Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.

Ülésnapok - 1910-467

SÖ4 ÍÚ7. országos ülés 1913 i. barátom vezetése alatt álló kormán}' beadta lemondását s én kerültem az ügyek élére. BkBor, vagyis június 10-én este, tehát azon az estén, amelyen az uj kormány tagjai Bécsbe utaztak fel, ahol másnap tették le ö felsége kezébe az esküt, adta Lukács László t. barátom azt a megbizást Jeszenszky államtitkár urnak, hogy közölje az illetőkkel azt, miszerint a láttamozott alapszabályokat át fogja adni az uj belügyministernak, azzal, hogy azokat nekik rendelkezésükre bocsássa. Föl kellett ezt az inczidenst is hoznom azért, mert ez az egyedüli momentum, ahol attól fogva, hogy az uj kormány szerepe szóba jöhet, amelyben Jeszenszky államtitkár urnak egyáltalában valami szerepe volt. Az államtitkár ur azt a megbizást amelyet kapott, természetesen kötelességszerüleg teljesítette, de tovább ebbe az egész kérdésbe egyáltalában nem volt módjában belefolyni — majd később elmondom, hogy a kormánynak minő magatartása folytán. Már most a vádak és gyanusitások egész Özöne zúdult Jeszenszky államtitkárra is és szemrehányást tesznek a kormánynak is azért, hogy az államtitkár urat ezen ügyből kifolyólag hivatalának elhagyására fel nem szólította. (Halljuk ! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy a kormány a leginkorrektebbül járna el, ha ebből az ügyből kifolyólag bárminő ilyen lépésre határozná el magát. (Élénk helyeslés.) Jeszenszky államtitkár ur nem politikai államtitkár, bár az ő hivatalos ügykörének igen diszkrét természetű politikai oldala is van, de ő állandó tisztviselője a magyar államnak, akinek sorsát nem lehet változó kormányok felfogásától függővé tenni, aki kötelességét teljesítette akkor, amikor hiven eljárt előző főnökének intencziói értelmében és kötelességét teljesiti most, midőn az én utasításaim szerint korrekté és hiven eljár. (Élénk helyeslés.) En tehát neki szemrehányást azért, hogy hivatali elődöm alatt az ő utasításait teljesítette, nem tehetek, jelenlegi működése ellen jiedig csak akkor tehetnék kifogást, ha bármiben is nem járna el most az én intenczióim szerint. Miután pedig erre a feltevésre semmi okom nincs, ennélfogva eszem ágában sincs ebből kifolyólag Jeszenszky államtitkár urat állásának elhagyására felszólítani. (Élénk helyeslés.) Ezen üzenet értelmében június 12-én, tehát azon a napon, amidőn az uj kormány a képviselőházban bemutatkozott, az ülés után Lukács László t. barátom tényleg átadta a belügyminister urnak ezeket az illető referens által láttamozott alapszabályokat azzal a kéréssel, hogy azokat az illető benyújtóknak kézbesittesse. A belügyminister ur kötelességszerűen átvette az egész iratcsomót, mert a belügyminister hatáskörébe tartozó ügyekről, tehát olyan ügyiratokról volt szó, amelyeket gondozásba kellett vennie, de haladéktalanul közölte velem a dolgot és még az nap értesítette Lukács László t. barátomat, hogy azok az urak ne fáradjanak a belügyministeriumba, mert ezeket október 25-én, szombaton. az alapszabályokat mi nekik kézbesittetni nem fogjuk. Az alapszabályok benyújtói, illetőleg a kaszinó alapitói tehát órák alatt abban a helyzetben lehettek, ha netalán voltak is abban a jóhiszemű tévedésben, hogy az uj kormány magáévá fogja tenni az előző kormány álláspontját, hogy megtudták, hogy ez tévedés, amivel Lukács László t. barátomnak ez a téves felfogása is néhány óra alatt teljesen elimináltatott. Másnap, június 13-án, vettem át a ministerelnökség vezetését. Ez alkalommal természetesen felkerestem Lukács László t. barátomat a szükséges felvilágosítások megszerzése végett. Akkor nekem is előhozta a margitszigeti játékkaszinó ügyét és én ekkor nyertem először arról a körülményről tudomást, hogy azok az urak, akik a kérvényt benyújtották, tetemes összeget, gondolom 1,400.000 koronát adtak pártczélokra, amire mindjárt abban a perczben azt a választ adtam, hogy ez nekem igen nagy baj, mert én nem fogom és az uj belügyminister velem egyetértőleg nem fogja az alapszabályokat engedélyezni, mert mi nem fogjuk a játékot megengedni, aminek folytán természetszerűleg az illető urak rendelkezésére fogom bocsátani azt az összeget, amelyet ők — bizonyos feltevésekből kiindulva — pártczélokra felajánlattak, mivel nem akarom, hogy ilyen veszteséget szenvedjenek azért, mert az uj kormány ebben a tekintetben más álláspontra jutott. (Elénk helyeslés.) A kormánynak ezen állásfoglalásáról a belügyminister ur személyesen is értesitette az illetőket, amennyiben ők mégis felkeresték a belügyminister urat. En nem beszéltem az illető urakkal, mert első percztől fogva arra az álláspontra helyezkedtem, hogy nekem az egész ügyhöz semmi közöm, hogy én az illető urakkal nem tárgyalok (Általános élénk helyeslés.) és nem tárgyalhatok. Egyszerűen ugy állítottam oda a kérdést, hogy azt az összeget, amelyet pártczélokra adtak, visszakaphatják, ellenben semmiféle továbbmenő követelésüket el nem ismerem és addig, amig lehetetlen és képtelen követelésekkel jönnek, és különösen mindaddig, amig botránynyal fenyegetőznek, (Hosz>szantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps.) egyáltalában semmiféle utón és módon velük szóba nem állok. (Élénk éljenzés és taps.) ö előttük tehát már június tizenkettedikétől vagy tizenharmadikától fogva változatlanul igy volt a kérdés beállítva és ha ők ezt a megoldást el nem fogadták, ha ők át nem vették azt az összeget, amelyet megkaphattak volna, ezt annak kell tulajdonítani, hogy mindenféle költségeiket, veszteségeiket és nem tudom miket kívánták megszerezni, hogy olyan lehetetlen követelésekkel állottak elő, amelyekkel szemben én másra, mint a rideg visszautasítás álláspontjára, nem helyezkedhettem, (Élénk helyeslés.) mert hogy ez a kompánia, amely a fővárost egy játékbarlanggal akarta boldogítani, hol és mint szórja el pénzét, hol és mint veszti el vagyonát, ahhoz nekem igazán semmi közöm. (Általános helyeslés, éljenzés és taps.)