedig azt látjuk, hogy ez a politika ma már megrontja a népnek a lelkét is, ha oda is beviszi azt a kalmár szel­lemet, hogy a politikai jogot, az egyéni meg­győződést is pénzért lehet értékesíteni, pénzért lehet eladni : ezzel megrontják a magyar népet, és én, aki a nép köréből jöttem ide, tudom, hogy ha a népet még jobban beleviszik ebbe a rom­lásba, mint ahogy részben már bevitték, ez Ma­gyarország önállóságának sir ját fogja megásni. Ha kivész a magyar népből a függetlenségnek még a kivánsága is, ha annak adja a hatalmat, aki többet fizet majd érte, akkor Magyarország önállóságának vége. Es én vádként hangoztathatom, hogy ezt a rendszert a kormánypárt vezette be a magyar népbe. (Mozgás és zaj.) Én csak a tényekre hivat­kozom és ezek alapján mondom, hogy soha olyan mértékben nem használtak fel pénzeket a válasz­tásokra, mint épen a legutóbbi választások alkal­mával. (Mozgás a jobboldalon.) Nem kell olyat tagadni, ami tény, amiről az urak is egytől­egyig, vagy sokkal jobban vannak meggyőződve, mint én. Amig egyrészről a mostani kormányzati rend­szer azt hirdeti, hogy a függetlenségi politikának nincs létjogojultsága ebben az országban, más­részről pedig ilyen eszközökkel törekszik, ha talán nem is czéltudatosan, de kipusztítani a függet­lenségi eszmét a népből, akkor Magyarország ön­állóságának a sirját ássa. Épen ezért én a ministerelnök úrra apellálok. Azt a kijelentést kivánom tőle hallani itt a kép­viselőházban, hogy ezzel a rendszerrel végleg szakit, mert a rendszer megvolt, mert bebizonyo­sodott a Désy-pörben, a játékbank ügyében, hogy pénzeket fizettek a pártkasszába. Ezzel a rend­szerrel vagy szakit a kormány és nem fogja tovább folytatni, vagy pedig tovább folytatja. Érre kívá­nok határozott választ. Ami az ellenzék szereplését illeti, én nem vagyok hivatva arra, hogy védelmezzem, azonban itt is a ministerelnök urnak saját kijelentését aján­lom figyelmébe. A júniusi eremények után ő maga jelentette ki, hogy azok után, amik történtek, ő tudja, hogy az ő vezetése alatt nyugodt parla­menti tárgyalások nem lehetnek és alkalomadtán ott fogja hagyni helyét. Tény az, hogy teljesen szükségtelenül jogtalan dolgokat követtek el itt képviselőkkel szemben június 4-én és később. A képviselők itt személyes bántalmazásban része­sültek. Ezt csak ugy elfelejteni, ezt csak ugy lenyelni nem könnyű dolog. A ministerelnök ur külföldi példákra hivat­kozik s azt mondja, hogy külföldön is történtek ilyenek. Bátor vagyok figyelmébe ajánlani a minis­terelnök urnak, hogyha a magyar országgyűlés szólásjogát megszorítjuk külföldi mintára, akkor a magyar országgyűlésnek szerezzük meg azt a jogot is, ami megvan a külföldi országgyűléseknek. Angol példákra szoktak hivatkozni, de az angol KÉPVH. SAPLÓ. 1910 1915. XIX. KÖTET. képviselőház szuverén, uralkodik és azt határozza el, amit akar. Hol vagyunk mi ebben a tekintet­ben ? Magyarország sajátos viszonyai közt a helyzet az, hogy nem a képviselőház határozza el, hogy milyen törvényeket hozzon, — legfeljebb köz­gazdasági ügyeiben rendelkezhetik — hanem a másik állammal való összeköttetésénél fogva paran­csolnak rá, milyen törvényeket hozzon. (Ellen­mondás. ) Ami a dolog lényegét illeti, eltekintve minden személyes kérdéstől, meg vagyok arról győződve, és kellene, hogy a ministerelnök ur is legyen arról meggyőződve, hogy annak a békének, aminek meg kellene lenni a pártok között, legfőbb aka­dálya a t. ministerelnök ur. (Derültség.) Mikor azt a helytelen eljárását elkövette a képviselőházban, azután nem az engesztelés politikáját folytatta, hanem olyan házszabályokat hozott ide, melyekkel a képviselőket kizárásokkal és pénzbüntetésekkel sújtotta : ilyen utón a béke el nem érhető. Mi békességes tárgyalást akarunk. Lehetetlenség az, hogy az ellenzék, hogy több, mint száz megválasz­tott országgyűlési képviselő mind oly óriási téve­désben volna, mint ahogy azt a t. ministerelnök ur kifejtette. Hibák vannak itt is, ott is, de a hibákat nemcsak az ellenzék oldalán kell kiküszö­bölni. Ha az ellenzéktől azt kívánjuk, hogy vesse alá magát azoknak a törvényeknek és szabályok­nak, amelyek nélküle, de az ő megfékezésére ho­zattak, ellenzék is joggal megkívánhatja azt, hogy ha az a törekvése valakinek, hogy precze­densek ne alkothassanak abból, hogy itt a képvi­selőket össze lehet vagdaltatni rendőrökkel vagj^ fegyveres erővel: hogy akkor az, aki ezt életbe léptette, aki ezt törvénynyé alkotta és aki ezt végrehajtotta, hagyja el a helyét (Derültség.); ezzel a békességnek sokkal nagyobb szolgálatot tesz, mintha a helyén marad. Jónás Ödön : Hát Szabó Istvánnak miért nem történt baja ? Szabó István (nagyatádi): Hogy miért nem történt nekem bajom ? (Felkiáltások : Tisztes­ségesen viselte magát!) Egy megjegyzést koczkáz­tatok meg ennél. Hogy hogyan Ítélünk meg vala­mit, hogy kinek mi a felfogása és mit tart valaki megengedhetőnek és mit meg nem engedhetőnek, becsületesnek vagy nem becsületesnek, e tekintet­ben hivatkozhatnám arra, hogy pl. a régi rabló­világban Patkót tartották a legbecsületesebb embernek a világon. Mindig attól függ, hogy milyen az egyéni izlés és mi valakinek saját foglalkozásá­ból kiindulva az álláspontja. Ha önök azt állítják, hogy erre szükség volt és jogosan alkalmaztatott a fegyveres erő, hát én ezen az oldalon vallom és hiszem, hogy arra először is nem volt szükség, anélkül is czélt lehetett volna érni . . . (Félkiáltások : Hogyan ?) Elnök: Kérem a képviselő urat, ez a kérdés, amelyet most méltóztatott érinteni, a mentelmi bizottság előtt fekszik és a mentelmi bizottság 30

Next

/
Thumbnails
Contents