Képviselőházi napló, 1910. XIX. kötet • 1913. május 5–november 7.
Ülésnapok - 1910-467
kbl. országos ülés 1913 október 25-én, szombaton. 227 ben feltartóztatás nélkül szabadon terjedtek; tény az, bogy ezekkel a híresztelésekkel az ország becsületét és jó hírnevét a külföld előtt meghurczolták, (Igaz! Ugy van !) és tény az, hogy ezen hosszú idő után is a közvélemény a tiszta igazságot a maga teljes formájában nem ismeri és hogy mindezek következtében nemcsak a kisebb intelligencziáju emberek nagy tömegében, hanem más körökben is, a nyugtalanság érzete támadt. (Halljuk ! Halljuk !) Azt hiszem, hogy nagy kérdésekben, olyanokban, amelyekben, a nemzet és a magyar közélet karaktere érintetik, olyanokban, melyekben az ország uralkodó közszellemének, integritásának, tisztaságának épsége és szeplőtlensége van meggyanúsítva, minden komoly felelősségérzetei embernek óhajtania kell, hogy a tényállást tisztán lássa maga előtt. (Helyeslés.) Ugy vélem, tehát, hogy nem vétek a ház tradicziói ellen és nem jövök összeütközésbe t. képviselőtársaimmal, ha most az elnök ur szives engedelmével, a napirend megzavarása árán is, tisztelet- és bizalomteljes kérdést intézek a ministerelnök úrhoz arra nézve : méltóztassék a közvéleményt itt, az ország szine előtt, a legilletékesebb fórumon, a margitszigeti játékbank ügyében tájékoztatni. (Helyeslés.) Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon köszönöm t. barátomnak, hogy alkalmat nyújt nekem arra, hogy ebben a kérdésben a tényállást legjobb tudásom szerint elmondjam. Nagyon köszönöm t. barátomnak azt is, hogy erre nem az inteipelláczió formáját választotta, hanem egy olyan formát keresett, amely házhatározatot nem provokál. (Halljuk ! Halljuk !) Én ugyanis helyesebbnek tartom, ha ebben a tekintetben a ház nem hoz határozatot, mert még látszatát is kerülni akarnám annak, mintha a kormánynak felmentvényre vagy arra volna szüksége, hogy a maga felelősségét a képviselőházra hárítsa. (Élénk helyeslés.) Nagyon örülök tehát, hogy alkalmam van elmondani a tényeket és ezzel megadni ugy a t. háznak, mint az országos közvéleménynek a felvilágosítást anélkül, hogy egy házhatározat ezt a tényeknek meg nem felelő látszatot keltené fel. (Elénk helyeslés.) Méltóztassanak tehát megengedni, hogy lehető rövidséggel, de a körülmények által kötelességemmé tett kimeritőséggel (Halljuk ! Halljuk !) adjam elő a tényeket. (Halljuk! Halljuk!) A t. ház kegyes engedelmét kérem azonban, hogy egy személyes természetű megjegyzést bocsássak előre. Nem ez az első eset, amidőn az ellenzék részéről azt hangoztatják, hogy az előző kormány ezt vagy azt tette és hogy erről Tisza Istvánnak is, aki a munkapárt alakítása óta a pártban bizonyos szerepet játszott, tudomással kellett birnia. Ámde ezek a t. urak nagyon hibásan képzelik el maguknak a dolgokat, ha azt hiszik, hogy akár azok a t. barátaim, akik a munkapártot előttem vezetni szerencsések voltak, eltűrték volna azt, hogy valaki, — akár én, akár más — az ő dolgaikba belekalapáljon, akár pedig nekem kedvem lett volna arra, hogy én mások dolgaiba beleszóljak ott, ahol arra szükség nem volt. Én, t. ház, a munkapárt alakításában, igenis résztvettem. Résztvettem ugy a pártalakitási munkálatokban, mint a nemzeti közvélemény megnyerésére inditott ama nagy választási akczióban, amely az 1910. évi győzelemhez vezetett, teljes erőmhöz képest; (Elénk éljenzés.) a választást megelőző hónapokban pártalakitási és választási gyűléseken az egész országot ismételten beutaztam (Éljenzés.) és már ebből is következtethető, hogy épen ezért a választások vezetésének abban az adminisztratív részében, amelyet részint a ministerelnök részint a párt elnöksége és a végrehajtóbizottság intézett, már csak azért sem vehettem részt, mert nem is lehettem ugyanabban az időben Budapesten. Nem is fogadtam el állást vagy megbízatást a pártnak a választásokat vezető bizottságában, nem is folytam be a dolgoknak ezen részébe, mert másnak dolgaiba avatkozni — ismétlem — nem szoktam. Ugyanez állott a munkajwtnak a választások utáni vezetésére vonatkozólag is. Hiszen mindazok a kérdések, amelyek a párt adminisztráeziójával összefüggnek, természetszerűleg nem nagy kupaktanácsok megbeszéléseibe valók. Azokat a felelős vezetőknek kell elintézniük. (Ugy van !) Most én intézem őket ugy, hogy a direkt erre hivatott egy-két barátomon kivül, azokat mással nem is beszélem meg. Ugyanígy intézték, nagyon helyesen, elődeim is. Mi sem állott tehát tőlem távolabb, mint ott kíváncsiskodni, vagy ezekbe beavatkozni akarni. (Elénk helyeslés.) Ezzel, t. ház, egyszer és mindenkorra konstatálni kívánom, hogy énnekem mindezekről az ügyekről csakis véletlenül, ha valahogy más forrásból értesültem, lehetett tudomásom. (Halljuk ! Halljuk !) így értesültem pár héttel az előző kormány lemondása előtt arról a körülményről, hogy Budapesten széltiben beszélik, hogy a Margitszigeten nyilvános játék fog a felépítendő kaszinóban megengedtetni és hogy ehhez mindenféle kommentárokat fűznek. Amint ennek tudomására jutottam, azonnal felkerestem., ha jól emlékszem — személyesen nem találkozhatván — levélben, majd utóbb még egyszer üzenet utján Lukács László t. barátomat és nagyon komolyan kértem arra, hogy gondolja meg a' kérdésnek rossz oldalait és közöltem vele, hogy én nagyon aggályosnak tartom azt, hogy a fővárosban nyilvános játék engedtessék meg. nagyon kértem őt, hogy ezt ne tegye, mert igen kellemetlen következményei lehetnének. Az én akkori szereplésem tehát ebből a kétszeri intervencióból állott, ami mellett azonban az ügy részleteibe további betekintést nyerni alkalmam nem volt. (Halljuk ! Halljuk !) Eközben egészen váratlanul a Désy-féle perben hozott ítélet hatása alatt a Lukács László Öli 4
